Börtönvilág

Amíg a hongkongi csizmabörtönökben, csizmatáborokban a rabok számára még a kommunikáció is tilos, addig Kanadában bicikli- és kenutúrára viszik az elítélteket. Vajon melyik börtöntípus a leghatékonyabb? Az elrettentő vagy a személyiségformáló? Ez a kérdés a világ számos országában felvetődik, és Ruzsonyi Péter professzor szerint az adott társadalom az elfogadott normák függvényében meg is adja a választ a kérdésekre.

San Pedro börtön
(Bolívia)
A San Pedro börtön La Paz legnagyobb fegyintézete 1500 elítélttel. A börtön kapuit átlépve azonnal feltűnik a különbség egy átlagos börtönhöz képest: játszadozó gyerekek, árusítóbódék, éttermek, fodrászok, sőt egy hotel is van. Nincsenek viszont őrök, egyenruhák vagy rácsok az ablakokon. Mindezért viszont fizetni kell, 1000-1500 dollárt az ítélet hoszszának és a cella minőségének megfelelően. Régebben beengedték a turistákat is, de ezt megszüntették, mivel túl sokan jöttek kizárólag kokaint vásárolni.






fotó: AFP/Aizar Raldes

Bastoey szigeti fogház
(Norvégia)
A világ egyetlen ökobörtöne, amely egy kis norvég szigeten fekszik.
A fegyintézet többek között napenergiát használ az energiaszükséglet fedezésére. Az intézmény önellátó. Az elítéltek fehérjeszükségletét kétszáz csirke, negyven birka és néhány tehén biztosítja, gondozásuk a rabok feladata. A fegyencek civil ruhát viselhetnek, és teljesen szabadon élhetnek a szigeten. Mindez a büntetésnek nem mindennapi formája, de az intézmény vezetője szerint a környezettudatos életmód, az önellátás végső soron
a fegyencek rehabilitációját segíti elő.


fotó: AFP/SVEINUNG U. YSTAD


Cebu börtön
(Fülöp-szigetek)
Harminchárommillió ember látta a YouTube-on, amint a Cebu börtön elítéltjei különböző formációkban táncoltak Michael Jackson Thriller című dalára. Ez a regionális fegyintézet az elmúlt években igazi turistalátványosság lett. Az elítéltek ugyanis (mintegy 1500-an) időről időre táncelőadással készülnek a turisták és a hírességek fogadására. Az ötletet a kötelező reggeli torna adta, s a közös tornázásból közös táncolás lett. Később kiderült, hogy nemcsak egy tánccsoport alakulna, hanem a börtön valamennyi elítéltje csatlakozna a táncórákhoz. A koreográfiát
a börtön egyik tanácsosa,
Byron Garcia jegyzi.

fotó: AFP/TED ALJIBE

Kétszáz büntetés-végrehajtási intézetet látogatott már meg Ruzsonyi Péter ezredes, a Rendőrtiszti Főiskola büntetés-végrehajtási tanszékének professzora. Elmondása szerint Hongkongban az úgynevezett csizmatáborokat ismerhette meg. A büntetés-végrehajtás tábori formája az Egyesült Államokból származik, ugyanis eredetileg a bűnelkövető amerikai katonákat zárták ilyen típusú börtönökbe, mert a kezdetektől az volt a cél, hogy a csizmatáborok körülményei a frontnál is rosszabbak legyenek. Később azonban megjelentek bennük a civil bűnözők is. – A csizmatáborokat három dolog jellemezte már a világháború idején is: a rövidség, a kegyetlenség és a sokkhatás – nyilatkozta lapunknak Ruzsonyi Péter. Hozzátette: a csizmatábor név arra utal, hogy a foglyok katonai uniformisban, rendfokozat nélkül, surranóban egész nap menetgyakorlatokat, formagyakorlatokat végeznek, illetve autópálya-építéseken vagy kőfejtésen dolgoznak.
A szabadságért meg kell dolgozni
– A rabok katonai barakkokban laknak, és mivel nincsen kőből épült fal, a csizmatáborszerű büntetés-végrehajtási intézetek mobilak. Tehát ha csökken a bűnözés, akkor felszámolhatók vagy máshová telepíthetők – magyarázta Ruzsonyi Péter. Az ezredes tapasztalatai szerint a csizmatábor előnye az is, hogy költségkímélő, ugyanis a bűnelkövetők csak rövidebb időtartamig, maximum egy évig lehetnek a táborokban. A foglyok szabadulása az amerikai csizmatáborokból a teljesítményüktől függ.
– Az amerikai csizmatáborokba legtöbbször először elítélt rabok kerülnek. Az amerikai bírók ugyanis általában fiatal bűnelkövetőknek ajánlják fel azt, hogy a maximum hároméves szabadságvesztéssel szemben választhatnak hat-nyolc hónapos csizmatábort is. Ha az elítélt úgy határoz, hogy évek helyett hónapokat tölt csak fegyintézetben, akkor azért meg kell dolgoznia. Vele szemben a minimumelvárás a százszázalékos teljesítés – mondta a professzor. – A hongkongi csizmatáborban fiatalkorú fegyenceket tartanak. Itt a rabok nem beszélhetnek egymással még akkor sem, ha például kosárlabdáznak. A parancsnoknak is csak annyit válaszolhatnak, hogy „értettem, uram”. Az elítéltek mindössze annyi kedvezményt kapnak, hogy egy héten egyszer ellátogathatnak egy pszichológushoz, és elmondhatják az érzéseiket, illetve egyházi dalokat is énekelhetnek. A csizmatáborokban a rabok vécére is napirend szerint mehetnek, mert a hongkongi büntetőfilozófiának az is elve, hogy a fegyencnek meg kell tanulnia kontrollálni a biológiai, a lelki, az érzelmi és a fizikai folyamatait, hogy megfelelően tudjon visszailleszkedni a társadalomba – tette hozzá a professzor. Ruzsonyi Péter szerint szakmai viták azonban a csizmatáborokkal kapcsolatban is vannak, de Kínában a visszaesési mutatók kedvező képet festenek. – A táborok sikeressége a kínai ember mentalitásával is magyarázható, ugyanis itt a feljebbvaló szava szent és megkérdőjelezhetetlen. Angliában 1965-ben kísérletet tettek a csizmatábor meghonosítására, de teljes csőd jellemezte a kezdeményezést a kulturális különbözőségek miatt – tette hozzá.
A tbc és a HIV
Több emberjogi szervezet felhívta már a figyelmet arra, hogy Oroszországban a fogvatartottak egyharmada úgy kerül ki a fegyintézetekből, hogy tbc-fertőzést kapott – mondta lapunknak Víg Dávid, az Országos Kriminológiai Intézet (Okri) munkatársa, aki szerint az orosz börtönökben a fogvatartottak számára sokszor nem a büntetés letöltése, mint inkább az egészségük megőrzése okoz problémát. Lapunk információi szerint a szentpétervári Kreszti börtön befogadóképessége elvileg háromezer fő, a valós létszám viszont sohasem kevesebb tízezernél. Minden rabnak négy négyzetméter saját tér jut, és tizenöt perc zuhany – hetente.
Vannak azonban olyan országok is, ahol a HIV-fertőzés és a hepatitis terjedése okoz problémát. Az Okri munkatársa felhívta lapunk figyelmét arra, hogy hazánkban a HIV-fertőzött fogvatartottak ellátása jó, noha Tökölön a HIV-beteg fegyenceket elkülönítve őrzik. – A HIV a köznapi érintkezés során nem terjed, így a fogvatartottak használhatnák a többiekkel közösen a börtönkönyvtárat, ám a hazai gyakorlat mégis inkább a szegregációra épít. Így éveken át csak egymással találkozhatnak a HIV-pozitív elítéltek, akik szociális kompetenciája az elzárás ideje alatt olyan negatív fejlődésen mehet át, ami miatt később nehezebben illeszkedhetnek vissza a társadalomba – mutat rá a problémákra Víg Dávid.
Hozzátette: hazánkat többször is elmarasztalta már a kínzás elleni bizottság, mert megsértette ajánlásait. A bizottság legutóbb a szegedi Csillag börtön miatt fogalmazott meg ajánlásokat, mert a tényleges életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélt tizenhárom rabnak tizenhat négyzetméteres területen biztosították a levegőzést és a szabad levegőn való testmozgást. A bizottság szerint ez a bánásmód embertelen, ezért a sétálótér kiszélesítésére tett javaslatot. Szintén a kínzás elleni bizottság ajánlására szüntették meg néhány évvel ezelőtt Tökölön, a fiatalkorúak intézetében azokat a magánzárkákat, amiknek ablaktalan falai közé nem szűrődött természetes fény.
A dzsungelbörtönöktől a teljes luxusig
Ruzsonyi Péter Indonéziában dzsungelbörtönöket látogatott. A profeszszor elmondása szerint itt a bűnelkövetők a természeti népek életszínvonalán élnek, bambuszkunyhóik első ránézésre nehezen különböztethetők meg a személyi állomány lakóotthonától. – Indonéziában a büntetés célja az, hogy a rabok megtanulják eltartani magukat, ezért az őserdei börtönből szabadulva minden rab kap egy bozótvágót, amivel kiirthat magának a dzsungelből egy részt. Az egykori elítéltek ezt a földterületet megkapják használatra, bungalót építhetnek és a családjukat is odaköltöztethetik. A büntetés ideje alatt az elítélteket mezőgazdasági munkákra tanítják, hogy a későbbiekben normál életvitelt folytathassanak – mondta az ezredes.
– Brazíliában az egyház által üzemeltetett fegyintézet is működik, ahol az elítéltek egyik fő tevékenysége a börtön építése. A rabok itt is spártai körülmények között élnek, de nincsenek őrök, és a fegyencek minden munkát önkéntesen látnak el. Az elítéltek jelentős része ennek ellenére nem kísérel meg szökést – teszi hozzá az ezredes.
Nagy a luxus azonban néhány németországi börtönben, ahol a fogvatartottak langyos vizű medencében is úszhatnak. Észtországban most épülnek azok az új börtönök, amelyek a szovjet mintájú gulágokat váltják majd fel.
– Kanadában kenutúrát szerveznek a raboknak, illetve biciklizni is kimehetnek az elítéltek. Itt azonban egy fogvatartott arról panaszkodott nekem, hogy minden személyes tárgyától megfosztották, és a családi fotóit csak akkor kaphatja meg, ha kiérdemli – mondta Ruzsonyi Péter. Több norvég börtönben a rabok azt kifogásolják, hogy az internet-hozzáférésüket korlátozzák.
– Ausztráliában van olyan női börtön, ahol az anyukák a gyermekekkel tölthetik a büntetésüket. Ennek oka, hogy nem akarják elszakítani a gyermeket az édesanyjától. Ugyanakkor azt vallják, hogy a gyermek nem követett el bűnt, így nem is szabad olyan körülmények közé helyezni, ahol úgy érezné, hogy büntetik. Egyes ausztráliai börtönökben az átlagos családoknál megszokottnál is magasabb színvonalú börtönházakat alakítottak ki, bőrgarnitúrával, légkondicionálóval és színes televízióval felszerelve – tette hozzá Ruzsonyi Péter.