Magabiztos, könnyed játékkal kezdte a magyar válogatott a tegnapi mérkőzést. A 8. percben már 19-9-re vezetett, csupán a látottak alapján érthetetlennek tűnt, Isztambulban miként kaphatott ki 69-54-re. Ami persze nem megfejthetetlen rejtély. Hölgyeink ugyanis nem az utolsó, hanem mind a nyolc meccs kezdeti szakaszában jól kosaraztak, és vezettek, olykor behozhatatlannak hitt különbséggel. A vége mégis többnyire vereség lett.
Tegnap egészen a hajráig semmi jel nem utalt erre a forgatókönyvre. Tíz perc után 27-17-re, a félidőben 51-39-re, a harmadik negyed után pedig 15 ponttal, 69-54-re vezetett a magyar csapat. Ehhez képest negyven perc után 69-69 volt az állás. Tíz perc alatt nulla pont. Rémálom. Válogatott szinten soha nem tapasztalt mélypont.
A hosszabbítás ezek után nem sok jót ígér. Az első pontot – Horti, büntetőből – 69-73-nál dobta, s bár Fűrész Diána egy megkésett hárompontossal még felcsillantotta a reményt (75-76), a végjátékban megint nem sikerült pontot dobni. A magyar válogatott 78-75-re kikapott.
Amivel a selejtező elején elképzelhetetlennek hitt helyzetbe került. Nagyon valószínű, hogy még a pótselejtezőben sem vehet részt, pontosabban részt vehet, csak éppen nem az Eb-re való kijutás, hanem az A osztályos tagság megőrzése érdekében. Biztosan azért nem fogalmazhatunk, mert a selejtezősorozat csak vasárnap ér véget, a mezőnyt a négy csoport alapján rangsorolják, s csak ezután dől el a magyar válogatott sorsa.
Azt azonban már most megállapíthatjuk, a magyar női kosárlabdázás újabb mélypontra jutott. Ismert játékosok egész sora mondta le a válogatottságot, ám a csapatnak nélkülük is illett volna teljesíteni a minimális célt.
Egy éve még olimpiai részvételről álmodoztunk. Rémálomra ébredtünk.
Győztes búcsú. Férfiválogatottunk tegnap az utolsó meccsén Szombathelyen 83-75-re verte Ukrajnát, így három győzelemmel és öt vereséggel zárta a selejtezősorozatot, ami megfelel az elvárásoknak.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf: Szégyen amit művelnek!