Iliász bronza szinte hősköltemény

V Í V Á S

Bármilyen nagy ma már a konkurencia a kardvívásban is, rosszul vette volna ki magát, ha a Gerevich–Kovács–Kárpáti Grand Prix, majd a másnapi csapat Világkupa végjátékára a névadók – együtt 19 olimpiai arany birtokosai – óriásposzternyi méretű fotói alatt nem marad állva hazai pengeforgató a Nemzeti Sportcsarnokban. De ezt szerencsére megúsztuk. Szombaton a már 18 évesen is stabil válogatottnak számító Iliász Nikolász mentette meg a magyar kard becsületét, aki a pénteki selejtezőben mind a hat asszóját megnyerte – a pekingi egyéni olimpiai bajnok kínai Csong Mant 5-2-re lépte le –, és a formáját állandósította a hétvégére. Miközben a főtáblán válogatottunkból sorban Decsi Tamás, Szilágyi Áron, Nemcsik Zsolt és Lontay Balázs is elvérzett, Iliász a lengyel Stanislawski (15-5), az amerikai Morehouse (15-14), a fehérorosz Bujkevics (15-14) és a francia Wilain (15-12) legyőzésével bemasírozott az elődöntőbe; s a két egytusos győzelme mutatta, hogy a keze mellett a szíve is a helyén van. A döntőbe jutásért már nem bírt a tavalyi antalyai vb-n csapatban arany-, egyéniben ezüstérmes román Dumitrescuval (12-15) – aki aztán a versenyt is megnyerte –, pedig egyszer nagyon elkapta a fonalat, 6-11-ről 11-11-re egyenlített.
„Sajnos nem voltam elég bátor, hogy még egyszer megtámadjam a román fiút, és letoljam a pást szélére, ami addig sikerült. Ehelyett középen elkezdtem vacillálni, hogy mit csináljak, és addig tétováztam, amíg levágtak” – említette utóbb a Vasas versenyzője. Mindazonáltal a bronzéremmel is elégedett lehetett: „Ugyan a tavalyi venezuelai Világkupáról már van egy harmadik helyem, de azt jóval gyengébb mezőnyben értem el, nem is mérhető a mostanihoz. Egyéniben messze ez életem legjobb eredménye, ráadásul hazai közönség előtt lettem érmes, szóval nagyon boldog vagyok” – bökte ki a nap magyar hőse, aki vasárnap újra felkapaszkodhatott a dobogó alsó fokára; immár a csapat Világkupa-versenyen megszerzett bronzéremért, Szilágyi, Lontay és Decsi társaságában. A mieink a lengyeleket 45-40-re, az amerikaiakat 45-41-re győzték le, s itt is a verhetetlen románokkal gyűlt meg a bajunk, mert tőlük 45-39-re kikaptunk. A bronzmeccsen azonban az olimpiai bajnok franciák még alakuló együttesét sikerült legyűrni 45-42-re. A 10-9-es állás után 37-36-ig végig nálunk volt az előny, olykor már hattusnyi, de 37-38-nál észnél kellett lenni. Iliász végül 40-39-nél adta át a váltóbotot Szilágyinak, aki 40-40 után felvitte a csapatot a dobogóra.
„Ez volt az év első Grand Prix-versenye, és az, hogy két bronzérmet itthon tartottunk, mindenképpen jó eredménynek tekinthető” – summázott Nébald György szövetségi kapitány. S talán a nagy elődök sem húzták össze rosszallóan a szemöldöküket odafent.