Dávid és Szilvásy titkai

Fizethet a titkosszolgálat, ha megállapítják, hogy jogellenes, felróható módon járt el, amikor 2008-ban feljelentette az UD Zrt.-t a hatóságoknál. A vagyonvédelmi cégről akkoriban a nyilvánosság szinte összes fórumán azt híresztelték, hogy feltörte a NBH szervereit, árnyék-titkosszolgálatként működik és beleavatkozik a politikába. Ezt az álláspontot mindenekelőtt két állami funkcionárius, Szilvásy György akkori titokminiszter és Laborc Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója terjesztette. Így hát most a polgári perben az állam és az NBH az alperes.
A főigazgató másfél évvel ezelőtti feljelentése alaptalannak bizonyult. Az UD magáncég ugyanakkor a vizsgálatok idején tönkrement. Laborc és Szilvásy távozott pozíciójából. De az állam és a hivatal felelőssége ezzel nem szűnt meg. A vagyonvédelmi cég – mint felperes – benyújtotta keresetlevelét a bírósághoz. Vagyoni kártérítésként a megbízások elvesztése, az alkalmazottak kényszerű elbocsátása miatt ötszáznyolcmillió forintot követel. Emellett – ugyancsak vagyoni kártérítésként – egymilliárd forintnyi összeget kér a cég értékének megsemmisülése okán.
Voltak persze az esetnek más szereplői is. Ki ne emlékezne rá, hogy Dávid Ibolya pártelnök az MDF aktuális tisztújítása előtt sajtótájékoztatón jelentette be: a céggel megfigyeltették, dolgoztak rá. A bemutatott hangfelvételt jelenlegi információk szerint az NBH készítette, s juttatta el a pártelnökhöz. Dávid Ibolyának és helyettesének sikerült elérnie, hogy Almássy Kornél ne induljon az MDF elnöki posztjáért.
Dávid és Herényi csak azért nem szerepel ma gyanúsítottként, mert a balliberális parlamenti többség nem függesztette fel a mentelmi jogukat. A büntetőeljárásnak így csupán egyetlen szereplője maradt: Szilvásy György volt titokminiszter. Őt már kétszer is kihallgatták a Központi Nyomozó Főügyészségen. Az ügyészi fórum közben olyan adatokra bukkant, amelyek alapján feljelentést kellett tennie a Budapesti Katonai Ügyészségen. A titkos és szabálytalan lehallgatás tetteseit – mondjuk Laborc Sándort és munkatársait – várhatóan ezután hallgatják ki a nyomozók.
Cifra történet, szép kis kompánia. A rendszerváltozást követő idők két jellegzetes figurája találkozik ebben a lehallgatási ügyben. Dávid Ibolya, aki pártelnökként többször is segítséget kapott a kormányzó szocialistáktól hatalmának megtartásához. Az Országgyűlés elfogadta például, hogy a frakcióvezető egy személyben zárja ki a képviselőcsoportból az MDF alapító tagjait. Utólag hiába kötelezte a pártot a bíróság kártérítésre. Hozzájárult a parlament ahhoz is, hogy a frakció ne szűnjön meg, amikor létszáma a minimum alá csökkent, hanem utóbb pótolni lehessen a hiányzókat.
Szilvásy György mindig is nélkülözhetetlen volt. A KISZ-ben, majd a rendszerváltozás után a minisztériumban, s Gyurcsány Ferenc kormányában egyaránt. Kiváló privatizátornak bizonyult, de hasznát vették akkor is, amikor az öt halálos áldozatot követelő, 2006. augusztus 20-i állami ünnep után a felelősséget kellett eltussolni. Az ifjúsági és sportminisztérium pénzosztó tevékenysége az ő közigazgatási államtitkári működése idején zajlott le. Szilvásy a Zuschlag-ügyben tanúként szerepelt. Az csak ezután derül ki, vádat emelnének-e ellene az árnyék-titkosszolgálatról szóló közlései miatt. Szintén később tudhatjuk meg, milyen szerepet vitt a BKV szerződései, beruházásai kapcsán a Városháza ügyeiben.
Közérdek, hogy a két közéleti szereplő felelőssége tisztázódjék. Dávid Ibolyát ettől nem védheti meg az idők végezetéig a mentelmi jog. Akkor sem, ha olyan segítői, tanácsadói vannak, akik a titkosszolgálatok alvállalkozóiként szerepeltek. Szilvásy sem reménykedhet abban, hogy az MSZP képviselőjelöltjeként menlevelet kap, s titkait örökre megőrzik a szolgálatok.