Hordozható impressziók

Rusztikus kövek szürkesége, barna tónusú part menti nádas, kékesszürke vízfelszín. Belénk égett színkódok, hangulatok köszönnek vissza Gaschitz Andrea táskáiban. A fiatal tervező az idén végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem textil szakán: ambíciója, lendülete alapján minden esélye megvan arra, hogy Balaton Project 2011 című diplomakollekciójával bekerüljön a dizájn nemzetközi vérkeringésébe.

Letisztult formavilág, pasztellszínek, elegancia. A Balaton ihlette táskákról, hátizsákokról egy laikus szemlélő is könnyen megállapíthatja, ígéretes kollekcióról van szó. Gaschitz Andrea pamut és len keverékéből előállított vászonanyaggal dolgozik, nanotechnológiával kezeli őket vízhatlanra. A vásznat bőrpántokkal és vitorláskarabinerekkel kombinálja, bennük balatoni képek köszönnek vissza.
A Balaton Project 2011 alapötletét a balatoni vitorlás-szubkultúra, a matróztáskák és a „szimatszatyrok” adták; örök darabok, amelyeket bármely generáció viselhet. Az sincs kőbe vésve, melyik női, melyik férfitáska a kollekció darabjai közül. – Nem gondolom, hogy egy utcai viseletet könnyebb lenne megtervezni, mint egy haute couture darabot. A használhatóságot szem előtt tartva érdemesebb hoszszú távon gondolkodni. Nem árt némi türelem sem, hogy a tervező kivárja, mire megleli a megfelelő kompromisszumos megoldást. Vannak persze határok, amelyeket nem lépek át. A bélések motívumait saját fotóim anyagából állítom össze, kínosan ügyelek az egyediségre, a minőségre – meséli a pályakezdő tervező, s máris sorolja azokat, akik segítettek eljutni a végeredményhez. Aka Barnabás fotós, Kiss Benedek Kristóf videós, Szalay Péter grafikus a projekt lelkéhez tartozik.
Akár a Balaton. Az ihlet forrását kár is bogozni, kutatni. Gaschitz Andrea kis túlzással már balatoni gyerekként elhatározta, egyszer valamilyen eszközzel megragadja az itteni nyarak semmivel össze nem hasonlítható hangulatát. – Fotóztam a naplementétől a víztükrön át a jeges Balaton magányáig mindent. Jégbe fagyott leveleket. A táj téli szomorúságát sem akartam elhallgatni – folytatja.
Bár adná magát, hogy a Balaton Project 2011-re akár – a másodvirágzását élő Tisza cipőhöz hasonlóan – brand épüljön, a tervező eleinte nem gondolt ilyesmire. Nem is gondolhatott: – Nagyon nehéz helyzetben vannak az egyetemről most kikerült tervezők. Kiváltságosak, akik itthon a szakmán belül azonnal magukra találnak, és a saját útjukat kezdik járni. Hallani persze egy-két sikersztorit, de már azért is küzdelmet kell vívni, hogy az apró sikerek láthatóvá váljanak. Az ipar teljes leépítésével megszűnt a bedolgozás lehetősége is – összegzi a kezdő tervezők nehéz helyzetét Gaschitz Andrea, aki egyelőre dizájnboltokkal tárgyal, megrendelésre dolgozik. A kereskedők általában bizományi megoldást kínálnak, ahhoz pedig, hogy nagyobb mennyiségben utángyárthassa a kollekciót, már befektető, ipari háttér kellene. A fiatal tervező hosszú távon abban bízik, hogy a kezdeti patthelyzet ellenére sikerül kézműves minőségű kollekciójával nemzetközi szinten is felkelteni a szakma figyelmét.