Először juthat csúcsra a Vancouver

Története első bajnoki címére készül a Vancouver Canucks, amely az eddig ötszörös Stanley-kupa-győztes Boston Bruinsszal találkozik az észak-amerikai profi jégkorongliga (NHL) magyar idő szerint csütörtök hajnalban rajtoló döntősorozatában. Mivel a kanadai klub nyerte az alapszakaszt, az első két találkozónak és – ha szükséges – az ötödik és a hetedik felvonásnak is házigazdája lesz. A sportág őshazája meglehetősen régen, még 1993-ban adott bajnokcsapatot, akkor a Montreal Canadiens diadalmaskodott, azóta kivétel nélkül csak egyesült államokbeli alakulatok győztek.
Az NHL-hez 1970-ben csatlakozott Canucks – az elnevezés az őslakosok nyelvén kanadait jelent – eddig kétszer volt finalista, ám 1982-ben és 1994-ben is elbukott. A Boston a ligát megalapító hat együttes egyike, így már csak múltja miatt is sokkal sikeresebb. A Bocsok 1929-ben, 1939-ben, 1941-ben, 1970-ben és 1972-ben is Stanley-kupát nyertek, ám azóta öt döntőt elveszítettek.
A vancouveriek legnagyobb sztárjai nem kanadaiak: a kapus Roberto Luongót leszámítva a svéd Sedin ikrek, Daniel és Henrik, valamint az amerikai Ryan Kesler termeli a pontokat. A túloldalon a cseh David Krejci a gólfelelős, a kapuban pedig az amerikai Tim Thomas sziporkázik. Amennyiben a Canucks győz, úgy Luongo lesz a világtörténelem első hálóőre, aki olimpiai és világbajnoknak, valamint Stanley-kupa-győztesnek is vallhatja magát. A riválisnál a csatár Patrice Bergeron áll hasonló triplázás előtt.
A Boston főleg kiváló védekezésének köszönheti, hogy túljutott a Montrealon (4-3-mal), a Philadelphia Flyersen (4-0) és a Tampa Bay Lightningon (4-3), hiszen emberelőny-kihasználása tragikusan gyenge, csupán 8,2 százalék. Öszszehasonlítva: a Vancouver 28,3 százalékos ebben a mutatóban.
A két együttes az alapszakaszban egyszer találkozott, február 26-án a Boston vendégként győzött 3-1-re. A kanadai klub viszont bízhat az „olimpiai ómenben”. A hokiőrült ország a 2010-es vancouveri játékok előtt kétszer adott otthont olimpiának, 1976-ban Montreal, 1988-ban pedig Calgary volt a rendező, és a két város NHL-es klubja a rákövetkező esztendőben Stanley-kupát nyert.