Túrajavaslat

Hegedűs Zsuzsa azt javasolja a Heti Válaszban a „jómódú, zsidó identitású budapesti embereknek”, hogy mindenféle tüntetések és antiszemitázások helyett látogassanak el inkább az ország leszakadt kistérségeibe, nézzék meg a hátrányos helyzetű családokat, a beszédes nyomort, mert akkor talán ráébrednek: nem az antiszemitizmus, még csak nem is a cigányellenesség a fő veszély Magyarországon, hanem a szegénység. Azt gondolom, igaza van, javaslata megfontolandó, bár nem valószínű egy ilyen tényfeltáró kiruccanás, az nem illeszkednék a megélhetési rettegők programjába – ők legfeljebb a homoszexuálisok jogaiért meg az antiszemitizmus ellen mennydörögnek, szót sem ejtenek arról a hárommillió emberről, aki önhibáján kívül jutott szegény sorsra. Erősíti a szociológus szavait, hogy ő messze nem osztja Heller Ágnes filozófus huhogását a fasizmusról – miközben önmagát is zsidó értelmiséginek tartja –, hiszen annak emlegetésével nem oldódik meg semmi. (Csupán látványos időtöltés, és valamiféle hervadt igazolása a „veszély” létének, miközben a társadalmi feszültségek valódi okozója a nyomor; ebből sarjadnak a szélsőségek, kár tagadni.)
Fárasztó lehet a közvélemény folyamatos hergelése, feldúltan tartása – avítt ellenzéki trükk, macerás, nélkülöz mindenfajta tartást, konstruktivitást, az eleganciáról már nem is beszélve. Lám, a bomlott szemlőhegyi és internacionalista partnere, az ordítozó zöldpedofil is csak magát minősíti szózataival, a megmaradt valódi baloldalt járatja le, akárcsak a sajtószabadságért kurjongató szalámis tescós… Tömeget vizionálnak maguk mögött, de tömeg nincs. A cirkuszt is meg lehet unni.