MI A MAGYAR?

Most ezen a’ helyen, minden előttem itt lévő utazók szerént hol húsz esztendő előtt egy roppant város volt, csak nyomdoka sincs valami régi épületnek. A’ mostani azon a’ helyen épült falu ugyan csak Nagy-Magyarinak neveztetik; egy német 33. házból álló colonia, a 40 házból álló Ürmény, és 4 familiából álló Kalmukok laknak ebben a’ helységben. Én egy Engelhardt nevű némethez szállottam be; evvel a’ becsületes emberrel, egy Ürmény csinos emberrel és egy Molláhval öszve jártam a’ falu környékét egészen a’ Kuma vize partjáig. Ezen a részen a’ föld színe alatt találtam egy bólthajtást, a’ mellynek fundamentomát ásatván, már vízre találtunk, és a’ lakosok azt gondolják, hogy a’ város elsüllyedett vólt. Már Kapróth Ur ideiben igen kevés épület maradott fenn, azólta ezeknek kőfalait a’ lakosok széllyel horták, és a’ kormányozó tisztek is magok épületeire fordították. A’ német gazdámnak a’ szoba földje hasonló téglákkal vólt kirakva a’ mellyek négy szegletűek és tsinosak. Itt és Kis-Magyariban a’ parasztok házai mind hasonló téglákból vagynak építve. A’ templomok és az úri házak fedélei kék és zöld firnátzal vóltak be vonva; hasonló szép kövek vagy is téglák a’ mostani lakosok háza külső falait ékesítik. A’ többi között egy Ürmény háza oldalán két kő vagyon be ragasztva, nekem egészen isméretlen irással, altal néztem ötven egynehány Napkeleti betűk formáját, csak a’ Szidoniai betűket azokkal találom hasonlóknak. Többnyire azt Tudósinknak vizsgálására hagyom.
A’ mi Klaproth úr által talált régi pénzeket illeti, azok tizennegyedik századból valók, és ez a’ tudós Úr onnan azt a’ következtetést húzza ki, hogy soha Magyarok Magyariban nem laktak, hozzá tévén ama illetlen szavakat kinyomtatott könyvében: les hordes farouches des Madjars. De ha Klaproth Úr a’ Magyarok történeteit ismerte volna, megemlékezett vólna, hogy az a’ Nemzet már kilenczedik Században innen kiköltözött, hogy azólta Persák, Arabusok és Tatárok egymás után ezen kiterjedett Országokat elfoglalták. Klapróth Úr bizonyosan nem olvasta a’ Derbent Nahmét, vagy is Derbend városa történeteit, máskülönben ottan nyilván láthatta vólna a’ Tatároknak Magyarokkal való szövetségét, ott olvashatta vólna a’ Magyarokról ezen sorokat Olú Madjar ve Ritsi-Madjar, az az Nagy-Magyari és Kis-Magyari; azután a’ Magyarokról beszélvén egyenesen van kitéve Mudjarterden az az: A’ Magyaroktól. Végtére a’ Nemzetről tévén emlékezetet, azt olvassuk: Magyar Nemzet, és a’ Magyarok országa. Így porrá lesz Klapróth úr magában is tsekély állítása, midőn azt mondja, hogy a’ szó Madjar, kőépületet jelent a’ Tatároknál. De ezekről majd többet a’ kiadandó munkába. Azonban én ajánlom a’ Magyar Tudósinknak Derbend Naméht olvassák által, ott a’ Magyarok tetteinek egy részét feltalálják.
Bágyatt szívvel Nagy-Magyarit öszve járván a’ nélkül, hogy valami régiséget találhattam vólna, kivévén két régi pénzt, onnan Kis-Magyari felé folytattam utamat 23 versztnyire. Az egész úton látni még mély vermeket, ahol még 30 esztendő előtt régi épületek állottak, de a’ mellyeknek mai napon semmi nyoma sincs.
(Ó-Gyallai Besse Jánosnak Túdósításai Kaukasus mellékéről, 1829)