Nyugodtan zúdítsuk mérgezett verbálnyilaink százait azokra a szentségtörőkre, akik egy klasszikushoz az alázat teljes hiányával nyúlnak, miután megkapták a jogot, hogy újraértelmezzék azt. Elvist például rendesen megalázták a napokban: a Suspicious Minds csak az első dal az újonnan átkevert Elvis-lemezről. Ráadásul a „fiatal generációnak” ajánlják a dolgot, mintha az, hogy valaki fiatal, azt is jelentené, hogy nem tudja értékelni, ami jó, de régebben készült. Persze nem az a gond, hogy az átkeverés modernül szól, dehogy: a Little Less Conversation felpolírozása remekül sikerült évekkel ezelőtt, listavezető is lett a király. Jól is lehet ezt, feltéve, hogy a producernek van füle.
Aki ezt a Suspicious Mindst elkövette, annak nagyjából annyira van, mint az otthoni mashupkészítők többségének, akik fognak két számot, egymásra pakolják, aztán megosztják a neten. Akad zseniális az efféle dalkeresztezések között is, a legtöbb viszont audiohulladék. De legalább ingyen, hobbiból termelik, nem úgy, mint az Elvis-újrakeverés készítői, akik a Las Vegas-i Cirque du Soleil előadásához produkálták az átiratot. Harmóniákat változtatni egy egységes dalban, ellaposítani a váltásokat, jelentéktelenné tenni egy, az eredetiben jelentőséggel bíró dallamot… Pedig még jó példa is volt a készítők előtt – néhány éve Beatles-zenére kreált show-t ugyanez a cirkusz –, akkor George Martin, a zenekar egykori producere az eredeti sávokat keverte újra, egységes lemezt adva ki a kezéből (Love), amely kiemelte a dalokban eddig nem hallott tartalmakat. Mestermunka. A ’80-as John Lennon– Yoko Ono-lemez (Double Fantasy) most, a hetvenedik évfordulóra jelent meg, átkeverve, s nem mondható el róla ugyanez: a koncepció (a számok lecsupaszítása) következetes végigvitele nem használ minden dalnak. A Woman vagy a Starting Over sutácska lett díszeit vesztve, az I’m Losing You viszont nagyobbat üt így, mint bármikor korábban.
A szerző a Heti Válasz munkatársa
origo.hu
Magyar Péter testvére nem tudja értelmezni a „fizetési lista” kifejezést - videó
