Kisködmön és káposztáskő

Nézem az IMF által a nyakunkba ültetett közgazdászt, a költségvetési tanács alelnökét, aki magyartalanul, gurgulázó nyögésekkel nyilatkozik a köztelevízióban. Ott, ahol a Hírcézár már megvalósította a szájzárat és a cenzúrát. Ez elkerülte a figyelmét, mert a kacarászó műsorvezetővel komoly árokásást valósítottak meg odáig menve, hogy Krizsó Szilvia lehazugozta a kormányt, a költségvetési tanács alelnöke meg helybenhagyta: „Maga mondta, nem én.” Értjük. Azt nem értjük, miként, hogy a Gyurcsány-kormány trükkjeinek százai valahogy nem korbácsolták fel a Stop.hu-t, a HVG online-t, a Hírszerzőt, a blogolókat, a televíziók bátor riportereit, a 168 Óra törzsgárdistáit, de a költségvetési tanácsot sem? Igaz, hogy Orbán Viktor, a „diktátor” még nem mondta Krizsónak, hogy nanana, maga tőlem kapja a fizetését, gondolja meg, mit kérdez. Gyurcsány Ferenc követte el ezt a csínyt Baló
Györggyel szemben. Ilyen nincs, a Fidesz-kormány szabad préda. Színtiszta égés, ahogy Debreczeni József és Elek István (akinek alapítványa az Orbán-kormánytól milliárdokat kapott a Heti Válaszra), a hajdani MDF két nemzeti liberálisa nyilvánosan verseng, kinek esett le hamarabb a tantusz, ki jött rá korábban, hogy Orbán despota, hogy az ország a vesztébe rohan, hogy vége a demokráciának, a jogállamnak, az Alkotmánybíróságnak. Amit mellesleg az Ellenzéki Kerekasztal hozott össze, de húsz év után minden reformért kiált, még ha a magyarok hideglelést is kapnak a szótól. Szóval Debreczeni és Elek versenyt futnak, ki tudja nagyobb szörnyeteggé maszkírozni Orbánt, és ebben a versenyben nincsenek egyedül. Hogy Gyurcsány Ferenc hörögve mit ordítozik a mikrofonba, annak nincs különösebb tétje. Saját tulajdonságait hárítja ellenfelére, színtiszta pszichológiai kivetítés, nincs ezzel mit kezdeni. Ahol azonban Gyurcsány hörgött, megjelent egy idős férfi, és előadta azt a fajta gyűlöletbeszédet, a Mohácsi-féle gyűlöletbűnt, ami persze igazából nincsen, de amit hallottunk Ungváry Rudolf beszédében, csak-csak testet öltött.
Ez a beszéd a demokrácia limitje. Az égő gyűlölet, a hallgatóság érzékeinek felkorbácsolása, a semmiféle tényekkel alá nem támasztott indulatvezérelt ember őrjöngései, a gyűlölet sugallta vízió Orbán Viktorról, akit fasiszta, nyilas, embertelen szörnyeteggé, komodói sárkánygyíkká nagyított fel, aki karmos lábaival, mérget nyáladzó villás nyelvével elpusztít minden ártatlan élő egyedet, akire ráveti magát. És már ott is voltunk a 600 ezer elpusztított zsidó honfitársunknál. Szégyen volt ez a beszéd.
Mi az oka annak, hogy a mögöttünk hagyott nyolc év minden sikkasztása, bűne, aljassága, embertelen megnyilvánulása, züllése, nyomorgatása még csak meg sem rezdítette a mértékadó véleménykufárokat? Hiábavaló törekvésnek tűnik a jobboldali média azon fáradozása, hogy állandóan a kettős mércéről értekezzen. Be kéne fejezni a sopánkodást! Amíg a baloldalon sok a pénz és vevő van az avas eszményekre, addig a nemzeti oldal mindig mostoha lesz. Tölgyessy Péter fedte fel a titkot: ha nem a baloldalé a hatalom, akkor szerintük jön a fasizmus, a nacionalizmus, a Horthy-korszak meg a világvége. Ennek vagyunk aktív megszenvedői. Elemzők kérdezik, milyen mákonnyal eteti ezt a buta magyar népet a Zorbán, hogy még mindig nem zavarták el, sőt. Minden napjuk a reménykedésé: „Alakul a Fideszen belüli ellenzék”, „Orbán bukni fog”, „Szemezgessünk a Fidesz be nem váltott ígéreteiből”, „Orbán korbácsa lesújt a szingli hordákra”. Hinnék, hogy a cikk arról szól, hogy a kormány a gyerektelenekkel szemben a gyerekes családokat preferálja? A cím, na az igen! A kétharmados többség halálosan idegesíti az ellenzéket, főképpen a szocialistákat, akik nem találják a helyüket, amnéziában szenvedve osztogatják a jobbnál jobb tanácsokat, hangos károgással csepülve minden változást.
Az Orbán-kormány megígérte, hogy befejezi a rendszerváltást, ebben pedig benne van, hogy a szocialista–szabad demokrata kiváltságoknak vége. Az államkassza fosztogatásának is, a lopott pénz visszajár, még akkor is, ha ezt az Alkotmánybíróság a jogállamiságba vetett hit megingásaként értékeli. Vagy valóban rendet tesz a kormány, és kitrágyázza ezt a húsz éve rothadó, büdös, erkölcstelenséggel, lebutítással és törvénytelenségekkel átfertőzött Augiász istállóját, és átvezeti rajta a Dunát, vagy odavész az utolsó lehetőségünk arra, hogy belépjünk a boldoguló nemzetek sorába. Előbb jöttek a Dimitrov téri fiúk, akik nem adtak az Orbán-kormánynak egy hónapot sem. Aztán amikor látványosan hazaküldte az IMF-delegációt, és nem lett összeomlás, akkor változott a hang: na jó, de mi lesz ezután? Az Orbán-kormány tevékenységét lehet bírálni, de a tényeket lehazudni nem érdemes. A szocialisták, élükön Gyurcsány Ferenccel, tolvajnak nevezik Orbánt, aki ellopja a betétesek pénzét. Tolvaj az, aki egy üdülőt úgy vesz meg, hogy neki egy fillérjébe sem, de az eladónak summa pénzébe került. Példánkban az eladó az állam, ami még inkább simlissé teszi az ügyet. A magánnyugdíjpénztárakat annak idején az IMF forszírozta, de nem azért, hogy a kis keresetű magyarokat gyámolítsa. A pénztárak folyamatosan vitték a pénzt az állami nyugdíjkasszából, 2555 milliárdos hiányt okozva ezzel, amit a költségvetésnek kellett pótolnia. Az összes magán-nyugdíjpénztári befizetés 531 milliárdos bukást hozott a tagoknak. A kormány, mivel kényszerhelyzetben van, nem ellopja, hanem kölcsönveszi ezt az összeget, de nem azért, hogy Orbánnak aranyozott Bentleyt vegyenek, hanem hogy az 500 milliárdos költségvetési hiányt, amit a Gyurcsány–Bajani-tandem hagyott, valahogy be tudják foltozni. És akkor még nem esett szó az IMF és az EU hitelkeretéről, amelyet 2-3000 milliárdos részletekben ennek a kormánynak kell visszafizetnie. Ezen a szűk mezsgyén egyensúlyoznak úgy, hogy nem csökkentették a nyugdíjakat meg a fizetéseket, mint Romániában vagy a görögöknél. De ez sem tetszik. Jó nagy elvonás kéne, hadd gebedjenek bele a magyarok. Nem tudjuk, milyen lesz az egykulcsos adó, de már minden „mértékadó” közgazdász elsiratta a minimálbéreseket. (A minimálbér összegét is az első Orbán-kormány emelte meg hatalmas ellenállással küszködve!) A kormány egy aláírással megszüntette az évtizedes szócséplést: aki részmunkaidőben foglalkoztat anyákat, kedvezményt kap. Minden kormány külön kedvez egy társadalmi csoportnak, Orbánék a gyereket nevelő családokat választották. Szégyenszemre a közvéleményt már hangolja ellenük a média. Sok munkában elhasználódott nőnek teljesül a vágya, 40 év munkaviszony után nyugdíjba mehet. És igenis beleszámít a gyes meg a gyed, hiába is hazudtak mást a szocialisták. Viszszaáll a gyes időtartama is. A kormány megadóztatja a milliárdos profitot termelő bankokat és multinacionális cégeket, erre megtörténik, ami ép ésszel felfoghatatlan, a véleményformáló elit siratja ezen cégeket, és nyaldossa a lábait, elátkozva a kormány lépését. Megszüntetik a korrupció melegágyát, a PPP-szerződéseket, és a kistermelők végre a helyi piacon árulhatnak. Csökkentik az állami bürokráciát, és felfüggesztik a családi pótlékját azoknak, akik nem járatják a gyereküket iskolába. És ez a kormány nem csinál semmit? Most némiképp változott a hang: jó, jó, lehet itt rövid távon bűvészkedni, de mi lesz 2013-ban meg 2014-ben?
Bizony, mint a mesében: még nincs meg a gyerek, de a fiatalaszszony, amikor a pincében meglátja a káposztáskövet, sírva fakad. Ha lesz egy kisfia, és lejön ide, a káposztáskő meg ráesik, bizony kié lesz a kisködmön, amit még meg sem vettek neki?