A bankokkal kell tárgyalniuk a településeknek

A jegybanknál nyilvántartott adatok és az önkormányzatokra vonatkozó adósságrendezési törvény nem támasztja alá a települések adósságával kapcsolatos vészjelzéseket, annál is inkább, mert a korábban kibocsátott kötvényeknek csak tized- vagy huszadrészét kell törleszteniük idén és jövőre az önkormányzatoknak. A csődtörvény szerint a kockázatos hiteleket a banki kölcsönszerződést aláíró településeknek kell visszaadniuk, helyettük a költségvetés nem fizethet. A kötelező feladatok ellátását azonban az államnak kell finanszírozni a fizetésképtelenség esetén.

Nem a költségvetésnek kell fizetnie az önkormányzatok hiteleit, amelyeknek csak tized-, illetve huszadrésze jár le idén és jövőre, ráadásul a helyhatóságok számláin már most háromszor annyi készpénz parkol, mint amennyi adósságuk idén lejár a jegybank adatai szerint. Az esetleges fizetési könnyítésről tehát a bankokkal kell kompromisszumot kötniük a településeknek, legalábbis azoknak, amelyek a korábban kibocsátott frankkötvényeik miatt bajba kerülhetnek.
Az önkormányzatok április elején, vagyis még a svájci frank árfolyamának elszabadulása előtt 574 milliárd forintnyi kötvénnyel, illetve 608 milliárd forintnyi hitellel tartoztak a bankoknak, vagyis – a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint – összes adósságuk az akkori árfolyamon 1182 milliárd forintot tett ki. A kibocsátott kötvények összegét azonban tíz-húsz év alatt kell visszafizetniük, a hitelszerződésben meghatározott futamidő függvényében.
A legnagyobb probléma ugyanakkor a kötvényeknél körvonalazódik: itt 85 százalékot tesz ki a devizában, főleg svájci frankban felvett kölcsönök aránya. Az egyéb hitelek esetében kicsit kedvezőbb a kép, mert inkább az eurót részesítették előnyben a települések, és jóval kisebb arányban, 41 százalékban választották a devizakölcsönöket.
Az önkormányzatok adósságrendezését szabályozó csődtörvény szerint az állam nem felel a települések hiteleiért, így nem is kötelezhető arra, hogy fizessen helyettük. Az önkormányzatokra vonatkozó csődtörvény szerint egy fizetésképtelen önkormányzattól csak a kötelező feladatok finanszírozását kell átvennie az államnak: segítenie kell átmeneti adósságrendezési hitellel, de csak a hitelezőkkel történt megállapodás és egy pénzügyi átalakítási terv elfogadása után. A hitel ellenértékét pedig később kiszámlázzák a településre, vagyis ezt az adósságot is el kell kezdeni törleszteni a költségvetésnek, amint rendeződnek az adott település pénzügyei. – Hitelszerződésenkénti és kötvényenkénti elemzés nélkül nem lehet meghatározni, hogy mikor menynyi törlesztés esedékes az önkormányzati szektorban – nyilatkozta lapunknak Jókay Károly közgazdász. Az önkormányzati szakértő szerint azonban már most látható, hogy a legnagyobb gondot a nemsokára lejáró devizakötvények jelentik. Többségüket ugyanis 2006 és 2008 között, vagyis a településeket érintő megszorítások idején bocsátották ki az önkormányzatok, és ezek három–öt éves türelmi ideje pont akkor jár le, amikor soha nem látott magasságban jár a frank árfolyama.
– 2006-ban és 2007-ben hozzávetőlegesen 400 milliárd forintnyi, főleg frankalapú kötvényt bocsátottak ki a települések, jellemzően tíztől húsz évig terjedő futamidővel. Az ötéves türelmi idők zöme jövőre jár le, de akkor is még tíz-húsz éven keresztül részletben kell törleszteni a tőketartozást – mondta Jókay Károly, aki szerint éppen ezért a visszafizetési kötelezettségek nemzetgazdasági összhatása nem olyan drámai.
A Gyurcsány- és a Bajnai-kabinet idejére eső eladósodással kapcsolatban megjegyezte: Európában sehol nem engedik meg az önkormányzatoknak, hogy akkor is hitelt vegyenek fel, amikor már a működési költségeiket sem tudják önerőből kigazdálkodni, a devizakötvények ilyen arányú kibocsátása pedig példátlan a régióban.
Emlékeztetett arra is, hogy a svájci frankban felvett hitelek miatt az önkormányzattok is hibásak, bár ekkor a forinthoz képest lényegesen olcsóbban lehetett frankkötvényt kibocsátani. Ezen túl a magyar állam semmilyen előzetes vagy utólagos engedélyezést nem írt elő a településeknek, a törvényben meghatározott határ pedig nem tudta kezelni a devizahitelek kockázatát és a türelmi idő vállalhatóságát sem. Jókay Károly arra is felhívta a figyelmet, hogy Cseh- és Lengyelországban nem jellemző a devizaadósság az önkormányzati szektorban, míg például Szerbiában, Szlovéniában, Lettországban és Horvátországban minisztériumi engedély kell a kötvények kibocsátásához, hitelfelvételhez, ráadásul jegybanki jóváhagyásra van szükség devizaalapú hitelek esetében. – Magyarország korábbi gyakorlatával ellentétben sehol sem engedték meg az önkormányzatoknak Európában, hogy működési hiánnyal vegyenek fel fejlesztési, hosszú távú hiteleket, amelyek egy részét később működésre használták fel – tette hozzá. Az önkormányzatok és a bankok felelősségével kapcsolatban leszögezte: több aranyszabályt is megszegtek egyes önkormányzatok és a hitelintézetek. Egyrészt folyó költségekre használtak hosszú lejáratú hiteleket, és olyan devizában vállaltak hosszú távú kötelezettséget, melyben semmilyen bevételük nincs és nem is várható.
Jókay Károly szerint a hitelintézetek és az önkormányzatok közötti szerződésekbe utólag nem szólhat bele az állam, még annak ellenére sem, hogy korábban nem szabályozta és korlátozta megfelelően a kockázatos hitelfelvételeket. – A jelenlegi helyzetben inkább indokolt az önkormányzati rendszer alapos átalakítása, a működési hiányok kiiktatása, a feladatok és az igények képességekhez való igazítása, valamint a hitelfelvétel szigorú és igazságos szabályozása. Ennek előkészítése megkezdődött a kormány szakminisztériumaiban.