Ünnepek, ünneprontók

Azért május 2-án is van mit ünnepelnünk. Hétszáznegyven éve éppen e napon indult ázsiai útjára Marco Polo, 115 esztendeje ekkor avatták fel a millenniumi földalattit, és ami elevenebb: 1990-ben ekkor tartotta alakuló ülését az új Országgyűlés – ez a dátum még karnyújtásnyira van.
Mintha ma történt volna, e napon vette kalapját Németh Miklós miniszterelnök és leharcolt csapata, szó se róla, ideje volt. Az új parlament mindjárt első törvényében megörökítette az ’56-os forradalom és szabadságharc emlékét, október 23-át pedig nemzeti ünneppé tette. Biztatónak ígérkezett a tempó, zöldfülű ember még azt hitte, elmentek „azok” – dehogy mentek. Holott már egy évvel korábban bizakodni kezdtünk, hogy mennek, merthogy ’89-ben – szintén május 2-án – maga a nyájasodó hatalom jelentette be: megkezdik a vasfüggöny lebontását; le is bontották, ma már tudjuk, mosolyuk nem volt őszinte, ahogyan azóta sem. Tegnap például kifejezetten mérges volt a Városligetben az itt felejtett brigád. (Most éppen orbánoztak.) Különös, de minálunk valahogy lassabban halad a vasfüggönyök lebontása, mint máshol – talán a drótok rozsdásabbak, vagy talán csak ügyetlenebbül csináljuk? Mintha nálunk nagyobb lenne a történelem roncstelepe, mint bármelyik szomszédnál… Ők hogyan csinálták? És mi miért nem úgy csináljuk?