Kigyulladt a piros lámpa, megkezdődött az adás. Aki kérdez: Czigány György, aki válaszol: Csobán Eszter 11. osztályos gimnazista. Boros Attila és Magyar Kornél néhány szót suttognak egymásnak Purcellről, akinek Dido és Aeneas című operája szól. Varga F. István fél szeme a piros lámpán, sok évtizedes rutin, minden idegszála az adásrendezőre figyel. Meixner Mihály mosolyogva vezényel, éppen csak mozdítva kézfejét. Nyolcvanon túl is elragadó ember, akárcsak Czigány György, kevesen tudnak olyan élvezetesen beszélni a zenéről, mint ők ketten. Czigány György negyvenhárom éve vezeti a műsort, amelynek az ötlete is az ő fejéből pattant ki. Azt gondolta, hogy a hírek és az időjárás-jelentés után valami szépet kellene adni az embereknek. Játékot és muzsikát, tíz percben. 1969 márciusának első napjaiban csendült fel a déli hírek után a mindenki által ismert szignál, a hetvenes években a műsor hallgatottsága elérte a huszonöt százalékot, vagyis mondhatjuk, hogy a magyar nyelvterületen mindenki hallgatta.
Eleinte a New York-palotából szólt az adás, később átköltöztek az Astoria Szálló legendás halljába. Annyian jelentkeztek játékosnak, hogy az utcán is álltak. Aki nem jutott be, a fülére tapasztott zsebrádión hallgatta a műsort. Jöttek játszani egyetemisták, fiatalok és idősebbek, évtizedeken át sorsolással kellett eldönteni, hogy a napi tíz-tizenöt jelentkezőből ki lesz az, akinek fel kell ismernie az első négy zenerészletet. Ha mindent tudott, az ötödik kérdésre a pótjátékos válaszolt; pár száz forintot, könyvet, lemezt lehetett nyerni.
– Ez egy demokratikus játék volt, hallgatta Ottlik Géza és Ferencsik János, és láttam úgy kaszálni parasztembert, hogy a hátára erősítette a rádiót, le ne maradjon a Ki nyer má?-ról – emlékszik vissza Czigány György. Közben elhalkul Dido szívszorítóan szép búcsúja, a mostani játékos is helyesen válaszol. Következik Boros Attila, meg van hatódva, „mennyi gyönyörű zenét hallottam ebben a műsorban”, sóhajt, és hozzáteszi: „itt megtanultam, hogy csak tiszta forrásból…” És már fel is csendül Bartók Cantata Profanája.
Boros Attilával esett meg egyébként az egyetlen politikai baki, valamikor a hetvenes években. Mikor a játékostól megkérdezte a nevét, az illető ahelyett, hogy bemutatkozott volna, elbődült: Kádár elvtárssal akarok beszélni! Boros Attila nem jött zavarba, azt felelte, itt biztosan nem tud vele beszélni, próbálkozzék talán a Parlamentben. Az úr kirohant, a dolognak nem lett következménye, de ebből az esetből is látszik, milyen bátor dolog volt abban az időben élő adásban ismeretlen emberek orra alá dugni a mikrofont. Boros Attila szeretett vendéget hívni, ha hazánkban szerepelt egy-egy zenei nagyság, biztosan eljött az Astoriába vagy a Kárpátiába, vagy a rádió márványtermébe, mikor hova. Boros Attila kedvenc játékosa egy mozdonyvezető volt, aki mindent tudott a zenéről. Míg zakatolt a mozdony, a fülkéjében áradtak a dallamok, és ha valamit nem ismert, annak utánanézett.
Varga F. István férfias jelenség, férfias zenét választ, felharsan Wagner zenéje: Wotannal együtt búcsúzik tizenöt évétől, szeretett játékosaitól és a kedves műsortól. Maga Zeneakadémiát végzett, mégis tapasztalta, hogy a műkedvelők gyakran nagyobb zenei műveltségre tesznek szert, mint azok, akik iskolában tanulták a zenetörténetet. Az utolsó adásra természetesen eljöttek azok, akikről beszélt, néhány két lábon járó zenei lexikon, bár sokan már csak az égből hallgathatták a mai műsort. Most is itt voltak, akik negyven éven keresztül sziporkáztak a játékban, és a műsorvezetők barátai lettek: például Farkas Elek orvos és Terényi Magdolna, aki a hetvenes években csak úgy vállalt el egy állást, ha biztosítják számára a déli Ki nyer ma?-hallgatást. Meixner Mihály Haydn Búcsúszimfóniáját adja fel utolsó kérdésként, és mert ezúttal gimnazisták a játékosok, mesélni kezd: „Képzeljétek csak el a fertődi kastély gyönyörű zenetermét, ahol a kottákat gyertyák világítják meg! A zenészek szabadságra szeretnének menni, de a herceg nem engedi őket…”
Magyar Kornél Kodály Sík Sándor Te Deumára írt zenéjével köszön meg mindent, amit ő kapott ettől a műsortól. A Ki nyer ma? 2007 óta – miután levették a Kossuth rádió műsoráról – a Magyar Katolikus Rádióban volt hallható Mi ez a szép? címmel. Most már Czigány György is elfáradt. Nincs már játékos, nincs hallgatottság. Komolyzenei vetélkedő? Kit érdekel az manapság?
Azt mondják, a világon semmilyen tudás nem vész el végleg, az energiája bekerül az emberiség nagy, közös szellemi kincsébe. Talán oda nem hallatszik el a betelefonálós vetélkedők ostoba ricsaja. Az utolsó Játék és muzsikát a Magyar Katolikus Rádió június 30-án, csütörtökön 12.34-kor közvetíti.
origo.hu
Bayer Zsolt: A szörnyek tényleg köztünk járnak
