Soha se késő? Fidel Castro, Kuba visszavonult, majd ismét aktivizálódott aggastyán vezére minap úgy nyilatkozott: semmi értelme exportálni országa politikai modelljét, mert az már náluk sem működik. (Mikor működött?) El lehet képzelni, mennyire csalódott lehet a nyolcvannégy éves forradalmár, aki hosszú évtizedeken át többórás beszédekben agitált a kommunista eszmékért, miközben országát a végletekig elszigetelte, értelmiségét börtönbe zárta, önmagát a demagógia szobrává formálta. Mekkora elhatározás kellett ahhoz, hogy a torzonborz matuzsálem most kiálljon a nyilvánosság elé: szamárságokat hordtam én itt összevissza hat évtizeden át. Fidel Castro a jelek szerint későn érő típus. (Gustav Husak csehszlovák kommunista vezér járt be hasonló utat, 1990-ben a halálos ágyán utolsó kenetet kért – feladták neki.)
El lehet képzelni az ideológiai zűrzavart. Nem kizárt, történelemkönyveket írnak újra, elkötelezett ideológusokat küldenek el, börtönöket, templomokat nyitnak meg, politikai dogmákat dobnak a szemétdombra, talán még pártok is alakulhatnak, szabad választások lehetnek, utazni engedik a kubaiakat… Ha már Fidel Castrót is szorítja a gimnasztyorka, akkor az országnak is ideje átöltöznie. Lehet lapozni egyet a történelemkönyvben, amigo!
origo.hu
Magyar Péterrel szemben a szolnoki pártkoordinátornak nem volt mentelmi joga, nem is tudta kikerülni az eljárást
