Szemfényvesztés szlovák módra

Első látásra úgy tűnik, hogy ennek a törvénynek az elfogadásával a szlovák parlament kegyet gyakorol a felvidéki magyarok irányába. Ám a szóban forgó törvény csak 2022-ben léphet hatályba. Tudomásom szerint a mi térségünkben még nem volt precedens arra, hogy tíz évvel az elfogadás után lépett volna hatályba egy jogszabály

A szlovák nacionalizmus nem ismer határokat. Pontosabban fogalmazva: kizárólag Szlovákia határait ismeri, illetve ismeri el. A szlovák parlament ugyanis elítélte a magyar alkotmányt, és nem hajlandó elismerni a magyar alaptörvénynek semmiféle olyan tételét, amely túllép Magyarország határain. Ezt határozatban erősítette meg a szlovák törvényhozás kicsinyes érvekkel tűzdelve. A magyarellenes parlamenti vitában az ellenzéki képviselők egymással versenyeztek a „Magyarország felől fenyegető veszélyre” történő felhívásban. Ez már beteges szindróma lett Szlovákiában, amely most már állami szintre emelkedett. Nem beszélve arról, hogy náci kifejezések is elhangzottak a szlovák parlamentben, mindenekelőtt a szélsőséges nacionalista pártvezér, Ján Slota szájából, alaptalanul rágalmazva és megsértve Magyarországot, illetve annak miniszterelnökét. Slota beszédében régi, magyarok által okozott történelmi sérelmeket emlegetett, amelyek során „rengeteg szlovákot öltek meg és deportáltak”. Mindenekelőtt azonban Orbán Viktorra összpontosított, aki „15 millió magyar miniszterelnökének tartja magát”.
A kisebbségi nyelvhasználati törvény elfogadása is szemfényvesztés, az emberek megtévesztésére szolgál. Első látásra ugyanis úgy tűnik, hogy ennek a törvénynek az elfogadásával a szlovák parlament kegyet gyakorol a felvidéki magyarok irányába. Kiderül azonban a turpisság, ha átgondoljuk: a szóban forgó törvény 2022-ben léphet hatályba. Tudomásom szerint a mi térségünkben még nem volt precedens arra, hogy tíz évvel az elfogadás után lépett volna hatályba egy jogszabály. Addigra már a harmadik kormány és parlament fog működni Szlovákiában. Az is lehet, sőt, ez a valószínűbb verzió, hogy ez a törvény soha nem fog hatályba lépni, mert módosítják, visszamódosítják, megszüntetik, agyonütik stb. Hogy miért? Azért, hogy a felvidéki magyarok ne használhassák mindenhol igényeik és szükségleteik szerint saját anyanyelvüket. Hiába vesszük tudomásul, hogy 78 igen szavazattal, 68 nem ellenében jóváhagyta a kisebbségi nyelvhasználati törvény új változatát a szlovák parlament, a tavaly ősz óta készült jogszabály mégsem előnyös a magyarok számára.
A jogszabály értelmében a 15 százalékos nyelvhasználati küszöb csak a 2021-es népszámlálást követően léphet életbe ott, ahol már idén is 15 százalék feletti kisebbségi lélekszámot mérnek. Több helyen fakultatívra enyhíti a törvény a kötelező kisebbségi nyelvhasználatot, és a jelenlévők mindegyikének beleegyezésével teszi lehetővé azt balesetek, katasztrófák vagy önkormányzati ülések esetén. A törvény tehát fogatlan, hiányos és inkorrekt, amelynek érvényesítéséhez az állami és önkormányzati szervek nagyfokú empátiájára lenne szükség. Szlovákia azonban jelenleg éppen ebben szenved hiányt. A kisebbségi nyelvhasználat küszöbét a törvény ugyan húszról tizenöt százalékra csökkentette, de a kereszténydemokraták és a liberálisok javaslata alapján ez csak akkor lép érvénybe, ha egy-egy településen két egymást követő népszámlálás mutatja ki a kisebbségek ilyen részarányát. A közigazgatási szerveknek addig csak azokon a településeken kell biztosítani a kétnyelvűséget, ahol arányuk eléri a húsz százalékot, de csak abban az esetben, ha ehhez megvannak a feltételek, tehát a hivatalban kommunikál valaki a kisebbség nyelvén. Amennyiben nem, a kisebbségekhez tartozó polgár tolmács segítségével intézheti ügyeit, a fordítói szolgáltatást viszont magának kell megfizetnie. A törvény nem teszi lehetővé még a kisebbség által többségben lakott településeken sem, hogy az önkormányzati vagy helyi államigazgatási posztok betöltésére kiírt pályázatokon egyes esetekben feltételül szabják a nyelvhasználatára egyébként jogosult kisebbség nyelvének ismeretét is. Ehelyett a törvény úgy fogalmaz: a helyi hivataloknak joguk van egy konkrét időpontot megszabni, amelynek tartamában a nemzeti kisebbséghez tartozó helyi lakosok anyanyelvükön intézhetnek ügyeket. E célra a hivatal olyan alkalmazottját is kijelölhetik, aki beszéli a kisebbség nyelvét. A korábbi szabályozáshoz képest ez visszalépés. E szabályozás elsősorban azokat fogja hátrányosan érinteni, akik nemzeti kisebbségként kisebbségben élnek településükön, s akiknek egyébként a legnagyobb szükségük lenne – anyanyelvük színvonalas megőrzése érdekében – arra, hogy törvény garantálja anyanyelvük tényleges hivatali használatának lehetőségét.
Egyetlen pozitívuma a törvénynek, hogy a kisebbséghez tartozó polgár az idei népszámlálási adatok ismeretében – a törvény szerint 2012. június 30-tól – igényelheti, hogy születési anyakönyvi kivonatát, házasságlevelét vagy a hozzátartozó halotti bizonyítványát két nyelven állítsa ki a hivatal, szemben az eddigi gyakorlattal, amely szerint ezeket a dokumentumokat akkor is szlovákul kellett kiadni, ha eredetileg magyarul, tehát 1918 előtt készültek. Kérhetők majd kétnyelvű bizonylatok, igazolások, ilyen célokat szolgáló okiratok is. A kisebbségi nyelvek használatát kötelező érvénnyel továbbra sem írja elő a törvény még olyan intézményekben sem, mint a kórházak, idősotthonok vagy gyermekotthonok. Beépült a kisebbségi nyelvhasználati törvénybe is a szlovák államnyelvtörvény azon rendelkezése, hogy az államigazgatási szerveknél, a helyi rendőrségnél, tűzoltóknál azonos, nem szlovák nemzetiségűek anyanyelvükön csak akkor beszélhetnek egymás közt vagy ügyfeleikkel, ha azzal a kommunikáció helyszínén tartózkodó összes jelenlévő egyetért. Ugyanez vonatkozik a baleset, katasztrófa vagy életmentő beavatkozásuk során használható nyelvre is… Fennmarad az a kötelezettség is, hogy a kisebbségi televíziós műsorok kizárólag szlovák feliratozással kerülhetnek adásba, ami többletköltségeket ró a műsorkészítőkre, rontja a hírműsorok aktualitását, sőt, a törvényi kötelesség teljesítéséhez nem rendel forrásokat. Elvben ez akár az esélyegyenlőséget, az azonos bánásmódot és a gazdasági verseny feltételeit is sértheti.
Érdemes lenne megvizsgálni, hogy a szlovák jogrendben hogyan érvényesülnek az individuális és a kollektív jogok, összevetve e téren az államalkotó szlovák nemzet jogállását – individuális és kollektív jogait – az államalkotói státussal nem rendelkező, nem szlovák nemzetiségű állampolgárokéval. Azt is érdemes lenne feltérképezni, az esetleges jogállási különbségekhez mit szól a nemzetközi jog.
Úgy tűnik azonban, hogy a szlovák nacionalizmus Malina Hedvigben és ügyvédjében is veszélyt lát, amely minden bizonnyal sokkal valósabb, mint a magyar alkotmánytól való félelem. Az öt éve Nyitrán megvert szlovákiai magyar asszony ugyanis becsületsértésért feljelentette Robert Kalinák volt szlovák belügyminisztert, aki egy interjúban a közelmúltban beteges hazudozónak nevezte őt. Hedvig ügyvédje, Roman Kvasnica szerint egy ember méltóságába nem lehet ilyen durva módon beletaposni. A szlovák nacionalizmus ezt mégis megtette és rendszeresen megteszi. S a volt belügyminiszter, Kalinák, aki 2006. szeptember 12. óta, amikor hamis, kitalált bizonyíték alapján hazugnak nevezte Malina Hedviget, ismételten ezt teszi. Most azonban betelt a pohár Hedvignél is. Kalinák a bíróságon most majd elmondhatja, mire alapozza meggyőződését, kik sugalmazták neki, hogy milyen irányba kell terelni a felvidéki magyar asszony vizsgálatnak nem igazán nevezhető kálváriáját.
Lehet, hogy Szlovákiában is szükség lenne elszámoltatási kormánybiztosra?