Hazánk állapota a szenvedélybetegségek tükrében

Az ország állapota a mi állapotunk. Kedvünk, életerőnk, egészségünk nem függetleníthető attól, milyen társadalomban élünk. Senki nem élhet az individualitás szigetén, akármennyire igyekszik is megteremteni kultúrából, emberi kapcsolatokból vagy a család megtartóerejéből. Az emberi élet sérülékeny, a család védőbástyája beomolhat, a kultúra, József Attila szavaival, krízishelyzetben lehullhat rólunk, „mint ruha másról a boldog szerelemben”. A megingatott, elbizonytalanított ember könnyebben fordul gyógyítónak vélt szerek felé. Ezért döntöttünk úgy, hogy az eredményesnek bizonyuló, sokakat hozzászólásra indító oktatáspolitikai disputa után vitát indítunk az ország állapotáról, azaz az itt élő, félig bevallott múlttal, félig ellopott jövővel, napi gondokkal küzdő emberek lelki erőforrásainak meglétéről, avagy hiányáról, a pótszerekhez folyamodásról, a menekülőutakról, ahonnan oly nehéz visszatérni. Várjuk orvosok, pszichiáterek, lelki gondozók, lelkészek, szociális munkások beszámolóit, cikké ülepedett tapasztalatait, s ugyanígy szenvedélybetegek és szenvedélybetegségükből kigyógyulók hozzászólásait, reflexióit. (A szerk.)