Se tábor, se zászló, se program

Pofátlanságot emlegetni az MSZP és a kormány esetében nem a valóságtól elrugaszkodottan merész állítás. A dolognak azonban vannak olyan fokozatai, amelyeket már nehéz a magyar nyelv jelenlegi korlátai közt jellemezni. Merthogy nem szakad le a hámréteg az arcáról azoknak, akik az ellenzéket programja titkolásával vádolják, miközben éppen nekik nincsen semmilyen hozzáférhető programjuk? A posztkommunisták előszeretettel emlegetik azt a szellemesnek szánt saját gyártású mondást (Mesterházy, Katona Tamás), miszerint attól, mert egy hazugságot ezerszer elismételnek, még nem lesz igazság. Kivételesen egyetértünk. Attól, mert ezerszer elmondják, hogy csak az MSZP-nek van programja, még továbbra sincsen választási programjuk. Sőt, semmilyen létező, érvényben lévő programjuk nincsen. Többek közt ennek a számlájára írható, hogy dögrováson van az egész ország, és a túlzsúfolt lopási, korrupciós statisztikákon kívül az égadta világon semmilyen eredményt nem tudnak felmutatni. M. Attila kedvelt mondása szerint úgy őrzi a Fidesz a programját, mint az atomtitkot. A tárgyalótermek visszatérő fordulatait kölcsönvéve az igazság ezzel szemben az, hogy az ellenzéki pártnak már két esztendeje mindenki által bármikor hozzáférhető komplett programja van Erős Magyarország címen, míg az MSZP a választások előtt immár kevesebb, mint két hónappal sem tudott kiszenvedni magából egy épkézláb, nem csupán az ígéretek szintjén létező dokumentumot. Aki nem hiszi, járjon utána! A Fidesz honlapján megtalálja a majdnem százoldalas tervezetet, amelynek legtöbb passzusa olyan időszerű, mintha tegnap készült volna. És utána keresse meg az Mszp.hu-n a szocialista párt programját. Ne lepődjön meg, ha nem talál semmit. Mert nincsen. Könnyen lehet persze – legyünk legalább egy kicsit jóindulatúak – hogy létezik, csak más formában. Valahogy úgy, mint a 22-es csapdájában. Yossarian egyszer hiába keresi a repülőgépen az ejtőernyőjét. Csak egy levélkét talál, amelyben értesítik arról, hogy részvényes lett egy nagyszerű projektben. A főszereplő hiába vonja kérdőre a seftelő tettest, vajon mit csináljon, ha ki kell ugrania a repülőgépből.
Honnan veszi azt a nagyképűséget az utódpárt, hogy halálugrásra akarja kényszeríteni az embereket? Hogy akkor is rá adják szavazatukat, ha egy nyamvadt programszerűséget sem képesek kipréselni magukból, miközben teli torokból kérik számon azokon, akiknek már van programjuk? Még tovább is fejlesztették a 22-es csapdája szélhámosának módszerét. Ők még egy cetlit vagy értéktelen álrészvényt sem adnak az elzabrált javak helyébe. Úgy gondolják, az embereknek kutya kötelessége, hogy az elsíbolt ejtőernyő nélkül ugráljanak ki a repülőből.
Úgy is fogalmazhatunk konkrétabban: komámasszony, hol a program? Hát bizony az sehol nincsen, kedves Lendvai Ildikó, bármennyire is kárál oly folyékonyan és fúj mindenkire, aki bírálni merészel bármit a szentséges szocialista párt ügymenetében. Talán szótagolva kellene mondani, hogy még a neobolsevik potentátok is megértsék: nincs em-esz-pé-prog-ram. Pedig egy ország rágta le mind a tíz körmét, és számolta a napokat, vajon mikor hozzák már nyilvánosságra a kolosszális mesterművet azután, hogy előbb októberben, aztán a decemberi kongresszuson belengették a szavazók orra elé az ígérvényeket. Idén január elején tudatták a várakozás izgalmaitól pihegő ország-világgal: nem kell már sok éjszakát álmatlanul hánykolódni, január végén nyilvánosságra hozzák a választási programot. Sőt, mit nekik egy program! Csak nem szúrják ki a szemét az igen tisztelt választónak egy szem nyeszlett dokumentummal! Mindjárt hármat ígértek be a szorgalmas szocik, hadd válogasson köztük a lakosság, mint tót a vadkörtében. Hogy sorjában haladjunk: egy programot miniszterelnök-jelöltinek, egy másikat kormányprogramnak fognak nevezni, egy harmadik pedig értékprogram névre hallgat majd, ha az embert próbáló munkával végeznek a szocialista boszorkánykonyhákban. Olyan lesz ez, mint egy szezon végi akciós kiárusítás: akár egy politikai turkálóban, mindenki megtalálhatja a neki tetszőt, vagy ami leginkább illik a tavaszi kosztümhöz. Csak egy cseppet kellene turbózni a pótszocialista szakértelmet, és büszkén mondhatnák: ők olyan választási stratégiát kínálnak, ahol mind a tíz ujjára jut a buta parasztjának egy-egy program. Ezt csinálja utánuk az Orbán Viktor meg a Fidesz!
Kíváncsian várjuk tehát a csodálatos MSZP-programcsokrot, de lehet, hogy az igazit sosem ismerhetjük meg, mert az egyetlen originál példányt hét lakat alatt őrzi Veres a párnája alatt. Igaz, egész jól elvolt eddig is az utódpárt mindenfajta program nélkül. Hisz a kormányprogramot sosem vették komolyan. 2008 őszétől aztán a válság szerintük mindent felülírt. Ettől kezdve nekik se tisztességesnek lenni, se annak látszani nem kell.
Akinek három programja van, annak egy sincsen.