Gigantikus szabad tér, amerre a szem ellát. Hacsak nem a városi centrumok egyikének közepén áll az ember, még mindig igaz ez a megállapítás az Egyesült Államokra. A délnyugaton lévő Las Vegasból felszállva, Washington felé repülve sok száz, ezer mérföldön át csak vöröses kősivatagok, kanyonok szabdalta fennsíkok tárulnak az utas szeme elé. Még lenyűgözőbb a tér érzékelése egy éjszakai landolás során. A könnyű pénz és a játékszenvedély városához, mint valami masszív űrállomáshoz közelít a járat. A fénypontok koncentrált sokaságából nyílegyenes sávok – gépkocsikkal teli autópályák – vezetnek más „galaxisokba”, ám köztük teljes, mély sötétség honol. Lehetetlen érzékelni a domborzatot, hogy egyáltalán van-e ott valami, vagy csak az emberkéz alkotta objektumok léteznek az űrben.
Nappal, a földön persze nyilvánvalóvá válik, hogy egy kősivatag mélyedésében vagyunk, amelyet magas, kopár sziklák alkotta hegyláncok vesznek körül. Közülük némelyik vonulatot már körbe is ölelte az elmúlt két évtizedben minden korábbinál gyorsabban növekvő város. Kevés olyan hely van a világon, ahol a pénz annyira alapérték, mint itt, és ez a városfejlesztés-városfejlődés trendjeiből is nyilvánvalóvá válik – az jóformán minden természetességet és harmóniát nélkülöz. Las Vegast és a dél-nevadai térséget nem a kedvező életkörülmények, hanem ez emelte fel, és tartja máig – igaz, immár némi bizonytalansággal – a magasban. Könnyű válás, szabad szerencsejáték – az immoralitás gerinces vállalása állította az egykor arany- és ezüstásók alapította települést fejlődési pályára a nagy válság korában. Bár ez a minden korban beváló recept elégséges lehetett volna, ám Las Vegas fejlődését az is elősegítette, hogy ide, északnyugatra helyezték el 1951-ben az Egyesült Államok legfőbb atomkísérleti létesítményét, ahol nukleáris fegyverek százait robbantották fel 1992-ig, a kísérleti moratórium életbe lépéséig. A helytörténész némi viccelődés közepette vallja be, hogy ha nem települ ide ez a kulcsfontosságú szövetségesi funkció – minden máig tartó környezeti és egészségügyi ártalmával együtt –, akkor Las Vegas szellemi színvonala sosem haladta volna meg a krupiék és a nyerőgépek között csípőjüket riszálva tálcát egyensúlyozó koktélpincérnők átlagát.
Akármint is startolt el annak idején a város, most nyilvánvaló, hogy bajban van. Az Egyesült Államokban itt a legmagasabb a munkanélküliség és a bedőlt ingatlanhitelek aránya. A típusházak gigantikus telepeinek utcáin hemzsegnek a „For Sale” (eladó) táblácskák, s az üzlet fellendítéséért lótó-futó ingatlanosok és bankárok is bevallják, hogy legalább egy, ha nem több bedőlt hitel miatt ők is – ahogy itt mondják – „víz alatt vannak”. A megtekintésre kínált, macskavizelettől bűzlő, üresen pangó ház története tipikus. Többszörösen túlpörgetett hitellel támogatva, 300 ezer dollárért kelt el legutóbbi tulajdonosának, aki aztán a válság miatt utcára kerülve bedobta a törülközőt. Most a hitel összegének alig felét éri a nyolcvanas évek végén épült, úgy 200 négyzetméteres, medencés ingatlan.
Az európai utazónak Amerikáról minden próbálkozás ellenére sem jut eszébe a fenntarthatóság. A légkondicionálás alapértelmezett még a nevadai télben is, amikor a külső hőmérséklet mindössze húsz-egynéhány (Celsius-) fok. Ám ha nem is spórolásra, de a megújuló energia kiaknázására Las Vegastól nem messze, két helyszínen is akad példa. A Hoover-gát foglalkoztatást növelő szövetségi projektként, lenyűgöző építészeti csodaként épült fel Roosevelt elnök idején, amikor az Egyesült Államok előző legnagyobb gazdasági válságát élte. Bár a gigantikus építmény mögötti tározó vízszintje az elmúlt évtizednek a globális felmelegedés számlájára írt szárazsága miatt rendkívül alacsony, az erőmű máig hirdeti a józan ész diadalát, és a kézzel fogható munka értékét. Bár más technológiai színvonalon, de hasonlót érezhet az ember a Boulder City naperőműfarmon is, ahol különböző (főként kaliforniai) cégek különböző módszerekkel igyekeznek kihasználni azt a tényt, hogy itt az év 365 napjából 330-ban süt a nap. Vannak itt vízmelegítésen alapuló tükörrendszerek, amelyeknek ugyan nagyobb a karbantartásigénye, de az alkalmazott közeg tulajdonságai miatt energiatároló kapacitással is bírnak. Vannak ugyanakkor jóval egyszerűbb, közvetlenül elektromos áramot előállító, sok száz hektárnyi napelemtáblák, amelyek viszont nem tudják lekövetni a fogyasztás ingadozását. A hiányosságok pótlására gázüzemű erőműveket telepítenek ugyanitt.
A projektvezető harmincas fiatalember és társai előadása optimista víziót vázol fel, amelyből persze kirajzolódik az is, hogy kényszerpályáról van szó. Az energiapazarlás lázító példái, a mesterségesség kultuszának szentélye után jó látni, ha késve is, ha a nemzetgazdaság volumenéhez képest alacsony finanszírozással is, de elkezdődött a sivatagban valami, ami segíthet normalizálni egy olyan nagyhatalom helyzetét a világban, amely az utóbbi időben jóval tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takarója ér.
origo.hu
Orbán Viktor: Strasbourg, első nap - fotók
