Ritka eset, hogy valaki egy jól menő vendéglátóegység profilját értékrendi megfontolásból megváltoztatja, miként tette ezt Jalecz Lajos, midőn az országos hírnévre szert tett indonéz étterme helyén megnyitotta az egyedülálló belterű, kisebb néprajzi múzeummal felérő Kisködmön vendéglőt, mivel úgy látta, hogy veszélybe kerültek a magyar kulináris értékek. Mindehhez előbányászta a legrégebbi fennmaradt magyar étlapot 1834-ből s annak fogásaira építette a választékot.
Értékes dokumentum ez, mellyel azóta Cserna-Szabó András is foglalkozott, de a melegkonyhás vendéglátás nem innen indult hazánkban, hiszen a csárdák, miként azt több forrás is igazolja, már a XVIII. században javában működtek, legfeljebb étlap nélkül, szűk ételkínálattal. Elég csak a Magyar Kurír ezerhétszázas évek utolsó negyedében megjelent számait böngészni, megtudhatjuk miként keveredett konfliktusba két lutheránus oskolamester a helyi közönséggel egy csárdában, ahová „korhelykedni” indultak, vagy hogy melyik betyárt épp melyik csárdában fogták el.
A rendszerváltás idején még virágzott a csárdakultúra, ha vissza is szorult, de ma is él, igaz, ma már nincs szükség lóitatóra és kocsiszínre és az is előfordul, hogy csárdák városon belül s nem azon kívül helyezkednek el. Az alapeset azért ma is az, hogy e vendéglátó intézmények nagyobb utak mentén, önálló épületben működnek és egyes esetekben szálláslehetőséget is biztosítanak a vendégeknek.

Ételválasztékuk a magyar kulináris hagyományból merít, színvonaluk erősen változó. A Debrecen melletti, egyébként csodás atmoszférájú Látóképi csárdában a kétezres évek első felében a rizottó egyszerű piláf volt, a harcsa minden változata ismételten (!) pangasius, a libamellet kiszárították s annyi ételt adtak csirkemellből, hogy egy korszerű bisztróban sok esetben összesen nincs annyi fogás az étlapon. A Veszely csárdában ezzel szemben a kifogástalanul elkészített hagyományos magyar ételek mellett ízvilágban ezektől nem eltérő, a magyar kulináris kánonba beilleszkedő megannyi kreatív fogást is kapunk. A két minőségi végpont között számtalan átmenettel találkozhatunk.