Összefogás

Ne mondja senki, hogy nem tisztelem a miniszterelnök urat, félvállról veszem népboldogító igyekezetét, leperegnek rólam intelmei, ezért ünnepélyesen bejelentem, hogy csatlakozva Bajnai Gordon felhívásához, én is összefogok a szélsőjobb ellen. Tudom, a baloldaliak számára ez nem egy nagy durranás, hiszen ők az egész polgári oldalt várják testületileg, de legalább közismert politikusokat vagy más potentátokat, ám annak ellenére, hogy engem milyen kevesen ismernek, igazán sokan és elmélyülten utálnak, így az összefogásra való alkalmasságomhoz nem férhet kétség.
Természetesen feltételek és kikötések nélkül illenék csatlakoznom, ám ha már ilyen összefogott vagyok, meg kell fogalmaznom néhány kérdést és a lelkemet gyötrő tétovaságomat. Mert az rendjén van, hogy én már össze vagyok fogva, de ebből következően mit kell csinálnom?
Elegendő, ha ezentúl eljárogatok a Hollán Ernő utcába közösen rettegni és hisztériázni? Elegendő ez ahhoz, hogy a dörömbölő szélsőjobb megrettenjen és szétfusson, és ijedtében elkezdje tisztelni az alkotmányt?
Komoly dilemma ez, de a baloldal azért áll csupa szakértőből, hogy minden helyzetben megtalálják a megnyugtató megoldást.
Ugyanakkor szükségesnek tartom leszögezni, hogy ez az összefogás csak átmeneti időre szól, az adott cél elérésével felbomlik, hiszen mégiscsak két különböző politikai oldal alkalmi együttműködéséről van szó, ezért a lehető legpontosabban meg kell határozni a kereteit. Nehogy később, valamelyik oldalon árulási vádakat kreáljanak belőle, ahogy a közelmúlt magyar történelme számos hasonló példával szolgált. Ezek után érthető, ha minden személyes tiszteletem és nagyrabecsülésem ellenére azt kérem, hogy azok, akik képtelenek egy szöveg értelmét annak valódi tartalma szerint felfogni, magyarul: a funkcionális analfabéták maradjanak ki az összefogásból. Itt van mindjárt ez a roppant derék Török Zsolt, a párt nem túl régi, de már eléggé elhasznált harcosa, akinek annak idején saját diplomája elolvasása és értelmezése is szellemi konfliktusokat okozott, jelesen látni vélte azt, ami nem létezett, legutóbb úgy interpretálta Kövér László beszédét, hogy: „Két és fél millió embert akar elszámoltatni a Fidesz, azokat, akik 2006-ban az MSZP-re szavaztak, de ezt a szocialisták nem fogják hagyni.” Ehhez képest Kövér arról beszélt, hogy közel az idő, amikor számot kell adniuk tetteikről azoknak a politikusoknak, akik kisstílű politikai alkukkal hatalmon tartották a reménytelenség kormányát, meggátolták új választások kiírását, a válságból kivezető utat mutató kormány munkába állását. Kövér még véletlenül sem fenyegetőzik a politikusok – főleg nem a szavazók – felelősségre vonásával, csak arra utal, hogy négyévenként a választók elszámoltatják a politikusokat, s érdemeik szerint megjutalmazzák, illetve megbüntetik őket. Ebből azt kihámozni, hogy a Fidesz elszámoltatná az MSZP szavazóit, igen sajátos észjárásra vall. Szóval Török Zsoltot nem kéne bevenni az összefogásba, mert a végén még ezt is valamiféle szexuális zaklatásként értelmezi, ám méltatlan volna csak őt említeni. Mert funkcionális analfabétának kell tartanunk mindenkit, aki Orbán Viktor kötcsei beszédéből a demokrácia felszámolásának fenyegetését véli kihallani. S bizony számosan vannak ilyenek. Az összefogás sikere érdekében őket is mind ki kellene hagyni.
Végül meg kell említenünk Gyurcsány Ferenc tételét arról, hogy a Jobbik megfertőzte a Fideszt, és mára nem látszik kettejük között éles választóvonal. Ebből az következik, a kettő között nincs különbség, azaz aki összefog a másik ellen, az maga ellen fog össze. Így nehéz lesz.