Ítélkezés és pártpolitika

A bíráknak szükségük lett volna egy évre ahhoz, hogy alaposan felkészüljenek az új civil kódex alkalmazására. Baka András, a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke kapkodó megoldásnak tekinti, hogy májustól már az új szabályok szerint kellene eldönteniük az ügyeket. Lapunknak adott interjújában a főbíró utalt arra is: a törvénykönyv egységes egész, egyes részeit nem célszerű külön-külön bevezetni. Elmondta: politikai erők eddig nem próbálták befolyásolni.

Noha az államfő az év végén megfontolásra visszaküldte a polgári jogszabályokat, az Országgyűlés a civil kódexet már megszavazta, a bevezetéséről szóló törvényről pedig hétfőn dönt. A bíróságok májustól részben már az új szabályok szerint ítélkeznek. Mi erről a véleménye?
– A Legfelsőbb Bíróságnak már a múlt év közepén az volt az álláspontja, hogy a polgári törvénykönyvet még csiszolni kell. Kapkodást érzek a hatálybalépésével kapcsolatban is. Egy ilyen alapvető jogi kódexet nemritkán 10-15 év alatt hoznak létre. A gyorsaságnál ugyanis fontosabb, hogy a jogszabály jó legyen, a gyakorlat pedig fel tudjon készülni az alkalmazására. Úgy látszik, hogy ebben az esetben ez nem így lesz. A törvénykönyvet megszavazták, hatálybaléptetése pedig a terv szerint különböző időpontokban történik meg.
– Ha az új Országgyűlés másként nem dönt, a kódex egyes részeit májusban, további paragrafusait 2011 januárjában, illetve 2015-ben vezetik be. Nem okoz ez káoszt az ítélkezésben?
– A nagy terjedelmű törvénykönyv egységes egész, szabályait egyszerre kellett volna bevezetni, megfelelő időt adva a jogalkalmazóknak a felkészülésre. Én most csak a bírákról beszélek, de az ügyvédeknek nyilván még korábban meg kellett volna ismerniük az új rendelkezéseket, hiszen a pereket ők indítják meg a bíróságon. Legalább egy évet kellett volna adni az új szabályok tanulmányozására. A Legfelsőbb Bíróság emiatt úgy ítélte meg, hogy 2011. január 1-je előtt nem lett volna szabad hatályba léptetni a kódexet. A szavazás előtt, tavaly decemberben levelet írtam az Országgyűlés elnökének és kértem, ismertesse a képviselőkkel az álláspontunkat. Ez meg is történt, de javaslatainkat nem vették figyelembe.
– A kormányzat a hírek szerint százmilliós összeget adott a bírói karnak tanfolyamok szervezésére. Pontosan mennyit kaptak, és hogyan használják fel?
– A felkészülés a Bíróképző Akadémián természetesen elkezdődött, a képzés, továbbképzés megindult, ennek ellenére azt mondom: megnyugtatóbb lett volna, ha nem rohammunkában készülne fel a bírói kar. Alaposabb, elmélyültebb képzésre lenne szükség. Egyébként célzott támogatásként 220 millió forintot kaptunk, amit részben a polgári törvénykönyvvel kapcsolatos oktatásra, részben pedig egyes tárgyalótermekben kamerák felszerelésére használhatunk fel.
– Van a bíráknak idejük arra, hogy sűrű tárgyalási programjaik mellett májusig megtanulják az új polgári törvénykönyvet?
– Nehéz feladat lesz. Már csak azért is, mert a Ptk. májusban hatályba lépő első és második könyve összetett és fajsúlyos szabályokat tartalmaz. Az általános szabályok mellett a személyekre vonatkozó fejezetet a Ptk. egészénél alkalmazni kell majd.
– Említette: a tárgyalótermek egy részét kamerákkal látják el. Így jobban érvényesül az ítélkezés nyilvánossága?
– A kamerák felszerelése jóval nagyobb hangsúlyt kap, mint amire számítottam. Már hivatalba lépésem előtt is közöltem, hogy a nyilvánosság híve vagyok, ugyanakkor egyes területeken óvatosabb lennék. A hazai szabályok ugyanis nem megfelelők, a polgári és a büntetőügyek tárgyalásának nyilvánossága eltérő. Büntetőügyekben 2003 óta az eljáró tanács elnöke dönti el, készülhet-e képfelvétel, polgári ügyekben ugyanakkor nem határozhat arról, hogy a sajtó készíthet-e felvételt, ennek csupán a módját szabhatja meg. Egy-egy felkapottabb ügyben tumultuózus jelenetek alakulnak ki. A tárgyaláson egyebek mellett az emberek felelősségéről, szabadságáról, vagyonáról, megélhetéséről döntenek. A szembesítés, a tanúk meghallgatása, a bizonyítási eljárás lefolytatása nyugodt körülményeket kíván. Egy-egy szónak, szemvillanásnak is jelentősége lehet. A tárgyalás nyilvános, de ez nem jelenti azt, hogy a nyilvánosság összes eszközének egyidejűleg jelen kell lennie a tárgyaláson.
– Milyen megoldást tud elképzelni?
– Úgy gondolom, a tárgyalóteremben felszerelt kamera juttathatná el a képet a televíziókhoz. A zárt láncú parlamenti közvetítések is így zajlanak. Ez a rendszer egyébként többfunkciós volna, alkalmas lenne kép- és hangrögzítésre, sőt később talán még a tárgyalási jegyzőkönyvet is helyettesíteni tudná. Biztonsági szerepe is lehet. Alkalmazásával a bíróság távollevő személyek meghallgatását is elvégezhetné.
– A zárt láncú kamera egyenes közvetítést adna a tárgyalásról?
– A jogi és a gyakorlati feltételeket még ki kell munkálni, figyelembe véve az adatvédelem szempontjait is. Emellett szükséges megvizsgálni a külföldi gyakorlatot. A luxembourgi európai bíróság tárgyalásairól például sem külső, sem belső kamera nem tudósíthat. Az emberi jogok strasbourgi bíróságán bent vannak a zárt láncú kamerák, de felvétel csak akkor kerülhet ki, ha ahhoz az összes eljáró bíró hozzájárul. A képsorokat ezután teszik fel az internetre.
– Idehaza a korábbi évtizedek bizalmatlanná tették az embereket. A Tocsik- és a Princz-ügy ítéleteit például sokan máig sem fogadják el. Talán érthető, hogy a nyilvánosság minél teljesebben élni akar azzal a jogával, hogy kontrollálja az ítélkezést.
– A hallgatóság, az újságírók részvétele a bírósági tárgyalásokon önmagában is elegendő garancia. Figyelemmel kísérik az ügyet, jegyzetelnek, idéznek a vallomásokból. Talán még hangfelvételt is készítenek. Van azonban egy másik garanciális elv is, ez pedig az, hogy a vádlottaknak, a peres feleknek joguk van a tisztességes eljáráshoz. Tisztességes-e azonban az az eljárás, amelyet úgy folytatnak le, hogy közben tévéstábok munkatársai a tárgyalást zavarva tevékenykednek? A résztvevők és gyakran a hallgatóság is a nagy nyilvánosságnak játszik. Én elfogadhatatlannak tartanám, ha életbevágó ügyemben ilyen tárgyalást tartanának. Nem akarunk show-műsort rendezni, nem akarunk szórakoztatni. A legtöbb európai tárgyalóteremben egyébként semmilyen formában nem lehet jelen tévékamera.
– Mikor lesz zárt láncú közvetítés?
– Most mérjük fel, hol és milyen tárgyalótermekben kellene kísérleti jelleggel tévékamerákat elhelyezni. Emellett ki kellene dolgozni az igazságügyi tájékoztatásról szóló törvényt, egyidejűleg összhangot teremtve a polgári és a büntetőeljárás szabályai között.
– A Legfelsőbb Bíróság aulájában eddig egy közös hirdetőtáblán elhelyezték a következő hét tárgyalásainak jegyzékét. Az utóbbi időben megszűnt ez a gyakorlat. Mi ennek az oka?
– Az adatvédelmi biztos már korábban olyan ajánlást tett, hogy a jegyzékeket nem lehet előre kihelyezni. Azok mindig csak az adott napon tehetők ki a tárgyalótermek bejáratánál. Reggel tehát tájékozódni lehet, milyen ügyeket tárgyalnak aznap az egyes bírósági tanácsok. A nagy érdeklődésre számot tartó ügyekről azonban továbbra is többféle módon, jó előre tájékoztatunk.
– Tavaly júniusi megválasztásakor ön határozott reformokat ígért a bíróságok igazgatásában. Hogyan halad ennek a megvalósítása?
– Hat bizottságot hoztunk létre, hogy felmérjük a tennivalókat. Felülvizsgáljuk az igazságügyi igazgatás működését, a bírák továbbképzését, a bíróságok gazdálkodását, valamint az igazságügyi informatika és statisztika rendszerét. Áttekintjük az Országos Igazságszolgáltatási Tanács korábbi szabályzatait. A felmérés után eldöntjük, hol tudunk magunk javítani a feltételeken, és milyen területeken van szükség törvénymódosításra. Javaslatainkat február végéig kidolgozzuk, s ezután ezeket megtárgyalja az Országos Igazságszolgáltatási Tanács.
– Átalakítaná a bírósági szervezetet?
– Bizonyos értelemben igen. Nem az önigazgatási modell egészét, hanem annak egyes elemeit kellene a kor színvonalához igazítani. Új bíróságok létrehozásáról is szó lehet, hiszen egyes településeken, például Budaörsön, Érden nőtt az ügyszám, illetve a lélekszám, másutt viszont jóval kevesebb az ügy, mint korábban volt. Bíróságok megszüntetése nem cél, ahol viszont szükséges, ott meg lehet fontolni új ítélkezőfórum létrehozását. Gondolkoznunk kell azon is, hogy nagyobb bírósági egységek helyett több kisebbet alakítsunk ki. Elképzelhető, hogy a tíz kerületet kiszolgáló Pesti Központi Kerületi Bíróságból néhány kerület kiválna.
– Nőhetne a bírák száma a jövőben?
– Új bírói álláshelyekre nincs szükség, ugyanakkor át kellene tekinteni a jelenlegiek elosztását. Emellett kezdeményezzük a bíróságok hatáskörét és illetékességét szabályozó törvények módosítását. Nem biztos például, hogy a több ezer parkolási ügyet vagy a nemzetközi nagyvállalatok pereit kizárólag a fővárosban kell tárgyalni. Időszerű a központi régió jelentős tehermentesítése.
– A bíróságok igazgatási rendszere ön szerint megfelelő. Megmaradhat az Országos Igazságszolgáltatási Tanács?
– Az 1997-ben bevezetett önigazgatási rendszert fenn kell tartani. A politikai küzdelmeknek ugyanis az a természetük, hogy olyan területekre is hatással vannak, amelyeken a politikának nincs keresnivalója. Amíg ezek a politikai küzdelmek tartanak, amíg bizonyos kérdésekben – és ilyen az igazságszolgáltatás is – nem alakul ki egy nemzeti minimum, addig az igazságszolgáltatásnak nagyobb biztonságot és védelmet ad saját, önálló igazgatása. Ennek ugyanakkor a jelenleginél korszerűbbnek kell lennie.
– Politikai erők megpróbáltak-e nyomást gyakorolni önre?
– Ilyen szándékot vagy kísérletet nem tapasztaltam. Az ítélkezésben nem játszhat szerepet a pártpolitika. Hiszem, hogy a magyar bírósági rendszer alapvetően mentes a politikai befolyástól és a korrupciótól.