Bajnai és Bodóné

Bajnai Gordon és a Wallis hasonlítanak Bodónéra. Mindig másról beszélnek, amikor a bor árát kérik. Nem akarják elárulni, miért nem volt elég jó ez a búzakalászos magyar rónaság ama nagy eladási tranzakció lebonyolítására. Pedig választ igényel: mi okból kellett a festői Ciprusra kiruccanniuk, és közbeiktatniuk egy-két regényesen hangzó offshore céget, hogy átadják a Dataplexet a Magyar Telekomnak? Persze több izgalmas kérdés is fölvetődik a mediterrán haknikitérő és a jelenlegi miniszterelnök akkori szerepét illetően, amelyek után a magyar és a limassoli nyomozó hatóságok is érdeklődnek.
Valami mindenesetre erősen szaglik Dániában, azaz Cipruson, mivel a magyar sajtótermékeket valóságos közleményorgiával borították el, amelyeknek közös jellemzője, hogy csupán lapunk szidalmazására korlátozódnak, érdemi válaszokkal nem is kísérleteznek. Figyelemreméltó fejlemény, hogy a Miniszterelnöki Hivatal is ringbe szállt, és valóságos anyaoroszlánként védelmezi B. Gordont. Miért ne tenné? – vethetik közbe jámboran. Hisz a miniszterelnökről van szó, így a címet viselő hivatal hivatalból illetékes az ügyben. Csak hát alkotmányosan a kormányfő régi viselt dolgaiban mégsem lehet illetékes a közpénzből fenntartott apparátus. Mi lenne például, ha Bajnait azzal vádolnák, hogy az alsó tagozatban osztálytársaitól rendszeresen elorozta az uzsonnacsomagot? Kiadnának egy kommünikét, amelyben eskü alatt fenyegetnének meg mindenkit, perre viszik a dolgot, ha nem áll el a közléstől? Hivatkoznának arra, hogy a kis Gordon már apró gyermekkorban is jó magaviseletet tanúsított. Ugye, mennyire abszurd, erősen röhejes lenne ez a védelmi offenzíva. Hát akkor miért lenne kevésbé viccesen nonszensz, hogy a kancellária szintén egy régebbi ügyben fenyegetőzik, amely akkor történt, amikor még Bajnainak legfeljebb sóvár vágyaiban élt csak a remény, hogy majdan a végrehajtó hatalom fejévé nőheti ki magát? Honnan tudhatnák a kancellária tisztviselői, mit csinált az eladó Wallis meg az egyik vevő, a Fleminghouse élén, no meg Aphrodité romantikus szigetén a Hajdú-Bét romba döntője?
Az megint más kérdés, hogy ezeket az ezer sebből vérző, Bodóné-típusú közleményeket a magukat függetlenként meghatározó orgánumok javarészt úgy lehozták, mint a vihar. Nem volt ott semmi cicó, mindenfajta körmönfont okoskodás az olvasók hiteles tájékoztatásáról meg effajta árvalányhajas badarságokról. A Miniszterelnöki Hivatal, a Wallis és Bajnai szövegeit leadták, a Magyar Nemzetben megjelenteket nem ismertették. Legfeljebb csak annyira lettünk említve, hogy az olvasó kellő megvetéssel tudja kezelni azt a merényletet, hogy a szentséges, Mahatma Gandhi és Teréz anya humánus kvalitásait, országmentő buzgalmát egy személyben egyesítő kormányfő glóriáját bárki kétségbe merte vonni. Hogy tömören jellemezzük az eljárást: éppen olyan volt, mint amikor Engels Anti-Dühring című munkáját meg kellett tanulni, ám Dühring érveit nem ismerhettük meg. Ez viszont a szándékukkal éppen ellentétes hatással járt, mivel aki elolvasta az imígyen érthetetlenre sikeredett, ám kormánypárti szervilizmustól tocsogó cikkeket, az elhallgatásból levonhatta a tanulságot: itt valami nagyon-nagyon nem stimmel. Bizonyos szempontból tehát azoknak a médiumoknak egy fokkal kevésbé inkorrekt a módszere, amelyek semmilyen híradással nem szolgáltak a Bajnai nevével fémjelzett Dataplex-botrányról. Megérjük, hogy eme sajtótermékek előbb-utóbb tapintatból még azt a tényt is jótékony homályba borítják, hogy egyáltalán van egy Bajnai névre hallgató miniszterelnöke Magyarországnak. Végül is csupán ugyanaz történik, mint a négy évvel ezelőtti kampány idején. Akkor a Nomentana és a Fittelina név volt tiltólistán a baloldali-álfüggetlen médiában az akkori kormányfő, egy bizonyos Gyurcsány nevezetű miatt. Most a Dataplex kerültetik a hithű, utolsó csatlós balosok által, mint ahogy az ördög is ódzkodik a tömjénfüsttől.
A derűlátóbb verzió: csupán megijedtek a diktatúrából ismerős tónustól, amellyel Bajnai, a Wallis mostani vezetése és a kancellária megfenyegettek mindenkit, aki ismertetni meri a cikkeinkben foglaltakat. Nyílt, önleleplező beismerés a fenyegetőzés. Ezzel azonban azt is kinyilvánították B. Gordonék: ha kormányváltás lesz, a Miniszterelnöki Hivatal értékítéletét változatlanul elfogadják majd.