Valamivel könnyebb megközelíteni a Nou Campot egy Barcelona–Real Madrid-rangadó előtt, mint az Albert- vagy a Szusza-stadiont, ha az örök rivális, pontosabban annak szurkolóserege érkezik vendégségbe. A lilák tegnap különösen felbőszítették a hazai drukkereket, hisz már a bemelegítés alatt többször hatig számoltak, miközben a zöldek csak a „Mossuk le a gyalázatot!” transzparenssel idézték a Megyeri úton beszedett fél tucatot. Egy másik felirat a sokkal régebbi és sokkal dicsőbb múltat idézte, mert úgy szólt, „Tempó, Fradi!”, és így az előző század első felében biztatták a kedvenceket.
Tempó tegnap is volt, ám az első helyzetek az újpestiek előtt adódtak. Rajczi például, rögvest azután, hogy már az első tíz percben begyűjtötte szokásos sárga lapját, a bal alsó sarokba gurított volna, ha Ranilovic nem hárít egy „szlovén spárgával”, majd a csatár a 26. percben már el is húzott a kapus mellett, és tulajdonképpen gólpasszt adott, de Balajti képességeit meghaladó megoldást választva eltörte a labdát. Nem úgy Heinz, aki a 40. percben Schembri passzát kihasználva megszerezte a vezetést; döcögős labdaátvétel után úgy talált a rövid alsóba, hogy Balajcza még beleért a ballábas löketbe. A Fradi-tábor túláradó boldogságában akkora pirotechnikai bemutatót tartott, hogy azzal az arzenállal egy lokális háborút is megnyerhetett volna – ez annyiban is jelzés értékű volt, hogy 6-0-ra senki sem számított, különben nem pazarolták volna el a puskapor nagy részét már az első találatnál.
Persze ki tudhatta, jön-e egyáltalán második? A hazai vezetés dacára Prukner László kreatívabb és támadóbb futballt remélhetett a szünet után, mert Tóth Bencét küldte pályára. Ez nyilván annak sem szólhatott, hogy az első félidőben a hazaiak 57, a vendégek 43 százalékban birtokolták a labdát; az ifjú középpályás érkezése inkább a minőséget, mint a menynyiséget volt hivatott javítani. A küzdelem a korábbi koreográfiának megfelelően folytatódott, főképp ferencvárosi lábakon járt a labda, de közben akadt néhány veszélyes lila kontra, Takács lövése után például Balog testéről kapu fölé perdült a labda. Mitrovics távoli szabadrúgásokkal próbálkozott, a másik oldalon pedig Heinz több szép szólóval mutatta, hogy gólja meghozta a játékkedvét. A továbbiakban szabálytalanságok és cserék sorjáztak, az eredmény nem változott, a Ferencváros szerényen visszavágott az őszi fiaskóért, s 2003 novembere után újra legyőzte az örök riválist.
Amelynek trénere, Mészöly Géza szomorúan, s egyben érdekesen értékelt: „Úgy érzem, jobban játszottunk, mint az őszi 6-0-s mérkőzésen, rengeteg helyzetet kihagytunk, főleg az első félidőben. Bánt, hogy ilyen teljesítménnyel nem szereztünk legalább egy pontot, mert arra rászolgáltunk volna.” Kollégája, Prukner László így fogalmazott: „Nem akartunk revánsot venni a 6-0-ért, azt majd az élet később megadja, csak a három pontot szerettük volna megszerezni. Ez sikerült, életem legnagyobb sportélményei közé tartozik ez az este.” Az FTC 2., az Újpest 11. a tabellán.
Az NB I 21. fordulójának tegnapi mérkőzésein: Ferencváros– Újpest 1-0 (1-0), Albert Stadion, 12 ezer néző, jv.: Iványi. Gól: Heinz (40.). Kaposvár–Vasas 0-1
(0-0), Kaposvár, 2000 néző, jv.: Garcia. Gól: Ferenczi (82.).
origo.hu
Orbán Viktor: A gazdasági semlegesség hozza a fejlődést és a magasabb életszínvonalat
