Elhidegül Európától Washington?

Politikai szakértők az Atlanti-óceán mindkét partján az európai–amerikai kapcsolatok feszültségeinek növekedését várják Barack Obama pártjának, a Demokrata Pártnak a félidős kongreszszusi választásokon elszenvedett látványos veresége nyomán. E vereség érdekessége azonban az, hogy olyan bűnök következménye, amelyet nem Obama, hanem éppen a most megerősödött republikánusok követtek el még Ronald Reagan (képünkön) elnöksége idején. Az elnök politikáját támadó Teadélután mozgalom legfőbb hitszónoka, Sarah Palin azzal vádolta az elnököt, hogy a kormányzat többet költ, mint megengedhetné magának, és ezzel „eladja gyermekeink jövőjét”. Az amerikai költségvetés hiánya valóban tetemes, csakhogy a büdzsébe az első hatalmas rést éppen a republikánus Ronald Reagan vágta adócsökkentési politikájával, amely – szemben tanácsadói várakozásával, hogy az adócsökkentés nyomán a gazdaság fellendül és az adóbevételek nőnek – a GDP-hez mért adóbevételeket csökkentette. Az adócsökkentés és vele egyidejűleg a hadi kiadások ötvenszázalékos növelése a költségvetés hiányát a duplájára növelte, amelynek hatására az államadósság a Reagan-kormányzat alatt nagymértékben megnövekedett. A 2008-ban kezdődött pénzügyi válság bankmentő konszolidációja nyomán a költségvetési hiány ismét nagymértékben nőtt, de a pénzügyi válság gyökerei is a Reagan-féle pénzügyi deregulációra vezethetők vissza.
Bár a konzervatívok előretörése Amerika belső – főleg gazdasági – problémáira vezethetők vissza, és a viták során külpolitikai kérdések fel sem merültek, a republikánus többségű kongresszus értékrendje távolabb áll az európai gondolkodástól, különösen az iraki háború következményeként, amely a közvélemény félrevezetésével indult, és amelyet az európaiak az első pillanattól hevesen elleneztek. Ennek máig tartó hatása, hogy az iraki háborúról októberben kiszivárogtatott titkos dokumentumok nyomán Guy Verhofstadt, az Európai Parlament liberális frakciójának vezetője a november 20-án tartandó európai–amerikai csúcstalálkozón fel akarja vetetni az Irakban elkövetett háborús bűnök kérdését. A háborús bűnök ügye azonban minden bizonnyal nem terheli majd a csúcstalálkozót, de ahogy Ulrike Guérot, a The European Council on Foreign Relations kutatóintézet berlini irodájának vezetője nyilatkozta, az ügy tükrözi, hogy Európa elvesztette érzelmi kapcsolatait Amerikával. „Gyermekeim 2001. szeptember 11. után születtek, és sohasem hallottak a jó Amerikáról, csak rossz fiúkként olvastak róla” – mondta a német külpolitikai szakértő.
De ha eltekintünk is a WikiLeaks portál által az iraki háborúról nyilvánosságra hozott dokumentumoktól, számos más kérdés van, amely esetében politikai elemzők a konzervatív fordulat után a kapcsolatok elhidegülését valószínűsítik. Az egyik ilyen az európaiak számára oly fontos klímaváltozással kapcsolatos szabályozások. Bruce Stokes, a washingtoni székhelyű German Marshall Fund kutatóintézet szakértője szerint a klímaváltozással kapcsolatos törvényeket a republikánus többséggel rendelkező kongresszus nem fogja elfogadni. A klímaváltozás mellett az afganisztáni katonai részvétel, az Irán elleni szankciók, az izraeli–palesztin konfliktus kezelése, az Oroszországgal való viszony és egyes gazdasági kérdések, mint például a génmódosított termékek ügye vagy az agrártámogatások azok, amelyek ma leginkább megosztják az európaiakat és az amerikaiakat. Ám Kína és az ázsiai országok gazdasági előretörésével a globalizációban súlyát vesztő Nyugatnak érdekei védelmében egyre inkább össze kell fognia. Így, ha a konzervatív előretöréssel az Obama megválasztásakor érzett szerelem el is múlik, az Atlanti-óceán két partját összekötő alapvető érdekek megmaradnak.