Ügyeskedő áramszolgáltatók

Hallgatom a reggeli műsort a falusi házamban, szerencsére most van áram, szól a rádió. A vezető európai áram- (és gáz-) szolgáltató cég termetes magyarországi leányvállalatának szóvivője és a katasztrófavédelmi szolgálat vezetője a riport vendége, a beszélgetés apropója az a hír, hogy a közszolgáltatásra vonatkozó törvény készülő módosítása okán egyeztetés várható az érintett hazai cégekkel. A szóvivő ötöl-hatol, úgy tesz, mintha nem egészen értené, miről van szó, pedig a műsor idején is éppen fennforgás van: a vasárnapról hétfőre virradó éjjeli vihar nyomán hatvanezer alföldi lakásban szűnt meg az áramszolgáltatás. Szóvivő úr eközben arról tájékoztatja a hallgatókat – az érintettek egy részét kivéve –, hogy az ő embereik csak akkor tudnak hozzáfogni a hibaelhárításhoz, amikor a katasztrófavédelem meg a tűzoltók már megközelíthetővé tették a vezetékeket, s többször megismétli, hogy az egyik viharban ötezer fa dőlt rá a hálózatukra, ami sok. Bizony sok. Az is igaz, hogy mostanában nagy szelek járnak mifelénk, csakhogy a hír szerint most egy meghibásodott trafóház a tömeges áramszünet okozója, a Hajdúságban aligha dőlt rá ennyi fa a trafóházra. A múlt péntekről szombatra virradóan jó komisz vihar söpört végig a Bakonyon is, komoly károkat okozott Veszprémben is, a mi falunkban inkább az özönvíz okozott bajt: befolyt a mélyen fekvő házak pincéjébe, és elmosta egy tavacska töltését.
Hallván a rádióban elhangzottakat, eszembe jutott néhány eset, amelynek elmondásával segíthetek megérteni a főváros szívében székelő multicég illetékeseinek, hogy mi a probléma a szolgáltatásukkal, miért készül a kormány új jogszabállyal meghatározni a kötelező tennivalóikat, ha már úgy alakult történelmileg, hogy ők felelnek több millió magyar megbízható áramellátásáért. Kezdjük hátulról visszafelé. Péntek este még csak a gyönge előszele fúdogált a viharnak, de máris két ízben elsötétült a falu, csupán egy-két másodpercre, ami éppen elég ahhoz, hogy megálljon a számítógép és minden digitális kütyü. Aggodalmas vendégeinket azzal nyugtattuk meg, hogy ez még nem jelent közelgő katasztrófát, csak a szokásos előjátéka „a kedvezőtlen időjárás okozta műszaki nehézségeknek”. Szerencsére ez alkalommal nem kellett meggyújtanunk a mindig kéznél lévő gyertyákat és viharlámpát, de az elmúlt évek során elég szépen fogyott háztartásunkban a viasz meg a lámpaolaj. Voltak esetek, amikor a falunk áramellátása naphosszat szünetelt, a hűtőszekrények és fagyasztók megmelegedtek, a lakások viszont kihűltek, mert a fűtés keringetőszivattyúi sem működnek ilyenkor.
Legemlékezetesebb esetünk a 2009 telén történt dunántúli havazáshoz kapcsolódik. Január végén átlag 25-30 centiméter hó hullott Zala, Vas és Veszprém megyékben, az áramellátás sok helyütt napokra megszűnt, pedig a havazást nem kísérte sem rendkívüli erejű szél, sem kemény fagy. A szóban forgó közszolgáltató cég egyszerűen csődöt mondott a meghibásodások helyszíneinek beazonosításban és megközelítésében. Szánalmas és nevetséges magyarázkodások hangzottak el a „rendkívüli időjárásról”, holott a tehetetlenség oka a kellő hely- és terepismeret, meg a hálózati bajelhárító infrastruktúra – megfelelő járművek és szakemberek – hiánya volt. A tisztán profitorientált multi cég(ek) kedvenc kötelessége tudniillik az áram- (és gáz-) mérőórák leolvasása és cserélgetése, a marslakók nyelvén írt számlák kiküldése és a fogyasztói tarifák emelése, az erdei-mezei hálózat fenntartása, netán fejlesztése a veszteség oldalán van. Jellemző a szolgáltató-ügyfél viszonyra, hogy amíg a késedelmes fizetés vagy díjtartozás esetén élhetnek a kikapcsolás jogával, a többnapos áramszünet károsultjait valami link élelmiszercsomaggal akarták kárpótolni, jól mondta egy zalai polgármester, hogy ők meg lisztben róják le a villanyszámlájukat (vö.: Rossz idők járnak, MN, 2009. február 5.).
A mostani egyeztetés és a készülő törvénymódosítás célja a privatizált közszolgáltatásoktól elvárható teljesítések szigorú meghatározása. Az idézett beszélgetésben elhangzott a kormányt – ti. a magyar államot – képviselő szakvezető részéről, hogy többek közt meg kell szabni a hibaelhárítás kötelező megkezdésének idejét. Ez azt jelenti, hogy nem a tűzoltók és a katasztrófaelhárítók feladata a privát cégek hálózatának felszabadítása, a szükséges munkák elvégzése – közpénzből! –, hanem a közműbizniszt megszerzett, dúsgazdag vállalkozásoké, akik ebből nyerik a bevételüket. Rossz idők jártak eddig a magyar fogyasztókra, de most éppen jobbra fordul az időjárás a Kárpát-medencében.