Ha válogatottunk bukik, lemarad a decemberi, brazíliai világbajnokságról, ennek folyományaként a jövő évi, londoni olimpiáról is; előbbi viadalról 1990-ben, utóbbiról 1992-ben hiányzott legutóbb csapatunk, két évtizede némi túlzással a nulláról kellett felépíteni a női szakágat. Akkor sikerült, most nem biztos, hogy sikerülne. Ezért hallani egyre gyakrabban, hogy a németek ellen június 5-én, Balingenben és június 11-én, Győrben a minden vagy a semmi a tét – miközben a mindentől sajnos egyre messzebb kerülünk, és a továbbjutás is csak annyit jelentene, hogy nem lépünk egyet a semmi felé.
Ebben a szituációban a hazai bajnokság második számú klubjának első embere elérkezettnek látta az időt arra, hogy csőre töltsön. Közleményében a sportvállalkozások egyre elviselhetetlenebb adóterheire panaszkodik, majd leszögezi: „nem tehetünk mást, mint a németek elleni selejtező- mérkőzésekre a DVSC megtiltja a részvételt játékosai számára. Amennyiben ennek ellenére saját döntésük alapján a kézilabdázók a szereplés mellett döntenek, akkor ez azonnali szerződésbontást fog maga után vonni!” Ha az eddig is öntörvényűnek tartott üzletember hónapokkal ezelőtt veti fel, hogy – innen újabb idézet következik – „a válogatott játékosokat adó, utánpótlást nevelő klubokat kellene első helyen helyzetbe hozni, nem pedig kizsigerelni”, és ha ez nem történik meg, életbe lép a tilalom, e nem minden alap nélküli ultimátum akár még célt is érhetett volna. A mostani időzítés alapján azonban e cél már nem lehet a reális kompromisszum elérése vagy az előnyszerzés, csupán az erőfitogtatás, a tudatos károkozás. Talán ezt mérte fel valaki a klubnál, mert késő este a Magyar Rádiónak nyilatkozva László Péter szakosztályvezető közölte: mégis elengedik a játékosokat.
A három, hivatalosan még debreceninek tekinthető kerettag, Juhász Gabriella, Szabó Valéria és Bulath Anita nélkül természetesen ki lehetett volna állni, ám e tiltásnak és időzítésének az üzenete iszonyatos, a feloldás ellenére is.
Azt sugallja, a parciális érdek mindent felülír, ha üt a döntő óra, az egyesek számára nem az erők egyesítésére, hanem a zsarolási potenciál kiteljesítésére alkalom.
Annyi mindent veszítettünk már el így, és messze nem csak a sportban, ám a pillanatnyi, látszólagos nyertes soha nem fogja fel, hogy a veszteség közös.
Dr. Kersch Ferenc, a szövetség jogi és átigazolási bizottságának elnöke szerint az MKSZ sem lett volna fegyvertelen az ügyben – „A szakmai igazgató feljelentést tehet a fegyelmi bizottságnál, amely fegyelmi eljárást folytathat le, és extrém esetben akár ötvenmillió forintos büntetéssel vagy kizárással sújthatja a vétkest.” –, de ő is pontosan tudja, hogy ezt a csatát nem a bástyákon belül, hanem a németekkel szemben, együtt kellene megvívni.
Az érintett sportolók becsületére váljék, hogy tegnap a tatai edzőtáborban folytatták a munkát. Igaz, ezt az eredeti közlemény sem tiltotta meg nekik, később ráadásul megkapták az engedélyt. Amíg a DVSC-Korvexnél győzött a józan ész, addig azért elment egy őrült nap a felkészülésből. Hogy ezalatt mi történt a klubnál? A székely viccel élve, a tiltás remélhetőleg komoly volt, mert viccnek erős lett volna.
A történetnek azért egy hozadéka minimum van: legalább most már érthető, hogy miért kívánkoznak el sorra a BL-induló, rendezett hátországú DVSC-ből a játékosok.
origo.hu
Ők az ukrán kémek, akiket Magyarország kiutasított
