Mínusz ötszázmilliárd?

Bár a szocialista kormányzat a fejlesztéspolitika húzóágazatának szánta a kiemelt beruházások (sukorói kaszinóváros) és az úgynevezett nagy projektek rendszerét, úgy tűnik, az 50 millió euró feletti támogatott beruházások egy része jelenleg csak nagy bukásokat tud felmutatni.
Az utóbbi hetekben bizonyossá vált, hogy az Európai Unió bizottsága további intézkedésig felfüggesztette az Új Magyarország fejlesztési terv egyes közlekedési programjainak kifizetéseit, ami meglehetősen komoly szankciónak számít. Ezt a büntetést, amelyet az előző években csak Bulgáriával szemben alkalmazott az unió, a közlekedési fejlesztések terén tapasztalt, úgynevezett versenyeztetési hiányosságokkal érte el a korábbi magyar kormányzat. (Az elegáns brüsszeli eufemizmust magyarul egyébként úgy hívják, hogy korrupció.) Pedig a brüsszeli ellenőrök még csak nem is az uniós összevetésben bonyolultnak számító magyar közbeszerzési törvény betartását, hanem csak a „jó gazda” elvének betartását várják el. Vagyis azt a viszonylag egyszerűnek tűnő feltételt sem sikerült teljesíteni, hogy a közpénzeket ténylegesen pályáztassa meg a kormányzat a kivitelezők és a szolgáltatók között. A nyilvánvaló presztízsveszteségen túl még komolyabb hatásai is lehetnek a szabálytalanságoknak, hiszen ha a jelenleg futó eljárásokban Brüsszel végül megállapítja a hibákat, akkor a már elköltött uniós támogatásokat is vissza kellene fizetni az európai kaszszába. Szerencsére ezeket a forrásokat 2013-ig még újra leköthetjük, ám ez azt jelenti, hogy a több tíz milliárd forintos beruházásokhoz várhatóan jövőre kellene a magyar költségvetésből forrást biztosítani az önrészhez. A hírek szerint a szabálytalanságok már kiemelt infrastruktúra-fejlesztést érintenek, amelyek összértéke több mint 500 milliárd forintra rúg, tehát a szabálytalanságok miatt kieső uniós támogatások mértéke is olyan jelentős lehet, hogy már befolyásolhatja a jövő évi költségvetést.
Sovány vigasz, hogy a visszaélések nagy részét már az új kormányzat által indított felülvizsgálatok tárták fel, és az új kormány szeptemberben már módosította is a közbeszerzési törvényt. A probléma súlyát mutatja, hogy év végéig még egy törvényi módosítást tervez a kormányzat azért, hogy a bizottság aggályait eloszlassa a magyar közpénzkezelési gyakorlattal szemben. Az ügy pikantériája, hogy az első uniós magyar beruházást, amelytől tavaly visszakérte Brüsszel a támogatást, pont az a Draskovics Tibor kezdeményezte és felügyelte, aki korábban az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot is vezette. A közbeszerzések szabálytalansága miatt megbüntetett államreformprogram sok más szereplője is hasonlóan ismert, hiszen ebből a támogatásból fizették például a kis iskolák és a vasúti szárnyvonalak bezárását felvető tanulmányokat, amelyeket az előző kormányzat alatt számtalan szerződéssel kitömött tanácsadók készítettek.
Tovább ront a helyzeten, hogy nem csak az ilyen csontvázak később pótolandó költsége feszítheti a következő években a magyar büdzsét. Az előző kormányzat azt is elmulasztotta, hogy a támogatásokhoz kapcsolódó összes önrész ténylegesen a kiadások között szerepeljen. Így fordulhatott elő, hogy míg a kifogásolt pályázatokat kezelő intézmények havonta láthatták a nagyberuházások előrehaladását, addig a tavalyi költségvetés lezárásakor nemzetközi szinten is kimagasló mértékben, négy százalékról 4,4 százalékra kellett módosítani a tényleges hiányt.
Érdekel ez ma már bárkit is a volt „szakértői” kormányból?