Lapunk tavaly júliusban borította ki a BKV évek óta csordultig telt éjjeliedényét, amikor megírtuk, hogy Szalainé Szilágyi Eleonóra, a közlekedési cég humánpolitikai igazgatója úgy kapott csaknem százmillió forintos végkielégítést, hogy ezt követően is továbbfoglalkoztatták busás havi fizetésért. Szalainé Szilágyi Eleonóra munkaviszonyának meghosszabbítását Balogh Zsolt egykori megbízott vezérigazgató írta alá, aki 2008-ban néhány hónapig vezette a közlekedési vállalatot a buszbeszerzési botrányba belebukott Antal Attilát követően. Hagyó Miklós, aki MSZP-s főpolgármester-helyettesként felügyelte ekkoriban a BKV-t, éppen a Hunyadi-zarándoklaton vett részt, de ahelyett, hogy hazatért volna erdélyi túrájáról, pusztán csak annyit üzent, hogy ellenőrzést kezdeményez a BKV felügyelőbizottságánál. Eközben Kocsis István, a közlekedési cég vezérigazgatója is vizsgálatot indított a BKV személyzeti vezetőjének végkielégítési ügyében, és ennek eredményeképpen a közös megegyezés módosításával néhány nappal később meg is váltak Szalainé Szilágyi Eleonórától, aki azonban a korábban felröppent sajtóértesülésekkel ellentétben nem ajánlotta fel a már kifizetett végkielégítés visszafizetését. A humánpolitikai igazgató feladatait ezt követően ideiglenesen Sziebert György, a BKV jogi igazgatója vette át. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy a váltás a csöbörből vödörbe tipikus esete lesz. Szalainé ügyének kirobbanása után egy héttel azt már sejteni lehetett, hogy nem egyedi eltévelyedésről, hanem egy botrányos sorozatról volt szó, nem sokkal később pedig arra is fény derült, hogy a cégnél 2007 óta mintegy 3,3 milliárd forintot költöttek végkielégítések kifizetésére. Szalainé Szilágyi Eleonóra ügyében a Fidesz a legfőbb ügyészhez fordult, míg Kocsis István vezérigazgató ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a Budapesti Rendőr-főkapitányságon (BRFK) bűncselekmény gyanúja miatt.
Az első politikai hullám
Tavaly augusztusban már személyében is elérte a BKV-botrány Hagyó Miklóst, amikor Kocsis rendes felmondással megszüntette az MSZP-s politikus sajtósának BKV-s munkaviszonyát, miután kiderült, hogy Horváth Éva mindkét helyről kapott fizetést. Augusztus végén Hagyó visszaadta a BKV szakmai felügyeletének hatáskörét, amelyet ettől kezdve a szocialisták másik főpolgármester-helyettese, Horváth Csaba látott el. A lemondást követően Demszky Gábor SZDSZ-es főpolgármester elismerte, hogy politikai felelősség terheli mindazért, ami a BKV-nál történt. Akkor még csak úgy fogalmazott, hogy a cég végkielégítési gyakorlata több mint botrány, és a közvélemény teljes joggal van felháborodva. A BKV tovább folytatta belső vizsgálatsorozatát, és kiderült, hogy nemcsak végkielégítésekre költöttek az adófizetők pénzéből, hanem tanulmányokra és vizsgálatokra is több mint 1,2 milliárd forintot fizettek ki az utolsó négy és fél évben. A szerződések jelentős része Regőczi Miklós akkori kommunikációs vezérigazgató-helyettes, korábbi MSZP–SZDSZ-es székesfehérvári önkormányzati képviselő nevéhez fűződött, aki szintén nem üres kézzel, hanem 40 millióval távozott a cégtől. Október közepére a BKV botránya felverte az első nagyobb politikai hullámot: tizenöt év együttműködése után az MSZP vezetése úgy döntött, felmondja az SZDSZ-szel kötött fővárosi koalíciós megállapodást. Novemberre pedig az is kiderült, hogy 48 esetben fizettek ki szabálytalanul végkielégítéseket a BKV-nál, amellyel összesen 822 millió forint kárt okoztak, ráadásul ennek mindössze nyolcadát tudja visszaperelni az érintettektől a BKV. A hónap végén megalakult a fővárosi BKV-vizsgálóbizottság, amelynek élére György István, a Fidesz–KDNP fővárosi frakcióvezető-helyettese került.