Líbia: eltűnt a vagyon, terrorveszély nincs

Korrupció, esetleg a vagyon elrejtésének szándéka állhat a líbiai olajpénzekből létrehozott állami alap hatalmas veszteségei mögött – vélik a lapunknak nyilatkozó szakértők. Az alap a világ legnagyobb pénzintézeteit bízta meg vagyona kezelésével, ám ahelyett, hogy azok nyereséget termeltek volna, hatalmas összegeket veszítettek el. Egyesek sápot kaphattak az eltüntetett összegekből.

Hatalmas összegeket veszített tavaly Líbia. Az ország olajkivitelének nyereségéből feltöltött állami alap hiába kérte fel a világ legnagyobb nevű pénzintézeteit a vagyon kezelésére, azok nemhogy az értékét nem tudták megőrizni, de dollármilliárdokat párologtattak el. Egy, a Financial Timeshoz eljutott kormányzati dokumentum szerint az egyetlen portfólión elszenvedett legnagyobb veszteség 1,2 milliárd dollár volt. A Goldman Sachs nevéhez köthető befektetéscsomag 98 százalékot veszített az értékéből.
A tavalyi év első felében az 53,3 milliárd dollárral bíró alap a legnagyobb bankokhoz kihelyezett, ötmilliárd dolláros befektetéseinek értéke 3,5 milliárd dollárra csökkent.

*

A francia Société Générale-nál kötött, európai papírokra koncentráló egymilliárd dolláros befektetés például három hónap alatt 43 százalékot esett. Emellett jelentős veszteségeket könyvelhettek el a JP Morgan, a Credit Suisse és a BNP Paribasszal kötött ügyleteken is.
A lapunknak nyilatkozó szakértők szerint előfordulhatnak veszteségek, de az ekkora bukások nem véletlenek. Inotai András, a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója elmondta: a vagyonkezelőknek húsz százalék veszteség után kötelességük kiszállni egy befektetésből, nem várhatnak addig, míg eltűnik a pénz. A szakember szerint tavaly kifejezetten jól teljesítettek a piacok, már csak ezért sem életszerűek ezek a hatalmas bukások.
Inotai András szerint a nyilvánosságra került információk alapján nem lehet eldönteni, hogy vagyonvesztés történt, vagy pedig valaki kiszivattyúzta a pénzt a befektetésekből. A szakember úgy gondolja, elképzelhető az a forgatókönyv is, hogy a kormány maga menekítette ki a vagyona egy részét ismeretlen helyre, mert esetleges szankcióktól, a számlái befagyasztásától tartott. – Az állami alapok általában nem tudják magukat függetleníteni a politikától – mondta. A számlák befagyasztásától egyébként joggal félt a kormány, hiszen a forradalom kitörése után ez meg is történt. S ha az állam akarta eldugni a pénzét, a bankok miként nyújthattak segítséget ebben? Milyen erkölcsi felelősség terheli őket a vitathatatlan anyagi felelősség mellett? Boros Imre közgazdász szerint csalás nélkül egy alap tavaly nem szenvedhetett el ilyen hatalmas veszteségeket. A szakember szerint csak a kormányon vagy csak a pénzintézetek falain belül nem lehet véghezvinni ilyen komoly csalásokat, ehhez szélesebb együttműködésre volt szükség. – Könnyen előfordulhat, hogy bizonyos emberek részesedést kaptak az így eltűnt pénzekből, ezért hagyták garázdálkodni a pénzintézeteket az állami vagyonban – jegyezte meg. Rengeteg olyan átláthatatlan piac van, amelyeken könnyedén el lehet tüntetni a pénzeket, ráadásul bebizonyosodott, a könyvvizsgáló cégek és a hitelminősítők sem állnak a helyzet magaslatán. Boros szerint az, hogy a bankház jelentős sajátrészvény-csomagot ajánlott fel kárpótlásul a veszteségekért, felveti a bank felelősségét.
– Nem ez az első eset, hogy egy állami alap befektetéseit ilyen módon elértéktelenítették – mondta Nógrádi György. A biztonságpolitikai szakértő szerint a világ országainak többsége jelentős pénzkihelyezésekkel operál, a válság után – a hasonló esetekből kiindulva – azonban mindenki kétszer is meggondolja, hová, milyen összetételben fekteti be forrásait. Előfordul, hogy az afrikai diktátorok többsége amellett, hogy bankszámlán kamatoztatja pénzét, vagy ingatlanba fektet be, rizikós pénzügyi alapokba teszi forrásait. Kadhafi tehát nem az egyetlen. A gazdasági válság pedig épp az ilyen befektetések értékvesztésének hatására rendezheti át az eddigi afrikai és globális hatalmi struktúrákat.
Nógrádi György úgy véli, a jelenlegi esetnek nem lesznek közvetlen következményei az Egyesült Államok, illetve az Európai Unió biztonságára nézve. Ahogy az eset szerinte nem növeli majd a líbiaiak által elkövetett terrorcselekmények számát sem. A biztonságpolitikai szakértő ugyanis rámutatott, Líbiában jelenleg nem a Kadhafi-rezsim, hanem a bengázi ellenzék oldalán harcolnak olyan személyek, akik konkrétan az al-Kaida nemzetközi terroristaszervezethez köthetők, korábban is azon belül tevékenykedtek. Ez különösen kínos a Nyugat számára, mivel több száz katonai szakértőjük éppen a felkelőket segíti Kadhafival szemben. Érthető módon az amerikaiak nem szívesen beszélnek erről. Mint ahogy arról sem, hogy az olajvagyonból létrehozott líbiai állami alapot 1,3 milliárd dollárral megrövidítő Goldman Sachsnál annak ellenére sem csökkentették a vezetők magas fizetését, prémiumait, hogy a vállalat köztudottan érintve volt a mostani válság kirobbanásában.