Szent Iván-kápolna az Ábrahám-hegyen

Mielőtt körüljárnánk e tüneményes műemlék templomocskát, és elmondanánk róla mindazt, amit csak tudunk és sejtünk, megpróbáljuk pontosítani, hogy hol is található voltaképpen. Nem a térkép – vagy újabban a GPS – szerint, hiszen a Balaton 1:40 000 léptékű turistatérképén is látható, hogy a Szent Iván-kápolna az Ábrahám-hegy déli, Balatonra néző lejtőjén, a Kápolna-völgy végénél, a Bagoly-kő közelében van. Ez a gyümölcsös és szőlőkertes dűlő most Ábrahámhegy község Badacsonyörssel határos külterülete. Az Ábrahámhegy helynév legelőször egy 1687-ben kelt oklevélben szerepel, régen Szentábrahámnak hívták e szőlőhegyet, az idősebbek most is így mondják. Előzménye az 1217-ben felbukkant – személynévi eredetű – „Abram” falunév, önálló településként azonban csak a török időket érte meg. Utána mindig valamely szomszédjához csatolva küzdött fennmaradásáért. Történetének kutatása emiatt sem egyszerű: az újkori levéltárak öt-hat helység neve alatt őrzik az Ábrahámhegyre vonatkozó iratokat. Sokáig Salfölddel és Kisörssel alkotott községet. 1942-ben Balatonrendessel egyesítették – az akkor még Zala megyéhez tartozó – Ábrahámhegyet, 1950-ben még a nevét is elveszítette Balatonrendes településrészeként. 1970-től Badacsonytomaj tanácsa alá rendelték Badacsonyörssel együtt. 1977-ben visszakapta régi nevét, végül 1991-ben önálló községgé vált Ábrahámhegy. A Szent Iván-kápolnától néhány méterre kezdődő Badacsonyörs jelenleg is Tomaj városhoz tartozik, nem könnyű tehát egyértelmű, régi helységnevekhez kötni az „örökmozgó határok” mentén található épületet.
Ami biztos: a környéket a 311 méter magas Örsi-hegy uralja. Örs – a szomszédos Kisörspuszta, a közeli Kővágóörs és a távolabbi Alsó- és Felsőörs nevével együtt – a honfoglás kori eredetű Örs, Örsúr nemzetség emlékét őrzi. (Badacsony) Tomaj (és Lesencetomaj) a magyarokhoz csatlakozott besenyő törzs egyik szállásterülete volt. Tomaj Árpád-kori plébániai egyházáról írott források arról tanúskodnak, hogy a XIII. században a Badacsony keleti oldalán és az Örsi-hegy salföldi lábánál pálos rendi klastromok épültek. Az Ábrahám-hegyi Szent Iván-kápolnáról nincs középkori adatunk. Egy helyi honlapon valaki „érthetetlennek” mondja, hogy „az 1700-as években – 1757-ben – épült, Keresztelő Szent János védnöksége alá helyezett kápolna miért kapta a pravoszlávos Szent Iván nevet…” A hosszú szovjet megszállás bizonyosan nem tette kedveltté nálunk az Iván nevet, azonban tudni való, hogy a János név a középkori okiratokban is Ivánként szerepel, éppen a – korai – bizánci befolyás következtében. (Közeli példák: Bakonyszentiván: Scenthiwan, 1340; Zalaszentiván: Szentivan, 1371). Jézus – nála fél évvel idősebb – keresztatyjának születésnapját – a nyári napfordulót – ősidők óta Szent Iván ünnepének, éjszakájának nevezik a magyarok, Bálint Sándor szerint részint az apostol Szent Jánostól való megkülönböztetésül.
Ezek után lássuk, mit tudunk a kápolnáról! Entz Géza a Balaton környékének műemlékeit ismertető, 1958-ban megjelent könyvében középkori falakon épült barokk épületnek mondja, igaz, zárójelbe tett kérdőjellel. Az 1993-as kiadású, Koppány Tibor készítette Balaton-műemlék-topográfiában XVIII. századiként szerepel, újabb kori átépítéssel. Koppány megjegyzi: „A község középkori temploma, amelyről adat nem maradt, a falutól északkeletre levő Kőpince nevű helyen állt, 1755-ben még látszottak romjai.” Kérdés, hogy melyik falutól, Koppány ugyanis a Balatonrendes helynév alatt – Entz Badacsonyörsnél – mutatja be az épületet…
Tény, hogy a Szent Iván-kápolna kis kerek dombtetőn áll, nyugat felé meredeken lejtő löszfal szélén. Téglány alaprajzú hajója vele azonos szélességű, keletre néző, félköríves szentélyben folytatódik – Koppány „a tizenkétszög felével záródónak” írja –, együttes hosszuk 12 méter. A nyolc méter széles nyugati homlokzat elé kilépő tornyot zömök sarokpillérek támasztják, a dongaboltozatú átjáróból nyílik a bejárat. Sarkait különböző színű kövekből készült szegélyezés – armírozás – díszíti, a szürkére vakolt, gúla formájú toronysisakon gombos végű, kovácsoltvas kettős kereszt látható. A torony emeletén nyugatra nyíló, enyhén csúcsíves ablak s a hajó déli, tóra tekintő oldalán lévő két, félkör keretű ablak újkori, a templomhajó nyugati oldalán két lábon nyugvó karzat, továbbá a berendezés XIX. és XX. századi. Régi harangját az első világháború idején beolvasztották, az új harangot 1923-ban öntötték „a külső-ábrahámi katolikus hívek közadakozásából”. A kápolna közelében lévő kőkeresztet – Krisztus és a Fájdalmas Anya remek szobrával – Molnár György és Balog Zsuzsanna állíttatta 1850-ben.
Építéstörténeti szempontból több izgalmas kérdést felvető részletek figyelhetők meg az – ismereteink szerint – 1757-ben épült templomon. A hajó déli külső falának 2,2 méter hosszú szakaszán 2,6 méter magasságig felmenő, a többitől markánsan eltérő színű és felületű vakolat tűnik elő, a középkori jellegű falszakasz jól lehatárolva látható a belső oldalon is, kívül-belül freskófestés nyomaival. A nyugati toronytest keresztmetszete haránt irányban álló téglalap. Hozzá hasonló tornyokat eddig az andráshidai templom, a dobronhegyi Szent Ilona-kápolna és a szécsiszigeti mároki kápolna esetében ismerünk, mindegyikük román kori – a XIII. században épült –, s mind a négy a régi Zala vármegyében található. A középkorban kedvelt Keresztelő Szent János titulusú kápolna alaprajza, keletelt szentélye, tornyának formája és armírozása, valamint a feltárt régi falszakasz máris elegendő ok a középkori előzmény feltételezésére, van azonban még egy részlet az épületen, ami bizonyosan messzebbre mutat a XVIII. századnál. A hajó nyugati homlokfalán, a toronytól délre, a karzat magassága fölött keskeny, csúcsíves ablakocska nyílik. Vele megegyező helyzetű, kétségkívül román kori ablakot eddig csak Domonkosfa XIII. századi templomán láttunk. Az Őrség (Szlovéniához csatolt) területén elhagyottan álló templom e résablakán keresztül vetül a délutáni nap sugara a szemközti oltárra, amint ezt megcsodálhattuk. Az Ábrahám-hegyi Szent Iván-egyház névünnepe június 24.; a helybéliek – akik nyári János-kápolnának is nevezik – a rá következő vasárnap tartják a búcsúját. Az esztendő leghosszabb napjaiban a kis ablakon bevetülő fénypászma igen nagy valószínűséggel metszi a szentély közepét – az oltármenza helyét –, amint ugyanez évenként megtörténik az őskűi, szintén Keresztelő Szent János titulusú XII. századi templom déli ablakán át is, ha nem takarja felhő a napot.
Majd meglátjuk. Talán jövőre, mert az idei nyár elmúlt.