Zárt ajtók mögött

Csak remélhetjük, hogy az ügyészség és a honatyák előbb-utóbb dűlőre jutnak, s kiderül: felelősségre vonható, meggyanúsítható-e a volt kormányfő vagy nem. Annál kellemetlenebb nincs, mint amikor azt tapasztaljuk, hogy valakik nem tudnak vagy nem akarnak dönteni

A Legfelsőbb Bíróságon (LB) már járt, most az Alkotmánybíróság (AB) elé került a sukorói ügy. Joáv Blum izraeli–magyar állampolgár szerint megkérdőjelezhető annak az 1992-es törvénynek a szabályszerűsége, amely a lakcímbejelentésekről szól.
A lakcímbejelentés fontos téma életünkben, sok jog és kötelezettség társul hozzá. Van, aki anyósa lakásába jelentkezik be csak azért, hogy annak háza előtt ingyen parkolhasson. A gond akkor adódik, ha az illető önkormányzati óvodába akarja íratni a gyerekét, de anyósa kerületében nincs üres férőhely. Esetleg amúgy is más kerületet nézett ki, de ott se ő, se az anyósa nincs bejelentve, a magánóvodáért viszont nem akar fizetni. Az állami és az önkormányzati szociális támogatások többsége a lakóhelyen igényelhető, rendszerint a választójog és az adókötelezettség is ennek megfelelően alakul.
Kevesen tudják ugyanakkor, hogy milyen következménnyel járhat, ha valaki nem ott létesít lakóhelyet, ahol valójában él. Elkövetheti például a közokirat-hamisítást, sőt esetleg a csalás bűntettét is, ha ezzel jogosulatlan kedvezményeket vesz igénybe. A központi népesség-nyilvántartás közokirat. Aki valótlan tartalommal állítja ki a lakcímbejelentőt, hozzájárul ahhoz, hogy a nyilvántartás téves információkat tüntessen fel.
Büntetőeljárás hasonló adatközlés miatt csak ritkán indul. Joáv Blum ellen 2009 augusztusában közokirat-hamisítás címén vádat emelt az ügyészség. Azt rótta fel neki, hogy úgy jelentkezett be a sukorói Kiss utcai ingatlanba, hogy valójában nem lakott ott. Az üzletember egyebek mellett azzal védekezett, hogy a felújítási munkák miatt nem tudott beköltözni, amikor pedig már beköltözhetett volna, megindították ellene a nyomozást.
Az utóbbi két év alatt is csak részben derült ki, milyen ügyletek húzódtak meg a lakcímvita hátterében. Az kezdettől tudott volt, hogy a vállalkozó ingatlanokat vásárolt Pest megyében – Pilisen és Albertirsán –, majd ezeket 2008 nyarán megpróbálta a Velencei-tó partján egy kivételesen szép fekvésű állami területre elcserélni. Sukorón egy gazdasági társaság kaszinót, üdülőberuházásokat hozott volna létre, az üzletkötés előtti tárgyalásokban – a jelenlegi adatok szerint – maga az akkori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc is részt vett. A 2008 májusában megtartott találkozón a Parlament nándorfehérvári termében persze nem voltunk ott, s eddig sem jogerős ítélet, de még csak vádirat sem tárta fel, miként zajlottak az események. Tényleg előre kifundálták, hogy Joáv Blum Pest megyei telekvásárlással, majd sukorói lakcímbejelentéssel és telekcserével próbálja lehetőséghez juttatni a kaszinótársaságot, vagy erről szó sem esett, s a cserének nem is volt feltétele, hogy az üzletember bejelentkezzék a Kiss utcai ingatlanba? A hajdani kormányzati tisztviselők most azt állítják, egyszerűen csak az ország javát nézték, a kiemelt kategóriába sorolt beruházással a cég munkahelyeket teremtett volna a környékbelieknek.
A King’s City néven elhíresült vállalkozás kapcsán jó ideje tartanak a vizsgálatok. Az ügyészség két éve súlyos bűncselekményekre gyanakszik, mert úgy látja, hogy a sukorói állami telek több száz millió forinttal értékesebb volt a két Pest megyei gyümölcsösnél. Emiatt a csereszerződést előkészítő Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. egykori illetékeseit hűtlen kezelés miatt már eljárás alá vonták. Gyurcsány Ferencet a hírek szerint hivatali visszaéléssel gyanúsítanák meg, de a képviselő mentelmi jogát eddig nem függesztette fel a parlamenti szakbizottság. További bizonyítékot – hiánypótlást – várnak az ügyészségtől. A vádhatóság nem pótolta a hiányt, sőt – a jelek szerint – úgy vélekedik, hogy a hiánypótlás ebben az esetben nem létező kategória. A parlament házszabályában és a büntetőeljárási törvényben nincs arról szó, hogy a mentelmi bizottság további bizonyítékokat kérhetne.
Nem látunk bele a képviselők aktáiba, jegyzeteibe. Nem ismerjük érvelésük mozgatórugóit – a mentelmi bizottság zárt ajtók mögött végzi munkáját. Csak remélhetjük, hogy az ügyészség és a honatyák előbb-utóbb dűlőre jutnak, s kiderül: felelősségre vonható, meggyanúsítható-e a volt kormányfő vagy nem. Annál kellemetlenebb nincs, mint amikor a nyilvánosság azt tapasztalja, hogy valakik vagy nem tudnak, vagy nem akarnak dönteni, és halogató taktikát választanak.
Válaszra vár az is, a nyomozó főügyészségnek vajon módja lesz-e rá, hogy Joáv Blumot ebben az ügyben gyanúsítottá nyilvánítsa. Az üzletember a csere kapcsán is közokirat-hamisítást követhetett el, mert – jogászok szerint – a szerződés megkötésekor megfosztotta a telekszomszédait attól, hogy éljenek elővásárlási jogukkal. Ezt a gyanút azonban eddig nem közölhették vele, mert az izraeli–magyar állampolgár beteget jelentett, ráadásul nem tartózkodik Magyarországon, a sukorói lakcímről, a Kiss utcából hiába is idézné a nyomozó hatóság. Az ügy vizsgálatának befejezése mindezek miatt két okból is várat magára. Szükséges hozzá egyrészt a parlament mentelmi bizottságának állásfoglalása, másrészt pedig Joáv Blum felgyógyulása, habár Bánáti János ügyvéd, az üzletember védője azt nyilatkozta: az új, gyorsító szabályok szerint hozzájárulnának, hogy Blum ügyében távollétében folytassák le az eljárást.
Közben június 24-re a polgári bíróság kitűzte annak a kártérítési pernek a tárgyalását, amelyet a magyar állam 2009 novemberében indított Joáv Blum ellen a csereszerződés semmisségének, érvénytelenségének a megállapításáért. Az eljárást még a kaszinóbotrány kirobbanása után, a Bajnai-kormány idején elkezdték, hiszen a közvélemény korrupcióra gyanakodott. A Fejér Megyei Bíróságnak azt kellene tisztáznia: 2008 nyarán vajon az állami vagyon kezeléséről szóló jogszabályok megsértésével kötötték-e meg a kontraktust, illetve hogy megállapítható-e az ügyben a feltűnő értékaránytalanság. Eddig több szakértői vélemény is született, s az állam képviselőjének állítása szerint a sukorói föld jóval több mint egymilliárdot ért, szemben a Pest megyei ingatlanok 193 millió forintos értékével. Joáv Blum csak 296 millió forint különbözetet fizetett meg. A polgári perben helyreállítanák az eredeti állapotot.
A lakcímbejelentés kérdése egyébként jelenleg is aktuális, sőt időszerűbb, mint azelőtt volt. Egy közigazgatási perben – felülvizsgálati eljárás nyomán – a Legfelsőbb Bíróság már korábban semmisnek nyilvánította a sukorói bejelentkezést. Annak tartalma ugyanis nem felelt meg a valóságnak, hiszen Blum – saját rendőrségi vallomása szerint – sosem lakott a Kiss utcában. Az LB jogértelmezése azt tartalmazza: a lakcímtörvény alapján lakóhely annak a lakásnak a címe, ahol a bejelentett személy él.
Joáv Blum két éve tartó közokirat-hamisítási ügye a maga nemében egyedülálló a magyar igazságszolgáltatás történetében. Az első tárgyalás után a bíró megbetegedett, a helyébe lépő új bíró által kitűzött további négy tárgyalást pedig Blum betegsége miatt nem sikerült megtartani. Ezt követően az eredeti bíró visszavette az ügyet, de a személyi változás és az időmúlás miatt az eljárást a napokban elölről kellett volna kezdeni. Ez nem történt meg, mert a védő az Alkotmánybírósághoz fordult, a beidézett három tanút pedig meghallgatás nélkül hazaküldték. Ha a Fejér Megyei Bíróság másodfokon – a védő kérésére – a per felfüggesztése mellett döntene, akár éveket is várhatnánk, hogy az AB állást foglaljon: megfelel-e az alkotmánynak a húsz évvel ezelőtti lakcímtörvényünk. Ezután következhetne a közokirat-hamisítás megítélése.