A lány, aki a tűzzel játszik

A Stieg Larsson könyvéből készült, A lány, aki a tűzzel játszik című film ismét a svéd társadalom sötét mélységeibe kalauzolja el a nézőt. A Millennium-trilógia második része erőszakos, komor darab magas színvonalú művészi teljesítményekkel.

Bármennyire azt gondoljuk is, hogy a svéd jóléti társadalom a nyugalom és a béke szigete, az irodalom, a filmgyártás tartósan ennek az ellenkezőjét igyekszik bizonyítani. A tetovált lány után A lány, aki a tűzzel játszik-ban prostitúció, aberráció, kegyetlen leszámolások borzolják a néző idegeit. Ebben a bűnügyi történetben az erőszakosság persze közel sem öntörvényű – inkább a XXI. századi társadalmi viszonyok morbid kritikája, amely gondosan felépített motivációkkal és okokkal magyarázza a véres tetteket.
A 2008. év második legnagyobb eladott példányszámú írója világszerte Stieg Larsson volt, akinek Millennium-trilógiáját 40 országban több mint 27 millió példányban értékesítették. Igazi tragédia, hogy a neves svéd újságíró nem élhette meg írói sikereit, s könyvei kiadása előtt hunyt el váratlanul szívrohamban, mindöszsze ötvenévesen. Öröksége három teljes regény a tízrészesre tervezett sorozatból, amelyek sötét tónusú krimik a svéd társadalom mélyén szunnyadó feszültségekről és elhallgatott titkokról. Mindhárom története roppantul olvasmányos, és megfilmesítésért kiált. Larsson bűnügyiregény-íróként vizuálisan eleven, történetmesélésben feszes, fordulatos munkákat készített, művei a modern ponyvairodalom korszerű és követendő példáiként említhetők. Nem meglepő, hogy a sikertörténetre Hollywood is felfigyelt, s David Fincher szándékozik remake-et készíteni belőle.
A lány, aki a tűzzel játszik a trilógia középső része, amelyben az első rész szövevényes oknyomozása után inkább az erőszakos cselekedetek dominálnak. A központi szereplő ezúttal nem a tényfeltáró újságíró, Mikael Blomkvist, hanem hacker segítője, a titokzatos Lisbeth Salander. A fiatal lány többeken is bosszút áll a rajta elkövetett sérelmekért. Előbb leszámol aberrált – a bíróság által kijelölt – gyámjával, majd nem kevésbé zavart apjával. Emellett az újságíróval együttműködve egy prostitúcióval kapcsolatos bűnügyet is igyekszik leleplezni.
A lány, aki a tűzzel játszik nélkülözi az első rész történetmesélési virtuozitását, helyette kemény bosszútörténetet kapunk, amelyben egy emancipált női karakter számol le a gyengébbik nem hátrányos helyzetével, pontosabban annak illúziójával. A kitűnő színészválasztásnak köszönhetően rétegzett jellemábrázolást láthatunk a vásznon. A film szélsőséges helyzetei egyszerre fogalmazzák meg napjaink társadalmi kórképét, s utalnak a kortárs bűnügyi film túlzásaira. Alfredson svéd krimije képes sokkal mélyebbre nyúlni amerikai műfajtársainál, s nyomasztó atmoszférája ellenére is intellektuálisabb szórakozást kínál a legtöbb bűnügyi filmnél és thrillernél.
(A lány, aki a tűzzel játszik – színes, feliratos svéd film, 129 perc, 2009. Rendező: Daniel Alfredson. Forgalmazó: Budapest Film.)