Jánosi bencés apátsági temploma

Rimaszombat (Rimavská Sobota), a kilencven éve kettévágott Gömör vármegye újkori székhelye légvonalban 25 kilométerre van a magyar–szlovák államhatártól, többféle útvonalon alig fél óra autózással – Fülekről vonattal is – elérhető. Ma 25 ezer lakójából tízezer magyar. Városi jogait 1334-ben adományozta Károly Róbert, nevét szombati hetivásárairól kapta. Környéke az Árpád-korban a kalocsai érsek birtoka volt, aranybányászata emelte országos jelentőségűvé. Ma Rimaszombat résztelepülése a piacterétől három kilométerre délkeletre – egy vasúti megállóra – lévő Jánosi. A Rima folyó bal partján fekvő község neve viszonylag későn tűnik fel írásban, először a gömöri esperesség dézsmajegyzékében, majd egy 1338-ban kelt levélben szerepel Yvanosy alakban. A helynév a János személynév régies formája, amely a nyári napforduló, Szent Iván hagyományában ma is él. Június 24. egyben Keresztelő Szent János jeles névünnepe. Az 1332. évi pápai tizedjegyzék tanúsága szerint Jánosi plébánosa, Lőrinc egyben Gömör – Gumur – alesperese. Temploma jövedelmét három márkára taksálják, ami után nyolc garas adót vetnek ki. 1339-ben egy falubeli nemes a vármegye szolgabírói tisztét tölti be. A régi források itt elapadnak, még a falu kétségkívül Árpád-kori alapítású bencés apátságáról is csak egy XV. századi (!) oklevél maradt fenn legrégebbi emlékként. Györffy György történeti névtára szerint korai adatok híján a szerzetesi egyház Szent János-patrocíniuma sem bizonyítható.
A hosszú utcás falu – hivatalos nevén Rimavské Jánovce – ezerkétszáz lakójának hivatalosan a kisebbik fele magyar, ennél azonban sokkal többen beszélnek, értenek magyarul. Szépen renovált, tekintélyes nagyságú református egyháza a környéken erős gyökerű protestáns vallásosságot hirdeti. 1804-ben épült, középkori alapokra (Rimaszombat II. József engedélyével, 1781 után lett református püspökség székhelye). A barokk stílusú, tornyos templom szomszédságában Magyarország egyik legszebb román kori egyházi műemléke található.
A Rima völgyére enyhén lejtő fennsík szélén álló épület a szentélyével tekint az észak–déli irányú főutca felé. A keletelt tengelyű, félköríves apszis magához vonzza a látogató szemét: mintha egy itáliai vagy délfrancia templomot látnánk, különösen a nyugati – egykor kéttornyú – homlokzata fölé emelt áttört ívű harangházacska kölcsönöz mediterrán jelleget a templomnak. Félköríves párkányfüzér koronázza a kváderkő falazatú szentélyt, kúppalást tetőzete fölé oromfal magasodik, amelyen hét bélletes ablak nyílik a hajó padlásterébe. A bejárat nyugatról nyílik – portáléja szintén román stílusú –, a hajónál jóval szélesebb homlokfal tanúskodik az apátsági rangú templom eredetileg toronypárral készült formájáról. Amit többé-kevésbé bizonyosan tudni: a települést és az apátságot a Jánosiak alapították a XII. században a Szent Benedek-rend számára. A főrangú nemzetség a középkor végéig a falu birtokosa maradt, 1427-ben Jánosy Mihály, János és a bencés apát együtt gyakorolta a kegyúri jogokat, 1431-ben Jánosy István szerepel a község és 33 portája uraként. A család temetkezési helyéül is szolgáló monostori egyházának legközelebbi rokona (térben és időben) a borsodi Boldva apátsági temploma, amelyet az 1180-as években emeltek Keresztelő Szent János tiszteletére, szintén a bencések részére. A jánosi monostor eredeti titulusát nem ismerjük. Amint a Bódva partján épült templom és kolostor, a Rima menti egyház is áldozatul esett a török kor háborúinak. 1588-ban Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem részbirtokot szerzett Jánosiban, az erősödő reformáció nem kedvezett a romba dőlt, elhagyott épület sorsának. Köveit, tégláit széthordták az öt–hét helybeli kastély és udvarház, az új templom építéséhez. Végül az 1880-as években – Schulek Frigyes és Storno Ferenc építészek tervei alapján és helyszíni munkájával – az alapfalak nyomán, más formában, de a múltjához méltó megjelenéssel és minőségben újjászületett az apátsági templom.
Sorozatunk 2006. július 22-i számában a boldvai templom történetéről olvasható, hogy a Pray néven ismert XIII. századi kódex egy liturgiai leírása alapján sikerült azonosítani és feltárni a török idők óta lappangó Szent Margit-kápolnát. E páratlan értékű nyelvemlékünket több Árpád-kori alapítású bencés apátság és település tartja a magáénak, köztük Jánosi, továbbá a szintén felvidéki, mátyusföldi Deáki, amelynek 1228-ban épült Benedek-rendi emeletes téglaegyháza. Nem csoda, hogy az itt élő magyarok büszkék a szülőföldjük, falujuk sok évszázados múltjára.