Egyfajta visszaemlékezés-folyam zajlott a Polgárok Házában tartott tanácskozáson, amelyet a taxisblokád huszadik évfordulójára rendezett a Kölcsey Kör. Akkori kormánytagok, képviselők, közszereplők idézték fel az 1990. október végi napok egybecsengő emlékeit. Az első szabadon választott magyar kormány munkáját a pártállamtól megörökölt apparátus, rendőrség, honvédség és minisztériumi vezetők igyekezték szabotálni. Balsai István akkori igazságügy-miniszter és Csurka István akkori MDF-alelnök felidézték: a rendőrség kollaboráns volt, és Göncz Árpád köztársasági elnök az alkotmány félreértelmezésével magának vindikálta a hadsereg feletti rendelkezés jogát. Megjegyzendő: ezt a nagybeteg Antall József azért is élhette meg hátbadöfésként, mivel az addig az SZDSZ-en belüli szürke ügyvivőt a miniszterelnök választotta ki az államfői posztra.
Szó sem volt spontaneitásról – erősítette meg mindenki. Akcióterv alapján dolgoztak a taxissztrájk szervezői, és a háttérben a legerősebb ellenzéki párt, az SZDSZ kontúrjai bontakoztak ki. Ifjabb Fekete Gyula felidézte amint Horváth Balázs beszámolt az MDF-frakciónak, nem kendőzve el a valóságot. A belügyminiszter elmondta: mindenképpen lett volna puccs, ha nem taxisblokád, akkor más. A háttérben a Mérleg utca és volt állambiztonsági tisztek álltak. Nem is lehetett ez másként, hisz olyan szakértelemmel állították össze a barikádokat, szállták meg a csomópontokat, az autók elhelyezkedésére ügyelve. Balsai István úgy fogalmazott: súlyos bűncselekmény-sorozat történt a húsz évvel ezelőtti október végi napokban, amelyben a köztársasági elnök alkalmatlanná vált tisztségére. Alkotmányos rend elleni lázadás tört ki. A kormány hibát követett el a benzinár emelésének előkészítetlen bejelentésével, ám mindössze ötven forintról volt szó. A leváltott kommunista hatalomnak köszönhetően az állam semmilyen tárolókapacitással nem rendelkezett, így nem maradt mozgástere. A fideszes politikus utólag úgy látja: helyesebb lett volna a büntetőjog eszközeivel fellépni és eltüntetni a barikádokat, hiszen ez Nyugat-Európában rutinfeladat kamionos sztrájkoknál. Jellemző az akkori közállapotokra, hogy amikor az egyezség megszületése után bement a minisztériumba, már asztalára tette valaki az apparátusból az amnesztiára vonatkozó jogszabályt. Végül – elkerülendő a még nagyobb konfrontációt – a miniszterelnök az amnesztia mellett döntött, amit a képviselőcsoport terjesztett elő, mivel ő személyében nem vállalhatta.
Csurka István is az asztalra csempészett papír példáján keresztül világította meg az abszurd helyzetet. A hajdani MDF-es alapító úgy gondolja, akkor se az üzemanyagárral volt a baj, közönséges puccsról volt szó. Akkor járunk el a leghelyesebben, ha összekötjük az 1990-es történéseket a jelennel. Ma is a taxisblokád világában élünk, és párhuzamot lehet vonni a 2006-os megrendezett tévéostrom ősze és a vörösiszap-katasztrófa között. A kormány intézkedéseit dicsérte, ám szerinte nem tudni, mi lett volna, ha a választások környékén történik a gátszakadás. A MIÉP elnöke úgy véli: az események arra is jók, hogy megacélozzanak minket, s ráébredjen a társadalom, mennyi teendő vár még ránk.
Horváth Béla volt parlamenti képviselő, a Kölcsey Kör vezetője arra emlékeztetett: Orbán Viktor miniszterelnök hasonlóan látja a múlt és jelen kapcsolatát, mint a felszólalók, amikor azt hangsúlyozza: az 1990-es változások a 2010-es választások eredményeként teljesedhetnek be. Gyarmati Dezső egykori képviselő és Lezsák Sándor, az MDF volt és a Nemzeti Fórum jelenlegi elnöke azt a kormánypárti demonstrációt elevenítették fel, amely nélkül nem születhetett volna megnyugtató megállapodás a taxisokkal. A több tízezres felvonulás ötletgazdája, Lezsák rámutatott: jelképes volt, ahogy a Margit hídra ért a kettejük által vezetett menet és a Himnuszt éneklő tömeg előtt szétvált a vasdorongokkal és más ütőszerszámokkal felszerelkezett bérbarikádozók csapata. Kelemen András volt államtitkár hangsúlyozta: akik akkoriban a polgári engedetlenség jog- és nagyszerűsége mellett kardoskodtak, később és főként 2006 őszén, valamint a kordonbontás idején homlokegyenest ellenkező véleményre váltottak. Azt pedig szinte mindenki megemlítette: az MDF-en belüli törésvonalak ekkor kezdtek megmutatkozni, hiszen – állította Kelemen – sokan képesek lettek volna átadni a hatalmat az ellenzéknek.
origo.hu
Menczer Tamás: Megvédjük Magyarországot a baloldaliak és a diszkóliberálisok támadásaitól is!
