Lemarad, aki nem tudja: immáron önálló életet él Ungváry Rudolf írónak a Vértanúk terén elmondott veretes beszéde. Rudi bácsi fellépése az üde anyázásával színt varázsolt keserves hétköznapjainkba. Mára elég beütni a számítógép keresőjébe a „trágár Ungváry” kifejezést, ott sorjázik előttünk mindaz, amit a legendássá lett szózatáról és magáról a lángszavú előadóról tudni illik. Például, hogy emberünk a Szépírók Társaságának tagja, s – mint írják egy helyütt – „esszéit a személyesség, a lélektani hitelesség, a történelmi szempontú nézőpont és ábrázolásmód, valamint az avantgárd szövegformálás karakterizálja”.
Azért ezen el lehetne vitatkozni. Én egy pokróc embert láttam azon az estén, aki kidagadt erekkel ordibált, majd olyan míves trágársággal zárta beszédét, amilyet Őszöd óta nem hallottunk. Mint blogjában utóbb írta, még a drága Bolgár urat is meglepte a különös nyelvezet, holott ő aztán nem pályakezdő. A műsorvezető szerint a szépíró karanténba zárta magát szózatával, blikkfangos trágárságát évtizedig a fejéhez vágják majd, erre számíthat. A nagy ívű beszéd egyébként három teljes napig készült, a szónok nagy műgonddal válogatott a legütősebb káromkodások között – erre épült az egész retorika. Hogy aztán ez a beszéd elég lesz-e Ungváry Rudolf halhatatlanságához, ma még nehéz megmondani. Kocsisok a megmondhatói, a szózat végszavában volt valami ígéretes…
Varga Mihály: A jövő évi költségvetéssel a családokat és a vállalkozásokat is erősítjük