Összepakolt, s kipakolt

Huszti Szabolcs kipakolt. A válogatottságot a Moldova elleni Eb-selejtező után lemondott játékos tegnap a távirati irodának elküldött közleményben hosszasan ecsetelte annak az okát, hogy miért fordított hátat a nemzeti csapatnak. Terjedelmi korlátok miatt szóról szóra nem közölhetjük Huszti panaszáradatát, ám bármely pontját is ragadjuk ki, az süt belőle, a balszélső nem kikezdhetetlen tényekre alapozva, hanem a sejtés és a szóbeszéd sodrásának felülve, indulatból fogalmazta meg mondandóját.
„Először akkor fogalmazódott meg bennem ez a gondolat, amikor az angolok elleni mérkőzést megelőző edzésen a szakvezetőség azzal vádolt, hogy motiválatlan vagyok. (…) A barátságos összecsapás után már jeleztem néhány társamnak, hogy nem szimpatikus nekem az a légkör, ami a csapat körül kialakult, a svédországi Eb-selejtező pedig végérvényesen rádöbbentett, nem tetszik az az út, amelyen járunk” – adja meg az alaphangot. Nos, nem tudjuk, az öltözőben, a kapitánnyal folytatott beszélgetések során mi történik, ám tény, Huszti londoni játéka éppen azért jelentett sokaknak csalódást, mert korábban nem ezt a színvonalat szoktuk meg tőle. Hogy ennek a motiválatlanság, a játékhiány, netán más egyéb volt az oka, azt nem tudhatjuk.
Ezután Huszti relativizálni igyekszik azt a körülményt, hogy klubcsapatában, a Zenitben nem számítanak rá, egyúttal kritizálja Egervári Sándort, amiért több fiatalnak lehetőséget adott: „Való igaz, az utolsó két Zenit-mérkőzésen nem kerültem a keretbe, de majd száz Bundesliga-, körülbelül húsz francia és jó néhány orosz bajnoki, valamint nemzetközi találkozó van a hátam mögött – míg aki kezdőként jut szóhoz a válogatottnál, sosem játszott külföldön, vagy felnőttmeccse sincs nagyon.” Hogy ebből mi következik, azt talán ő maga sem tudja. Ezután még rátesz egy lapáttal, s pocskondiázza az NB I-et, aminek megint semmi köze sincs ahhoz, hogy Egervári Sándor az ő posztján miért Dzsudzsák Balázst állította a kezdőbe.
Ezután szinte természetes, hogy Mezey György is megkapja a magáét. Czvitkovics példájából kiindulva, merész következtetésként Huszti azt sejteti: a korábbi kapitánynak, a Videoton vezetőedzőjének megfellebbezhetetlen beleszólási joga van a válogatott összeállításába.
Huszti így zárja közleményét: „…úgy ítéltem meg, ha rávilágítok a csapat háza táján lévő problémákra, azzal a magyar futball ügyét is szolgálom.” Ezzel szemben mi úgy gondoljuk, akkor szolgálná a magyar futball ügyét, ha az ezzel járó dicsőséget átérezve játszana, méghozzá jól, a magyar válogatottban.
„Meglep, hogy Huszti Szabolcs bizalmas beszélgetésünk számos elemét a nyilvánosság elé tárta. Én nem kívánok a sajtón keresztül üzengetni, de a lelkiismeretem tiszta, négyszemközt Huszti minden felvetésére, észrevételére válaszoltam. Ezzel a közleménnyel sajnos ő maga írta ki magát a válogatottból. Pedig a magyar futballnak szüksége lenne rá, de csak akkor, ha alázatosan aláveti magát a csapat és az ország érdekeinek” – reagált Egervári Sándor a közleményre.
Erről van szó.