Otthon szülés: korlátok közt és felelősen

Hazánk jövőjének egyik kulcskérdése a következő évtizedekben a népesség számának alakulása. Ha erős, magabiztos és európai léptékben is számottevő nemzet szeretnénk maradni, akkor ezen a területen sok bátorságra, az apró-cseprő ügyekre is kiemelt figyelmet fordító kormányzatra és segítő polgárokra van szüksége hazánknak.
A családok születésének és gyarapodásának pillanata a legnagyszerűbb ünnepek közé tartozik. Ezért is tartom a nemzet szempontjából meghatározónak, hogy ezekről a pillanatokról mind gyakrabban essék szó a közéletben, mind gyakrabban cseréljünk véleményt és osszuk meg gondolatainkat a családokat érintő kérdésekben. Fővárosi képviselőként egy apró, ám annál fontosabb eredményt értünk el az előző ciklusban ellenzékből, amikor a sokszor kizárólag milliárdok bűvöletében élő fővárosi városvezetők figyelmét sikerült a kedvezményes BKV-s kismamabérletre irányítani, és végül be is vezettük a budapesti tömegközlekedési járatokon. A kismamabérlet nem mérhető úgy, mint akármelyik nagyberuházás, azonban a döntéshozók családokat segítő hozzáállása fontos lépés abban a folyamatban, amely az emberek szemléletmódjának változásán keresztül a jövő Magyarországához vezet. Magyarország hosszú évtizedek óta adós a tervezett otthon szülés jogi szabályozásával. Az egészségügyi törvénybe január elsején került be egy rendelkezés, amely szerint az intézeten kívüli szülés szabályozására a kormány kapott felhatalmazást. A konzultációk és egyeztetések ideje még javában tart, a kormánynak ezek figyelembevételével kell megalkotni majd rendeletét, amellyel részletes jogi szabályozás születik. Az állami szabályozás szükségességére az állampolgári jogok országgyűlési biztosa először 2007-ben hívta fel a nyilvánosság figyelmét. Állásfoglalásában leszögezte, hogy jelenleg sem a nemzetközi, sem a hazai jogszabályok között nincs olyan rendelkezés, amely alapján a tervezett otthon szülés tiltott, de legalábbis korlátozott volna. A szabályozatlanság abszurd jogi helyzetekhez vezetett. 2007-ben például egy otthon született gyermeket kilenc héten át nem lehetett anyakönyvezni, mert a szülők az anyakönyvezéshez elengedhetetlenül szükséges orvosi aláírással ellátott papírt nem tudták bemutatni, s a szülésnél jelen lévő orvos hiányában utólag sem találtak senkit, aki aláírná a dokumentumot.
A részletes szabályok kidolgozása sürgető feladat, ez azonban csak nagy körültekintéssel történhet, fokozott figyelemmel a nemzetközi tapasztalatokra, s célként a döntésszabadság és a felelősségvállalás közötti egyensúly megtalálását tűzve ki.
Minden kornak megvan a maga sajátossága, minden kor embere más-más típusú segítséget vár el az államtól, s más-más módon járul hozzá az állam működtetéséhez. Az otthon szülés kapcsán felvetett kérdések mindenképp megértek a konzultációra, itt az idő néhány érv mögé pillantani.
Érdemes elhatárolnunk a tervezett és a spontán otthon szülés fogalmát. A spontán otthon szülések elkerülhetetlenek, ezért ebben az esetben felesleges lenne bármilyen jogi szabályozás. A tervezett otthon szülés esetében azonban a szülők korábban, határozott szándékkal döntenek az orvosi intézményektől való távolmaradás mellett. Az ilyen szülést preferálók leggyakrabban hangoztatott álláspontja szerint az anya otthoni környezetben sokkal nyugodtabb körülmények között készülhet az életet adó pillanatra, és kevesebb olyan beavatkozásra van szükség, amelyeket kórházi körülmények között gyakran elvégeznek. Ebben az esetben a szülés folyamata természetes lefolyású, külső gyorsítás vagy beavatkozás nélküli. Az otthon szülés pártolói ezért is használják gyakran a háborítatlan szülés kifejezést. Az ellenérvek a kórházi feltételek hiányát és ebből fakadóan a kisebb biztonságot teszik a mérleg másik serpenyőjébe azzal, hogy bármilyen komplikáció esetén sokkal nehezebb a szakszerű és gyors segítségnyújtás.
A kérdés az, amely manapság mindenkit foglalkoztat, hogy otthoni környezetben is megteremthetők-e azok a feltételek, amelyek egy baba biztonságos világra hozatalához szükségesek. Tény, hogy a biztonság tekintetében Magyarországon nem végzett senki összehasonlító vizsgálatot, hiteles adatok azért sem állnak rendelkezésre, mivel az otthon szülések pontos száma sem ismert, egyes becslések szerint 500-600 gyermek születik otthon évente, a védőnők jelentése szerint az általuk ismert esetek száma évi 150-200.
A nemzetközi kutatási eredmények között találkozhatunk olyannal, amely bizonyos egészségügyi feltételek alapján „alacsony kockázatú” csoportba sorolt nők esetében a tervezett otthon szülés és a kórházi szülés biztonsága között nem talált eltérést, más kutatás viszont néhány tized százalékkal nagyobb újszülött-halandóságot mutatott ki nem kórházi környezetben.
A biztonságot nagymértékben meghatározza, hogy milyen segítő személyzet van jelen a születésnél. Az orvosi ellátás, a szülésznő fizikai segítsége vagy a manapság egyre többet reklámozott dúla által nyújtott érzelmi felkészítés és támasz a maga módján járul hozzá a születés teljességéhez. Hogy mely és milyen képzettséggel rendelkező közreműködőknek kell kötelezően jelen lennie egy tervezett otthon szülésnél, annak meghatározása a kormányra váró feladat. A döntés előtt azonban nem maradhat el az egyeztetés az érdekeltekkel, amelyet az egészségügyi tárca már meg is kezdett. Ugyanúgy kiemelt kérdés a biztosítandó intézményi háttér szabályozása, hogy komplikáció esetén legyen gyorsan elérhető, fogadókész egészségügyi intézmény a közelben.
Érdekesség, hogy Németországban lehetőséget teremtettek az úgynevezett ambuláns szülésre, amely forma meglehetősen népszerű. Sajátossága, hogy a várandós nő kórházban szüli meg gyermekét, azonban az általa korábban kiválasztott bába segíti, a kórházi személyzet csak a bába kérésére kapcsolódik be. A kórház a vele kapcsolatban álló bábák részére biztosítja mindehhez a szülőszobát és a szükséges egyéb helyiségeket is.
Átmeneti lehetőség a kórházi, vagyis intézményi szülés és az otthon szülés között a szülőotthonok létesítésének engedélyezése. A Hollandiában is elterjedt forma egyesítheti a biztonságra vonatkozó elvárásokat és a háborítatlan szülési körülményekhez ragaszkodók kívánságait.
A tervezett otthon szülést engedélyező országok közül kiemelkedik Hollandia, ahol minden harmadik várandós anya az otthon szülést választja. Erre részben a történelmi hagyományok, részben pedig a rendkívül fejlett intézményi háttér a magyarázat. A többi nyugat-európai országban ez az arány általában 1-2 százalék között mozog, egy esetleges hazai zöld jelzést követően sem várható az otthon szülések számának ugrásszerű növekedése. Az anyák többsége az érvek közül továbbra is a kórház biztonságát helyezné az első helyre. Az otthon szülés mellett a kórházi feltételek javításában, barátságos körülmények megteremtésében és otthonos kórházi szülőszobák kialakításában látnának sokan fantáziát. A lehetőségeknek és terveknek az anyagi források szűkössége szab sajnos határt.
Az anyagi jellegű kérdések közül megkerülhetetlen az egészségügyi biztosító térítési kötelezettségének témája. Nyugat-Európában sok helyen részben vagy egészben megtérítik a biztosítók a tervezett otthon szülés költségeit, azonban Közép- és Kelet-Európában erre nem igazán találunk példát. Magyarországon erre is a megalkotandó jogszabályok adhatják meg a választ, addig a társadalmi vita ebben a témában is kitárja az egyeztetések ajtaját.
A szabad döntés joga csak felelősen gyakorolható. Felelősek a szülők és az egészségügyi szakemberek is, valamint hasonlóképp felelős a kormány is, hogy részletes, betartható és biztonságos jogszabályt alkosson, hogy az otthon szülés lehetőleg messze kerülje el a bíróságokat, ahol jogászoknak kellene felelősöket keresniük. Mindent meg kell tennünk, hogy a születés mindig ünnep maradjon.

A szerző a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára