Sokat elárul a Brüsszelben uralkodó általános morálról – ahol a Tisza Pártot is magában foglaló Néppárt, a Szociáldemokraták és a Liberálisok nagykoalíciója a meghatározó erő –, hogy korábban a Patrióták Európáért frakció a politikai erőszak elítéléséről kezdeményezett plenáris vitát és határozatot, beleértve a Donald Trump elleni merényletkísérlet elítélését is, de ezt az EP leszavazta – mondta lapunknak ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég tudományos igazgatója, akit a Tisza Párt híveinek és elnökének agresszív viselkedéséről, valamint ennek következményeiről kérdeztünk.
Mint az alkotmányjogász emlékeztetett, a politikai erőszak elítéléséről szóló kezdeményezést az EP 339 szavazattal utasította el, 119-en értettek vele egyet és 15-en tartózkodtak, de sokan rámutatnak arra, hogy míg a strasbourgi testület George Floyd halála okán egyperces néma tiszteletadással adózott, addig Charlie Kirk emléke előtt nem tisztelegtek. Ezenkívül Ilaria Salis erkölcstelen rehabilitálása is arra a rendkívül veszélyes tendenciára mutat, hogy a baloldal önkényesen magához kívánja ragadni az erőszak definiálásának a jogát. Ez ahhoz vezet, hogy
a Tisza Párt vezető politikusai barbár agresszorként viselkedhetnek jobboldali újságírókkal szemben anélkül, hogy a »nyugati« újságíró szervezetek akár egy rövid közleményében is kiállnának a sajtószabadságért
– mutatott rá az alkotmányjogász.

A bíróságok felelőssége
Ifj. Lomnici Zoltán leszögezte: a politikai kommunikáció szabadsága messze nem terjedhet ki a másik ember személyiségi jogainak, emberi méltóságának vagy testi épségének sérelmére, vagyis ha egy állam – beleértve a bíróságot – képtelen megvédeni az újságírókat, akkor alapjaiban sérül a sajtószabadság is.
A bíróságokat különös felelősség terheli, hiszen hiába vannak szigorú normák, ha azokat a törvénykezés során nem érvényesítik.
Amennyiben szolgálat közben az újságírót nyilvánosan becsmérlik, sértő kifejezéseket használnak vele szemben, esetleg lökdösik, taszigálják, az becsületsértésnek számíthat, ahol felmerülhet a tettlegesség. A visszatérő, célzott fenyegetések és megfélemlítés már zaklatásnak is tekinthető, ha az elkövető rendszeresen, szándékosan háborgatja, megfigyeli vagy fenyegeti az újságírót – világított rá.