Miniszter önkívületben

Egykor a főnököm gyakran mondta, amikor a düh szétvetni készült, hogy ne „stenkerold” magadat, nem éri meg. Éppen ezt akarom ajánlani Molnár Csaba pukkancs miniszternek, aki hétfő este éppen készült megfulladni a méregtől. Amúgy a legkádáribb pártzsargonban lubickoló, panelokban és avítt kifejezésekben bővelkedő miniszteri szókincs hétfőn csúnya gellert kapott. Medgyessy Péternek az útelágazódással, Molnár Csabának a megduplázással gyűlt meg a baja. Ez a tanítóból jogászszá, majd miniszterré vedlett kis stréber annyi szimpátiát sem képes magának kicsikarni, hogy az ember legalább ilyenkor sajnálja. Hogyne, aki azt mondja, hogy politikai értelemben nem vagyunk túl a holokauszton, az magában nyilván játszik a gondolattal.
Hétfőn, elfeledkezve a logopédusáról, habzó szájjal ordibált, mire a szavak sztrájkolni kezdtek a szájában: Megpudlá…, megluptá…., megduplázódott…, na végre. Csak a szemüvege járt fel s alá, amikor osztotta az ellenzéket. Papírokat ráncigált elő, hogy bebizonyítsa, a fideszes önkormányzatok eladósították magukat, mindegyik kötvényt bocsátott ki, ami hallatlan, rettenetes, és majd földhöz vágta magát a nagy indulattól, a nép meg röhög a tévé előtt, jobb ez, mint a Győzike. Miniszter úr, ne „stenkerolja” magát! Hanem emlékezzen, az ön párttársa, Jegesyné Lamperth Mónika, egy balkáni gerle burukkolásával nyugtatta meg a szottyadt baloldalt, úgy lesznek elosztva az önkormányzati pénzek, hogy azt mi osszuk el magunknak, és higgyétek el, nem fogtok rosszul járni. Édes, csillogó szemüvegű kancellár urunk, remélem, emlékszik erre a dermesztő, s egyben pofátlan és minden demokratikus igazságosságot mellőző kijelentésre. Ezt csak azért írtam ide, mert ön és pártja úgy használják a demokrácia kifejezést, mint hurkában a tölteléket, kár, hogy nem értenek belőle semmit. Szóval a kiszárított fideszes önkormányzatok, megterhelve töméntelen pluszfeladattal, amihez persze egy fitying nincs hozzárendelve, két dolgot tehettek volna: bezárják az iskolákat, a kórházakat, majd feloszlatják magukat. Vagy kötvényt bocsátanak ki, működtetik a településüket és számolják a napokat, hogy önök mikor mennek már el oda, ahová a nép kívánja önöket. (A nagy büdös francba.) Úgyhogy halkabban, lassabban, hiszen ön az MSZP szocialista nagykövete, éjjel-nappal úton van, avathatnékja van, mindegy, hogy mi, csak ott legyen, fényképezzék és hadarhasson egyet Pártjuk és kormányuk nagyszívűségéről, mert önök mindent úgy adnak, mintha a sajátjukból adnák.
Molnár Csaba lemegy utat avatni Enesére, ahol is egy elkerülő út épül, ami sokkal fontosabb volna Csornának, de az többe is kerül, Áder is ott lakik, és egy fontos ember fiának a kijelölt nyomvonal körül van földje. A polgármester megkapja az értesítést, jön Csaba avatni. Csakhogy nincs mit, mert az útnak csak a homokalapozása van készen, egyéb semmi. Sebaj, Audiba be, Audiból ki, és a kultúrházban Molnár Csaba útmegnyitót tart. Felavatja a házat, aminek az alapját ássák.
A másik közröhej tárgya, amikor Molnár Csaba elment Győrbe és felavatta a felújítandó Széchenyi híd – bal oldalát. A jobb oldalon semmi. Micsoda pártos metafora: a baloldal halad, a jobboldal marad. Audiba ki és be, majd néhány hónap múltán felbontják a felavatott bal oldali hidat, mert máris meghibásodott. Molnár Csaba a Hídember, az Útember, az Avatóember, holokauszt- és cigányspecialista, szózsonglőr és Bajnai erős embere. Amíg meg nem szólal. Amikor beszélni kezd, az ember először meghökken pártzsargonja avas lózungjain, majd elfogja a röhögés. Ez nem lehet igaz, hogy ez az ember kormánytag. De igaz.