A jegybank esete a borral és a vízzel

A nemzeti bank megfontolt béralkalmazkodásra – magyarul fizetéscsökkenésre –, de legalábbis viszszafogottabb béremelésre szólított fel több alkalommal is az elmúlt időszakban. Az aggodalom oka természetesen a meglóduló infláció kordában tartása volt, hiszen mi mástól szabadulnának el az árak hazánkban, mint a magas munkabérektől. Nos, az Állami Számvevőszék legfrissebb jelentése szerint azonban éppen a dörgedelmeket megfogalmazó Magyar Nemzeti Bank (MNB) bérlistáinál teljesen más zsinórmértéket használtak.
Az a jegybank, amely még a tavalyi bérmegállapodások előtt is azt hangsúlyozta, hogy az elhúzódó recesszió szükségessé teszi, hogy visszafogott mértékű béremelésben egyezzenek meg az érdekelt felek, saját alkalmazottainak keresetét nyolcszor nagyobb mértékben emelte az átlagos magyar földi halandó jövedelméhez képest.
Mindez történt tavaly, tehát a válság évében. Vagyis miközben a költségvetési szektorban dolgozók fizetése drasztikusan csökkent a megszorítások miatt, addig az állami tulajdonú jegybankban közel öt százalékkal emelkedtek a jövedelmek. A turpisság az MNB működését vizsgáló számvevőknek is feltűnt, így összesítést készítettek az intézmény „béralkalmazkodásáról”.
Eszerint a válság évében a jegybank ötszázalékos keresetemelkedéssel viszonyult a nehéz körülményekhez, így minden dolgozóra 12,9 millió forintos bérköltség jutott az évben.
Simor András elnök fizetését is meg kellett emelni, így kerekedett ki a havi 8,3 millió forint, amely több európai és amerikai kollégája fizetését is kenterbe veri, de egy kicsit erősebb forintárfolyam mellett még az Európai Központi Bank elnökének jövedelménél is magasabb. (Az MNB-ben ráadásul közel 190 százalékkal emelkedtek a személyi kifizetések az elmúlt kilenc évben, vagyis finoman szólva is lett volna miből visszavenni.)
További szépséghiba, hogy míg a társadalmi felelősségvállalás jegyében a megszorítások előtt álló Európában egyre több jegybankár mond le fizetésemeléséről, sőt, bércsökkentést is kezdeményez, addig a magyar jegybank a törvényben foglalt függetlenségére hivatkozva emelgeti saját vezetői javadalmazását és bónuszait.
Mindezt természetesen megteheti – hiszen 2004-ben így módosította a központi bankra vonatkozó törvényt az MSZP–SZDSZ-koalíció –, csak nem etikus. Az MNB vesztesége ugyanis idén és jövőre összesen 124 milliárd forint lesz, amelyet természetesen a béralkalmazkodásra felszólított adófizetőknek kell megfizetniük, lévén a teher jelentős része bizony átszáll a költségvetésre. Így lehetséges az, hogy Gyurcsány Ferenc korábbi politikai főtanácsadójának, a jegybank alkalmazásában álló Braun Róbertnek a keresetét is az adófizetőknek kell kigazdálkodniuk, hálából azért a sok-sok jó tanácsért, amit az elnök úrnak ad mostanság.
A kettős mérce azonban nem csupán a fizetések ügyében érhető tetten. Június elején a jegybank monetáris tanácsa még közleményben deklarálta, hogy segíti a kormány gazdaságpolitikáját, ennek ellenére az akciótervben szereplő bankadó ellen foglalt állást, és nem hajlandó betartani a kétmillió forintos bérplafont sem. Nos, ezek szerint egyidejűleg lehet együttműködési könyveket postázgatni, jegybanktörvényre hivatkozva a nyolcmilliós fizetés felvételének kötelezettségét emlegetni, gyurcsányi tanácsadókat és kinevezetteket közpénzből tartani, és banki nyereséget védelmezni.
Te jó ég, mi lenne itt, ha azt deklarálnák, hogy nem szeretnének együttműködni?