Ezek egyike a diósdi Krapaj csárda. A kétezres évek elején tértünk ide be barátaimmal első ízben. A Nagytétény melletti kisvárosban volt dolgunk és megtetszett a rusztikus, nádtetős, retro csárda. Korrekt fősodratú ételeket kaptunk, minőségi amplitúdók nélkül.
Több, mint két évtized elteltével a nemrégiben, szeptember utolsó napján egy hirtelen ötlettől vezérelve ismét beültünk hozzájuk. A beltér nem sokat változott, már amennyire ezt meg tudtuk ítélni ennyi idő után. A nyerstéglás falat lambéria teszi még hangulatosabbá, a falon népi kerámiák, piros-fehér kockás terítő és szép ívű lámpa az asztalon. A beltérben szeparék biztosítanak intimitást, a székek népi ihletésűek. A Petőfi rádió szól a háttérben, egy népzenei válogatás helyhez illőbb lenne. Szép időben zöld növényekkel szegélyezett árnyas teraszt működtetnek.
Továbbra is hagyományos magyar konyhát visznek, a népszerű, sokfelé kapható fogások mellett libamájkülönlegességeket is rendelhetünk.
Kínálnak többek között tatárbifszteket zöldségekkel, bableves csülökkel, gulyáslevest, Újházi tyúkhúslevest, tárkonyos őzragulevest, fogast rántva, roston, libamájas-gombás-tejfeles mártással kiegészítve, vagy magvas bundában, hat fogást csirkemellből, hetet sertésszűzből, köztük brassói aprópecsenyét. Szerepel továbbá az étlapon bécsi szelet majonézes burgonyasalátával, borjúpaprikás galuskával, marhabélszín több változatban, kemencés csülök tormával és parázsburgonyával, Somlói galuska, gesztenyepüré, brownie és palacsinta.
A habzókkal együtt közel húszféle minőségi magyar bort kínálnak, a csendes borok között, melyeket egytől egyig kimérnek decire is kedvező áron, több izgalmas tételt találunk, például a Folly Arborétumtól vagy Demeter Csabától. A Heineken portfólió söreit tartják palackban, csapról az ugyanoda tartozó Gösser kapható. A töményválaszték nem tartogat meglepetéseket.
A kiszolgálás udvarias, metakommunikációs síkon sem érezni kelletlenséget, érdektelenséget, de elképesztően dekoncentrált, hogy hol jár az egyébként bájos és megnyerő hölgy esze miközben a vendéggel kommunikál, azt csak találgatni lehet.
Egyikünk lecseréli az elsőre kért levesét rendelés közben egy másikra, háromszor kell átvegyük ezt az egyébként rutinszerű változtatást. Az érkező fogásokat a hölgy nem tudja ki elé tegye le, miközben ezt tíz perce tisztáztuk s alig van vendég az étteremben. Jelzem, hogy kártyával fizetnék, s a maradékot becsomagoltatnám, menetrendszerűen érkezik a kérdés, hogy miképpen fizetek, holott néhány másodperccel azelőtt jeleztem annak módját.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!