Csíkország festője

Tavasztól őszig vonzza a látogatókat a ma már Csíkszeredához tartozó Zsögödön a Nagy Imre Galéria. De akik nem utaznak, azok is találkozhatnak műveivel: pünkösdkor Leányfalun is látható egy Zsögödi Nagy Imre-kiállítás azokból a művekből, amelyek a család tulajdonában maradtak. Kicsi, de annál izgalmasabb válogatás.

Pihenő a mezőn című, 1934-es festményét pillantja meg először a látogató a leányfalui faluház Aba-Novák Galériájában, amely néhány hónappal ezelőtt, a magyar kultúra napján nyílt meg a Vadász György tervei alapján felújított faluház újranyitásával egy időben. Az sem véletlen, hogy a galéria egyik első kiállítását Csíkország festője címmel Zsögödi Nagy Imre (1893–1976) művészetének szentelték, hiszen azon túl, hogy a két világháború közötti időszakban művészete stílusában, tematikájában is erősen rokonítható a galéria névadójáéval, személyesen is jó kapcsolatban voltak, az ott vendégeskedő Aba-Novák jelentős műveket festett Csíkzsögödön, amit az az expresszív falusi életkép is bizonyít, amely a kamaratárlaton a székely művész alkotásai mellett látható. Valóban, mintha csak alkotót és vásznat váltva a mezei munka közben megpihenő parasztok bukkannának föl ezen a kompozíción is, hogy azután újra viszszatérjenek Aba-Nováktól Zsögödi Nagyhoz, mondjuk az 1944-es Búcsúsok áhítatos, a kereszthez, a Csíksomlyói Madonnához fohászkodó emberalakjaiban.
Székelyföldi múzeumokban számos hasonló Nagy Imre-képet láthat a látogató, hiszen az életmű zöme ottani közgyűjteményekbe került. A Csíki Székely Múzeum több mint 6500, a Marosvásárhelyi Művészeti Múzeum 130, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum 69 alkotását őrzi, de vannak művei a nagy erdélyi városokban, a Kolozsvári Művészeti Múzeumban, a nagyszebeni Bruckenthal Múzeumban, Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, s a világ sok más országában köz- és magángyűjteményben. Jól bizonyítja ez is, hogy Csíkország festője hiteles műveket alkotott mindazok számára, akik a műalkotásban nem trendeket, divatos megoldásokat keresnek, hanem erőt, alázatot és kitartást a nagy feladat, a képi eszközökkel megragadható világ hiteles visszaadásához. Életműve annak is bizonyítéka, hogy ha erre vállalkozik, akár még saját hazájában is próféta lehet a művész: még életében megnyílt a zsögödi galéria, s ma is úgy van minden az emlékházban, ahogyan a művész halálakor volt. A környék egyik legteljesebb múzeumi kollekcióját szemlélheti meg a látogató: a nem dohányzó mester, méhészkedéskor füsteregetésre használt Nationale cigarettájától kezdve az utolsó, abbamaradt olajfestményig mindent megőrzött.
A természettel való harmóniát idézi a két korai metszet, a Zsögödi látkép és a Szüleim, a negyvenes években született Zsögödi vásár, az Úz völgye és a Csángó udvar című akvarellek, a kései művek közé tartozó A csók és a Medvetánc. Hangsúlyosan jelenik meg a tárlaton az önarckép mestere is, fél tucat portré pedig azt bizonyítja, milyen szoros, baráti kapcsolatot ápolt Nagy Imre több író kortársával. A legmegragadóbb közülük azok a rajzok, amelyek 1956 novemberében, a forradalom leverése után alig két héttel készültek, s amelyeken az érintettek néhány sora is olvasható. Megrendítő élmény 2010-ben, pünkösd ünnepén olvasni e sorokat Zsögödi Nagy Imre rajzán – egyben reményt keltő is, hiszen nem teljesen árva az a nemzet, amelynek festői és írástudói így egymásra találnak.