Előjog vagy szerzett jogok?

Amikor azt vizsgáljuk, mi a szerzett jog, mindenekelőtt arra kell gondolnunk, a bőség kosara egyelőre nem áll rendelkezésünkre. A szellem napvilága nem ragyog be minden ház ablakán, és a jogi feltételek – a jogegyenlőség ellenére is – különböznek

Sokaknak nem tetszik, hogy a köztársasági elnök aláírta azt az alkotmánymódosító jogszabályt, amelyet egy hete fogadott el az Országgyűlés a rendvédelmi alkalmazottak korkedvezményes nyugdíjáról. Kövér László házelnöknek címzett levelében az államfő használati utasítást is megfogalmazott. Schmitt Pál úgy látja: a részletek kimunkálásakor – a társadalmi egyeztetést követően – figyelembe kell venni az érintettek egyéni körülményeit. Így juthatnak érvényre a szociális jogok.
Arról külön most ne ejtsünk szót, elfogadható-e, hogy Mesterházy Attila, az MSZP elnöke a jogszabály aláírása után a szerzett jogok csorbításának, a jogállamhoz nem illő visszamenőleges döntésnek nevezte a jelenlegi alkotmánymódosítást. Gondoljunk ehelyett a Horn–Kuncze-kormányra, amely az energiaszektorral együtt minden elképzelhető állami vagyont privatizált, miközben Bokros Lajos pénzügyminiszter és Magyar Bálint, a kultusztárca egykori vezetője megpróbálta felszámolni a szociális és a kulturális értékeket, s nem kis részben magát a jogállamot. Az Alkotmánybíróság (AB) tucatszám semmisítette meg a nyugdíj- és járulékfizetést szabályozó akkori rendelkezéseket, később pedig a tanügyi törvényeket. A Legfelsőbb Bíróság is ekkor marasztalta el először a Belügyminisztériumot a tűzoltóknak járó túlmunkadíj megvonása miatt.
A történeti hűség kedvéért ugyanakkor meg kell említenünk, hogy Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc kormánya – részben Horn Gyula módszere szerint – mértéktelen osztogatásba kezdett, habár ingyenes repülőjegyet végül egyikük sem adott a nyugdíjasoknak. Kedvezményezettjeik elsősorban a politika szereplői és közvetlen támogatói, másrészt pedig az inaktív rétegek voltak – utóbbiak körét az adófizető munkavállalók rovására folyamatosan bővítették. A politikusi szférát – a kisebb-nagyobb előnyök megszerzésében, megtartásában – a közalkalmazottak, a köztisztviselők, a nyugdíjasok és a segélyezettek követték. Közalkalmazottnak számító vezető orvosok – a régi hagyományt megerősítve – állami eszközökkel az elmúlt években is adó- és járulékmentesen privát rendelést folytattak. A rokkantság címén időnap előtt nyugdíjazott egészséges belügyi alkalmazottak részvételével pedig egy második rendvédelmi apparátus jött létre, amely a magánszférában részben közteherviselés nélkül tevékenykedhetett. Kapcsolati hálójuk rejtve maradt a nagyközönség számára.
Gyakran hivatkoznak manapság a szerzett jogra, csak azt nem tudni, ki mit ért rajta. A rendvédelmiek szervezetei például azt emlegetik, hogy a legutóbbi alkotmánymódosítás elveszi tőlük az utolsó szerzett jogot is. A rendőrök és a tűzoltók úgy vélik: helyénvaló a viszonylag korai nyugdíjazásuk, mert ötven-hatvan éves korukban már nem vonulhatnának ki veszélyes helyszínekre, akciókhoz. Az állami vállalatnál szolgáló mozdonyvezetők is a fizikai és a lelki tehertételeiket emlegetik: a vonatnak félelmetes körülmények között, a sötét éjszakában is száguldania kell. Észrevételeik nyomán ugyanakkor mindenki számára világossá vált: nemcsak szakmák vannak, hanem – ezeken belül – különféle munkakörök is. Nem kötelező egy életen át azonos posztot betölteni.
Amikor azt vizsgáljuk, mi a szerzett jog, mindenekelőtt arra kell gondolnunk, a bőség kosara egyelőre nem áll rendelkezésünkre. A szellem napvilága nem ragyog be minden ház ablakán, és a jogi feltételek – a jogegyenlőség ellenére is – különböznek. A javak elosztásakor csak a teljesítmény és a tényleges rászorultság lehet a kiindulópont. Új helyzet állt elő, hiszen az elmúlt húsz esztendő jogállama és piacgazdasága nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A pártrendszernek a legutóbbi választáskor tapasztalt viharos átalakulását most a gazdasági, a kulturális, a szociális berendezkedés és a jogrendszer megújítása követi. Ebben a folyamatban természetesen ki-ki megpróbál kedvező pozíciókhoz jutni. Az ugyanakkor a tiltakozók számára is világos, hogy a szerzett jog nem azonos az előjogokkal.
Az elmúlt két évtized joggyakorlatát áttekintve szerzett jognak elsősorban azokat a juttatásokat tekinthetjük, amelyek jogszabály, illetve szerződés alapján az államtól, az önkormányzatoktól – a közhatalomtól – származnak, forrásuk pedig a közvagyon, a közteher, a közpénz. Az esetekből visszaköszön: a magyar társadalom nagy problémája, hogy a közvagyon aránytalan mértékben megcsappant, közterhet a lakosság kisebb része fizet, a juttatásokat viszont nagyon sokan szeretnék igénybe venni. A javak felhasználásának választási ciklusoktól függő osztogató-megszorító jellege nem tartható fenn tovább.
Az Alkotmánybíróságnak az elmúlt húsz évben hozott döntéseibe belelapozva a hajdani és a mostani idők között egyébként megdöbbentő hasonlóságokat fedezhetünk fel. Korábban is arról volt szó, hogy az állam a jogszabályok révén bizonyos alkalmakkor megvonhat egyes juttatásokat, máskor viszont nem. Az AB 1991-ben, egy özvegyasszony nyugdíjügyében beszélt először a szerzett jogokról. Azt mondta: a szerzett jogok megvonása sérti a jogállamiság, a jogbiztonság elvét, így a régebbi idők munkaviszonyát is figyelembe kell venni. A bírói testület ugyanakkor egy 1996-os járulékfizetési rendelkezés kapcsán úgy foglalt állást: nem jár a szerzett jogok sérelmével, ha a jogokat és a kötelezettségeket egyes többlettevékenységekre egyaránt kiterjesztik.
Nem számított szerzett jognak az állami kamattámogatás az 1990 előtt felvett lakáskölcsönök ügyében, szerzett jognak tekintette viszont az AB azt, ha a bérlő állami kamatsegítséggel vásárolta meg az önkormányzati otthonát. Korábban, 1985 után az építkezők háromszázalékos kamatot fizettek a kölcsönért úgy, hogy a pénzintézet az államtól ehhez kamatkiegészítést kapott. Az állam ezt a támogatást az 1991. évi költségvetésből már nem folyósította, így a kamatot 12, majd 15 százalékra felemelték. Az AB ezt helyénvalónak találta. Zlinszky János alkotmánybíró az akkori különvéleményében viszont megjegyezte: a döntés nem egyenlő mértékkel mért, mert nem vette figyelembe, hogy a bérlakásaikat ugyancsak háromszázalékos kamattal megvásárló bérlők megtarthatták a kedvezményeiket.
A bírák akkor rögzítették, hogy az állam kivételesen beavatkozhat a magánjogi kapcsolatokba: jogszabállyal megváltoztathatja a korábban megkötött szerződések feltételeit. Ilyen kivételes esetről – az AB szerint – akkor beszélhetünk, ha a szerződés az utóbb beállt körülmények miatt sérti valamelyik fél lényeges jogos érdekét, a változás nem volt előre látható, mértéke pedig meghaladta a normálist. – A rendszerváltozás előre nem látható, rendkívüli fejlemény volt – vélte a testület. A kamatkedvezményt eltörlő jogszabály – az AB szerint – társadalmi igényt teljesített.
A szociális jogok – köztük a nyugdíjjogosultság, az egészségügyi ellátás, a segélyezés – az úgynevezett második generációs jogok közé tartoznak. A világ országai az első generációs jogokat, vagyis a szabadságjogokat – az egyesülést, a gyülekezést, a szólás- és a sajtószabadságot – a polgári forradalmak után rendszerint sorra törvénybe iktatták, a szociális biztonság megteremtését szorgalmazó nemzetközi egyezményeket viszont csak fokozatosan, anyagi képességeik szerint ismerték el és teljesítik. A törvénybe iktatott szociális lehetőségek – a szerzett jogok rendszere – az adottságokkal együtt időről időre változik. Az igények és a lehetőségek közt a politika próbál egyensúlyt teremteni.