Trükkök százaival kampányol az MSZP

Az ember politikai emlékezete fél évig tart – tartja a politikai marketing. Minden bizonnyal e tétel járt az MSZP propagandistáinak az eszében, amíg készítették A tisztánlátás kedvéért című brosúrájukat, amellyel azt szeretnék bemutatni, hogy miért is jobb ma egy szocialista kormány vezette országban élni, mint 2001-ben, az Orbán-kormány utolsó teljes esztendejében. A pártkiadványban szereplő, laikusok számára is egyértelmű „trükkök százai” azonban sok helyütt éppen a szocialista kormányzat kudarcaira emlékeztetnek, s az Orbán-kormány sikereit bizonyítják.

A tisztánlátás kedvéért – Ígéretek helyett beszéljenek a tények című, ábrákkal és adatokkal megtöltött szocialista propagandaanyag szerzői abba a hibába estek, hogy olyan érvekkel kívánták kormányzásuk eredményeit bemutatni, amelyek nem csupán közgazdaságilag támadhatók, de állításaik a puszta szemlélőnek is azonnal szemet szúrnak. Az MSZP negatív kampányának részét képező kis füzet lényege így nagyjából a következőképpen foglalható össze: ami pozitív változás tapasztalható az elmúlt nyolc évben, tőlük függetlenül történt, ami pedig negatív, arra majd e „kis gyűjtés” felhívja a figyelmet.
A brosúra adatai szerint megháromszorozta az agrárium és a vidék éves támogatását az MSZP-kormány az „Orbán–Torgyán-kormányhoz” képest. Mivel a kiadványban forintban kifejezett értékek jelennek meg támogatási összegként, arra számítanánk, hogy a vonatkozó két év költségvetési tételei között a főösszeghez viszonyított értékeknél is háromszoros különbséget kapunk. Erről azonban szó sincs: a szocialisták az Európai Unió költségvetéséből kapott mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokat beleszámították a háromszoros összegbe, és mivel Magyarország csak 2004 óta tagja az Európai Uniónak, erre a forrásra a 2002-ben távozó Orbán-kormány nyilvánvalóan még nem számíthatott.
Az életszínvonal növekedését az MSZP szerint a következő bizonyítja: „Orbán Viktor kormányzása idején egy fizikai munkás négyszer annyit dolgozott egy televízióért, mint napjainkban.” De miért pont a televíziót hozza fel példának a szórólap? Miért nem a kenyeret, a tejet vagy a gázt? A válasz egyszerű: a KSH által vizsgált televízió éves fogyasztói átlagára nyolc év alatt 56 százalékkal lett kisebb. Az MSZP kampánystábja tehát nyilvánvalóan megkereste a KSH adatai között azt a terméket, amelynek ára az elmúlt nyolc évben a legnagyobb mértékben csökkent, majd ezt követően kormányzati sikerként mutatja be, hogy nyolc év alatt a televízió gyártásának területén technológiai fejlődés is történt a világban.
A múltat végképp eltörölni
A kis füzet állítja: „A magyar gazdaság folyamatosan növekedett a válság kezdetéig, és még a gazdasági világválság idején is jobban teljesít, mint Orbán Viktor kormányzásának utolsó évében.” Ezt a mondatot egy 2001-től induló idősoron feltüntetett görbe hivatott bizonyítani, amelyen a bruttó hazai termék (GDP) alakulását 2001-hez viszonyítva százalékban ábrázolják. Ez az adat tudatosan megtévesztő, ugyanis kellően távoli időpontot választva (például a nyolcvanas évek elejétől a rendszerváltásig) többnyire kimutatható a gazdasági kibocsátás növekedése: ezért is mérik a közgazdászok a gazdaság éves teljesítményét az előző évhez viszonyítva. Ha azonban feltétlenül ragaszkodunk a GDP alakulásához, a KSH adatai szerint az Orbán-kormány idején 1998-ban 5,2, 2001-ben pedig 4,1 százalékos volt a GDP növekedése, ez az ütem 2006-ig folytatódott, viszont 2007-ben már csak 1 százalék volt, 2009-ben pedig a GDP 6,3 százalékkal csökkent.
Majd a következő: „Felére vágtuk viszsza az Orbán-kormány idején magasan tartott infláció mértékét.” Túl azon, hogy az inflációt nem lehet „vágni”, még kevésbé „visszavágni” (legfeljebb a kamatot), ebben az esetben szereptévesztésről van szó: a monetáris politika alakítása a Magyar Nemzeti Bank hatásköre, nem a kormányé. De ha már az infláció alakulásánál tartunk, figyelmeztet a kiadvány arra, hogy az Orbán-kormány idején folyamatosan csökkent az infláció mértéke: négy (és nem nyolc) év alatt a felére.
Az életszínvonal emelkedését bizonyítani kívánó grafikonok helyenként nem ismert tényekre hívják fel a figyelmet. Így van ez az „ugyanazért a munkáért még válság idején is harmadával többre futja, mint Orbán Viktor kormányzásának utolsó teljes évében” mondat esetén is, amely külön ábrával szemlélteti, hogyan alakult a keresetek reálértéke 2001-hez képest. A KSH adatai szerint 2001 és 2009 között (nyolc év alatt) a nettó reálbérindex 26,8 százalékkal növekedett, ugyanakkor 1998 és 2001 között 14,7 százalékkal – vagyis a kormányzás időtartamát figyelembe véve az Orbán-kormány idején nőttek nagyobb arányban a reálbérek.
A reálkeresetek és a nyugdíjak vásárlóértékének alakulását a kiadvány valamilyen oknál fogva 1989-hez viszonyítja, majd azt a következtetést vonja le, hogy míg az Orbán-kormány idején a nyugdíjak és a bérek kevesebbet értek, mint a rendszerváltáskor, ma „több mint tíz százalékkal többet érnek rendszerváltáskori értéküknél”. Az ábra szerkesztői itt egyszerűen levágták a 2001, illetve az 1998 előtti adatokat, s nyolc év szocialista kormányzás eredményeit vetették össze a négyéves Fidesz-kormányzat adataival. Ennek vélhető okára Gazdag László közgazdász adatai nyújtanak választ: a Bokros-csomag eredményeként „két év alatt (1995–1996) a nettó reálkereset 15%-kal csökkent, és az 1989-es szint 77%-át érte el csupán. Az átlagnyugdíj vásárlóértéke eközben 10,5%-kal csökkent, vagyis visszaesett az 1989. évinek a 77,6%-ára” – tehát a kiadvány eltüntette az előzményeket, amelyeket éppen a Horn-kormány hagyott teherként utódjára.
Kiragadott példa
A nagyobb biztonságot és a nyugodtabb hétköznapokat hivatott bizonyítani két számadat: 2001-ben 1239-en, 2009-ben pedig 817-en hunytak el közlekedési balesetben, amelyet hangzatos kommentár követ: „négyszáz élet évente a közutakon, ennyivel kevesebben halnak meg évente közlekedési balesetben, mint Orbán Viktor kormányzása alatt”. Az évi négyszáz „megmentett élet” azonnal kétségeket ébreszt: nem is csoda, hiszen ha a KSH adatait nézzük, a szocialista kormányzás idején 2009-ben volt a legalacsonyabb a közúti balesetben elhunytak száma (vagyis az adat kiragadott), így nem jelenti azt, hogy 2001 óta évente négyszázzal kevesebben halnának meg közlekedési balesetben. Azt pedig elfedi az ábra, hogy az Orbán-kormány idején is voltak évek, amikor kevesebben haltak meg közúti balesetben, mint a 2002 utáni szocialista kormányzás éveiben. S ha a múltat nem töröljük el végképp, látjuk a rendszerváltás óta tartó folyamatokat: valójában a közúti balesetben elhunytak száma trendszerűen csökken, ahogy a Horn-kormány időszakához képest az Orbán-kormány idején is csökkent.
Elhallgatott infláció
Vad ámokfutás következik, amelynek során szinte minden esetben nominálértékekkel, vagyis a nyers, forintban kifejezett, viszonyítás nélküli összegekkel operál a kis füzet, s úgy tesz, mintha az infláció szocialista körökben ismeretlen fogalom lenne. Így a teljes munkaidőben foglalkoztatottak nettó átlagkeresetének alakulását vetik papírra, amelyből azonnal levonják azt a következetést, hogy „még válság idején is több mint kétszer annyi pénz marad az embereknél, mint Orbán Viktor kormányzásának idején”. Csakhogy a kiadvány teljesen figyelmen kívül hagyja az árak növekedését – vagyis hogy mire futja az „embereknél maradt” pénzből.
„Még válság idején is több mint kétszer annyit költünk a családok támogatására, mint Orbán Viktor kormánya” – állítja a mondat, amely azt hivatott bizonyítani, hogy „több pénz jut a családoknak”: itt megint csak megfeledkeztek az inflációról. Ráadásul a szóróanyag támogatásra fordított kiadásokról beszél, így akarva-akaratlanul eszünkbe juttatja, hogy az Orbán-kormány által bevezetett, gyermekek után járó családi adókedvezményt a szocialista kormányzat eltörölte, ezzel pedig sok családot rövidített meg.
A gyermekgondozási díj (gyed) alakulását ábrázoló grafikon – mondani sem kell – megint nyers, nominális értékeket használ. Ez persze érthető, hiszen ha a gyed reálértékének változását néznénk, már korántsem lenne olyan idilli a kép, mint amit az MSZP kampánycsapata le kívánt festeni: a valóság ugyanis az, hogy 2006-tól lényegében nem nőtt a gyermekgondozási díj reálértéke. S ha már a gyedet említi a kiadvány, érdemes felidézni, hogy a támogatást egykor a Horn-kormány törölte el, majd az Orbán-kormány vezette be újra, s egyben alanyi jogúvá is tette. De emlékezetes az is, hogy ez az öszszeg a 2009-es megszorítások óta az addigi három helyett már csak két évig adható a családoknak.
A szépkorúak biztonságát hangsúlyozó mondat – amely szerint „több mint duplájára nőtt az átlagos nyugdíj összege az Orbán-kormány idejéhez képest” – már nem csupán az infláció, de a nyugdíjas fogyasztói kosár létezését is törölni kívánja, vagyis azt, hogy az emelkedő rezsi- és élelmiszerárak a nyugdíjasoknál erőteljesebben jelennek meg.
„Az MSZP megduplázta az egészségügyi kiadásokat az Orbán-kormány idejéhez képest” – szintén egy hangzatos állítás, ám ami az adatokat illeti, itt is a már megszokott „nominális trükköt” vetették be a szerkesztők, akárcsak a családok támogatására fordított kiadások, a gyógyszertámogatások és a felsőoktatás költségvetési támogatásának esetében.
Hiteltelen a kiadvány
A felhozott témákból és adatokból így egyértelműen kiderül: a GDP növekedése, az életszínvonal javulása mind az 1998-tól 2004-ig tartó időszakra vonatkozik, a 2004–2005-ös évtől – vagyis a Gyurcsány–Kóka-páros fellépésétől, évekkel a gazdasági világválság előtt – a gazdasági paraméterek radikálisan romlásnak indultak.
A záróakkordot azonban kétségkívül a brosúrához csatolt kísérőszöveg adja. Ebből megtudhatjuk, hogy „ez a kis gyűjtés egy bővebb értékelés kivonata” – talán ez adta a szocialisták programjának alapját is, amelyre a mitigernek.hu fiatal közgazdászai az eddig megjelent pártprogramok közül a legrosszabb osztályzatot adták, s hozzátették: „már a helyzetleírás, a kiindulópont is hiteltelen, szó sincs annak felismeréséről, hogy melyek a gazdaság és a társadalom problémái.” Ha e mondathoz hozzátesszük a propagandaanyag mellékletének állítását, miszerint a válság sújtotta régiók világszerte tanulmányozzák a „magyar példát”, felsejlik előttünk az MSZP kampányainak története. Önkényesen öszszeválogatott adatok megtévesztő értelmezésére és felhasználására már volt példa – a szórólap tanúbizonysága szerint a mostani szocialista választási kampány a 2006-osnak egyenes ági leszármazottja.