Már látja a végállomást a Loki

Ahogy illik, a labdarúgó NB I két éllovasa tegnap az idény legjobb meccsét játszotta a 27. fordulóban. A házigazda Debrecen 3-2-re nyert a Videoton ellen, ezzel négy pontra növelte az előnyét, s nehéz elképzelni, hogy kiengedje a kezéből az aranyérmet. Hat éven belül az ötödiket.

Szinte mindenki ott volt tegnap Debrecenben, aki számít a mai magyar labdarúgásban. Mondanánk, hogy a szövetség elnökével az élen, de olyan momentán nincs; a poszt várományosát, Csányi Sándort, aki Székesfehérvárott rendszeres vendég, nem láttuk. A két csapat összecsapása ezúttal elérte Erwin Koeman szövetségi kapitány ingerküszöbét is; a teljesség igénye nélkül ott ült a lelátón Kovács Ferenc, a Videoton egykori sikeredzője, a Diósgyőrből egy hónapja elbúcsúzott Tornyi Barnabás, Vágner László, a játékvezetői testület elnöke, s persze menedzserek hada. Garancsi Istvánnak, a Videoton tulajdonosának már nem is jutott ülőhely a VIP-páholyban, bár lehet, hogy impulzív alkatának jobban megfelel, ha guggolva figyel, majd hirtelen talpra szökken. Mindenesetre sokadszor megállapíthattuk, a DVSC kinőtte az Oláh Gábor utcai szentélyt, ahol telt ház, tízezer néző szorongott. Az időjárás kegyes volt a főszereplőkhöz, csütörtökön jégesővel megtámogatott kiadós zivatar áztatta a cívisvárost, de a tegnapi kezdésre ideális labdarúgó idő várta a csapatokat.
A Videoton a legjobbnak mondható összeállításban kezdett, a DVSC-ből Rudolf mellett Varga is hiányzott, nem sérült, nincs eltiltva, ennek dacára még a kispadon sem jutott neki hely; a helyiek szerint elfáradt tavaszra. Az első percek a klasszikus tapogatózás jegyében teltek, majd váratlanul vezetést szerzett a Videoton. A 8. percben Elek szerelte Feczesint, ám nem a fehérvári, hanem a debreceni tizenhatos előtt, majd jobbal szépen kilőtte a bal alsót (0-1). Mintha a hazaiaknak csak erre lett volna szükségük, felébredtek, s fertályóra múltán átvették a kezdeményezést. A 24. percben Szakály lövése még nem ért célt, ám négy perc múlva már gólnak örülhetett. Laczkó beadását Feczesin fejelte le, s a hazai középpályás egy lépésről Sebők hálójába vágta a labdát (1-1). A jobbszélsőként kissé idegenül mozgott Feczesin a 42. percben harmadik gólpasszát jegyezhette: Czvitkovicsot hozta helyzetbe, aki nagyon higgadtan helyezett a kapuba (2-1). Fordított tehát a DVSC, mégsem zárta maradéktalanul elégedetten az első félidőt, mert az utolsó vendégtámadásnál Mészáros a földön maradt, Komlósi állt be a helyére.
A szünetben megkérdeztük Erwin Koeman véleményét a látottakról. A kapitánynak tetszett a találkozó, mert nyílt, s biztosra állította, hogy további gólok születnek. Jók voltak a megérzései. Az 55. percben egyenlített a Vidi. Nagy Dániel ívelt be szabadrúgást a jobb oldalról, Liptákot kereste, s meg is találta, aki a bal felsőbe bólintott (2-2). Bő tíz perc múlva Polonkai viszszavehette volna a vezetést a vendégeknek, kétszer is tüzelhetett a tizenhatoson belül, hiába.
A hajrára a hazaiaknál beállt Dombi Tibor. Első beadása célt tévesztett, de hamarosan újra megforgatta Eleket, ezúttal tökéletesen tekert középre, az érkező Coulibaly ugyan maga elé fejelte a labdát, de a labda így is átpattant Sebők fölött, s a hálóban kötött ki (75. perc, 3-2). A másik oldalon éppen a csatárokkal volt gond, a góllövőlista két éllovasa, Alves és Nikolics teljesen veszélytelenül futballozott, Mezey György mindkettőjüket lehozta, de a cserék (Sitku, Vujovics, Farkas II Balázs) sem zavartak sok vizet.
Az utolsó tíz percben rohamozott a Videoton, mégis nyert a Loki, s bár a közönség még nem kiáltott bajnokcsapatot, annak kijáró hevülettel ünnepelt. Az öltözőt is szétfeszítette az üdvrivalgás, de Herczeg András vezetőedző még visszafogottan értékelt: „Kiváló hangulatú, nagyszerű mérkőzésen nagyon erős ellenfelet győztünk le. 2-2 után azért támadtunk, mert nyerni akartunk. Sikerült, amivel nagy lépést tettünk a bajnoki cím felé, de még korai lenne örülni.”
Mezey György csalódottan, de nem leverten nyilatkozott: „Először is gratulálok a Debrecennek. Jól játszottunk, de a gólszerzéssel hadilábon álltunk. Igen, kicsit én is többet vártam a csatárainktól. Nikolics elfáradt a mezőnymunkában, Alvesnek többször kellett volna egyénileg próbálkoznia. A nagy csapatok jellemzője, hogy helyzet nélkül is tudnak nyerni.” Ezt a kis tüskét, amely találó, valahogy kihúzza a Debrecen. Ha mégis bennszakadna, akkor mostantól csak magára vethet.