Legfőbb ellenségünk

Már világnapja is van a korrupcióellenességnek. Nálunk is megemlékeztek róla, műsorok készültek a közszolgálati médiában, sajátos módon az A38 veszteglő hajón tartottak egy konferenciát a témáról. Amíg tegnap a fedélzeten tanácskoztak, sok víz lefolyt a Dunán. Nincs kétségünk afelől, hogy a konferencia ideje alatt is nyélbe ütöttek jó néhány korrupciós ügyletet: becsúszott pár millió a fehér köpönyegesek zsebeibe, lezsíroztak néhány építési engedélyt a polgármesteri hivatalokban, csordogáltak a támogatások a pártkasszákba.
A korrupció velünk élő hétköznapi valóság.
Jól tudjuk ezt, sőt azt is sejtjük, hogy ami jogtalan előnnyel jár az egyén vagy a vállalkozások számára, az mekkora veszteséget okoz az államnak. Kutatóintézetek vizsgálják és becsülik meg évről évre, mekkora a bevételkiesése a központi költségvetésünknek a korrupció miatt. Ugyanakkor felbecsülhetetlen az a kár is, amit társadalmunk közerkölcsi állapotában okoz azzal, hogy szinte lehetetlenné teszi a szabad versenyt, az esélyegyenlőség elvének érvényesülését, csírájában ölve ki az emberekből a vállalkozó kedvet, lefojtva a gazdaság motorját is.
A kutatások eredményei azt mutatják, hogy a legkorruptabb terület a politikai szféra, aminek okát sokan a pártfinanszírozás megoldatlanságában látják. Lehetséges, hogy a pártok – főleg a választási kampányokban – feneketlen kútként viselkednek, a politikai szféra leginkább mégis azért veszélyeztetett, mert sokmilliárdos beruházásokról szóló döntések e szférában dőlnek el. Ráadásul olyan közbeszerzési törvényi szabályozás keretében, amelybe – szakértők szerint – „bele van kódolva” a korrupció lehetősége.
Az ilyen ügyek feltárása azért nehéz feladat, mert a vesztegetőnek és a megkentnek is elemi érdeke, hogy a közös mutyi rejtve maradjon a külvilág elől. Csakhogy az egyszer már megvesztegetett hivatalnok, politikus később zsarolás „áldozatává” is válhat. Sőt, kiszolgáltatott helyzetbe került ama törvényi rendelkezés miatt is, amely büntetlenséget jelent a vesztegetőnek, ha feladja a hatóságoknak a korrumpált tisztségviselőt.
Láttunk az elmúlt időszakban bőven példát arra, hogy a rejtett hangfelvételek, a titokban készített videofilmek valahogy előkerülnek a magánarchívumokból, ha az érdek vagy a bosszúvágy úgy diktálja. Az utóbbi időben talán azért is érezzük úgy, hogy Magyarországon a korrupciós fertőzöttség nagy, mert sorozatosan buknak le állami cégek vezetői és politikusok is a gyanús ügyletek miatt. Ha a kormánynak belátható időn belül nem sikerül visszaszorítani a korrupciót, ha nem lesz képes elhitetni a gazdasági élet szereplőivel, hogy ezentúl tiszta versenyben dőlnek el a közbeszerzési pályázatok, ha a közigazgatásban dolgozók belső hathatós ellenőrzését nem tudja megoldani, akkor bármilyen zseniális gazdaságpolitikát is folytat, nem jutunk ötről a hatra.
Láthattuk az elmúlt években, mit műveltek a közbeszerzési pályázaton huszonöt százalékkal drágábban állami megrendelést nyert generálkivitelezők az építőipari alvállalkozóikkal, miként döntötték felszámolásba a „kicsiket” azzal, hogy nem fizették ki az utolsó számláikat. Meg merték tenni, hiszen a korrumpált döntéshozó elit, amely megrendeléshez juttatta őket, hathatós segítséget nyújthatott számukra, hogy a korrupcióra költött pénzt így hajthassák be az alvállalkozóikon. Némelyikük attól sem riadt vissza, hogy más törvénytelenségekkel, például áfacsalásokkal növelje a profitját.
Biztató jel, hogy egyre kevesebben érezhetik ma már úgy, hogy megúszhatják a bűnös ügyeiket, a bűnüldöző hatóságok egyre aktívabbak, egyre kevesebb az esély arra, hogy a bűn büntetés nélkül maradjon.