Bevett szokás bizonyos nagybácsikáknál egy kritikus kor után, hogy varázsszemüveggel üldözik négy-öt éves unokaöccsüket. Van, aki zokogva menekül, vagy fejét az uzsonnaasztal díszpárnájába temeti, a bátrabbak azonban belenéznek, s nem látnak sem kígyót-békát, sem a jövőt, ahogy azt megígérték nekik, hanem csupán az ötdioptriás, érdektelen homályt.
A Csipkerózsika bábelőadásában hasonló, ám valóban működő varázsokuláré tűnik fel. Zsuzsi, az öreg Királyi Boszorka a veszprémi Óváros téren, a legnagyobb kánikula kellős közepén a lencsébe tekintve meglátja a jövőt, s ennek köszönhetően nagyjából a kezében is tartja az eseményeket. Abszolút főszereplő, az egyetlen igazi egyéniség a színen, a dolgok jóra fordulása kizárólag neki köszönhető. A két szülő, a király és felesége csupán a gótikát követő, az ég felé törő díszlet egy-egy ablakának beépített eleme. Utóbbi egyébként szinte ugyanabban a lekezelő tónusban szólítja meg a kedves öregasszonyt, mint Csehovnál, a három nővér otthonában Natasa a Dadust. Érthető hát a bosszú, amely majdnemhogy véletlenül, egyúttal némileg teleologikusan, a mese „üdvtörténetének” érdekében következik be. Puszta leckéztetésről is beszélhetnénk. A banya nem is bűnhődik tettéért, hanem Csipkerózsika sikeres újjáélesztését követően, amelyet maga hajt végre, csatlakozik az ünneplő közönséghez.
Respektusa nemcsak a királyi udvar szemében, de a nézőkében is ekkor ér zenitjére: a szülők Csipkerózsikát valamilyen fel nem deríthető okból (házasságpolitika, autoriter családmodell stb.) a megkérdezése nélkül akarják férjhez adni. Azt, hogy mégis a szívét követve mehet nőül a herceghez, a boszorkánynak köszönheti.
A Stúdió K Színház hasonló szellemben mutatta be két esztendővel ezelőtt a Grimm-testvérek művét. Az átdolgozás Mosonyi Aliz nevéhez fűződik, ő tolta előtérbe jó érzékkel a fekete figurából bonyolultabb egyéniségű, alapjában szeretetreméltó figurává gyúrt Királyi Boszorkát.
Félember nagyságú bábokkal, az Obrazcov által annak idején magas színvonalra emelt paravános játékmód elhagyásával, a bábozót teljes értékű színészként, a szereplőt tehát kettős alakban megjelenítő modern eszközökkel él a veszprémiek Csipkerózsikája. A mesejáték filozófiai hátterét erősíti a kardalként is funkcionáló zene, amelyet az emberi hangok hangszerként való alkalmazásából, a fantázianyelvi szövegekből építkező, a dallamvilágát többek között a rockból, a népzenéből merítő muzsika hazai „apostolnője”, Kiss Erzsi szerzett.
Az egyébként jó tempójú előadás a Csipkerózsika tűszúrásos balesete előtti részben időlegesen veszít feszességéből, ezt követően a darab szerencsésen visszatér eredeti ritmusához.
(Mosonyi Aliz: Csipkerózsika. A veszprémi Kabóca Bábszínház vendégjátéka a veszprémi Óváros téren. Rendező: Székely Andrea.)
origo.hu
Itt vannak a legfrissebb adatok, így áll a Duna tetőzése Budapesten
