Sorsmozaikok a történelem sodrában

Közel kétszázezer magyarországi németet telepítettek ki a második világháború után, közülük több tízezret a Dél-Dunántúlról. Helyükre felvidéki magyarok érkeztek vagy bukovinai székelyek. A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum A történelem sodrában című új állandó kiállítása kísérletet tesz arra, hogy bemutassa, hogyan élték meg az elszenvedők a történelem drámai fordulatait.

Olyan szelíden lejt a domboldal a Szentendrei Szabadtéri Múzeum legnagyobb, a Dél-Dunántúlt bemutató tájegységében, mintha a tolnai dombok és a Mecsek nyúlványai között lennénk valamelyik faluban. Például Hidason, hiszen onnan érkezett a módos parasztház a múzeumba néhány évvel ezelőtt. Sok ilyen ház állt valamikor Tolnában, Baranyában, ahová a XVIII. században egyre több német telepes érkezett, hogy újra kezdje az életét, újjáépítse a török megszállás, a felszabadító harcok alatt elpusztult falvakat. Schwäbische Türkeinek is nevezték ezt a vidéket, olyan erős, meghatározó lett a német közösség. A hidasiak szorgalmára, erős hitére, gazdag népi kultúrájára emlékeztet a hidasi ház – s mostantól fogva arra a tragédiára, amelyet a második világháború után megéltek, amikor a kollektív bűnösség elve alapján a legtöbbjüket kitelepítették.
Drámai hatású az ellentét a falak szilárdsága és a bennük élt emberek kiszolgáltatottsága között: a hidasi lakóház építői nem sejthették, hogy 1945-ben otthonuk, majd hazájuk elhagyására kényszerülnek – csak azért, mert németek. Mégis eljött az a nap, amikor indulni kellett. Kétszer dobolt a kisbíró azon a napon. Az első után felsorolta a kitelepítendők nevét, a második után, hogy mit vihet magával az, akinek mennie kell. Fejenként 1 kg zsír, 2 kg hús, 7 kg liszt, kenyér vagy tésztaféle, 2 kg hüvelyes, 8 kg burgonya, némi ruha- és ágynemű, kéziszerszám és háztartási felszerelés állt a listán. A ház jószágaival, bútoraival egy távoli otthonából szintén kiűzött bukovinai székely család tulajdonába került.
A kitelepített németekhez hasonló tragédiát éltek meg azok a magyarok, akiket szintén a kollektív bűnösség elve alapján telepítették ki a Felvidékről 1947–48-ban. Ők magukkal hozhatták berendezési tárgyaikat, gépeiket, szerszámaikat is. A házak, ahonnan a lakosságcsere keretében a Felvidékre költöző szlovákok laktak, gyakran azonban kicsinek bizonyultak, így egy részük szintén Tolna és Baranya megyék korábban németek lakta településeire került. Egymás mellett formálódott népi kultúrákat, párhuzamos, egymást keresztező életpályákat mutat be A történelem sodrában című kiállítás, hogy a nosztalgián túllépve érzékeltesse, hogyan élték meg a különböző népcsoportokhoz tartozó emberek a történelmi kataklizmát, hogyan alakultak ki új közösségek, hogyan hegedtek be – ha behegedtek egyáltalán – a sebek.