Mindazok, akik a szocializmus majd ötven esztendeje alatt kalandvágyból itthon maradtak, most nagyon mennének. A szülő arra ösztönzi gyermekeit, hogy az unió nyugati felében boldoguljanak, és nem gondol arra, hogy fájdalmas lesz skype-os nagymamának lenni, továbbá öregotthonban végezni, ahol a gyermekek nem nyitják rá az ajtót. Az elvágyódóknak ajánljuk figyelmébe David Balazic francia fiatalembert, aki Nagymaroson él, cipő- és csizmakészítő céhmester, hozzá lehet bekopogni a sarkalásokkal is. Balazic mester ugyanis látja mindazt a szépséget, amire nekünk, mert folyton látjuk, már nincs szemünk, és többet tud a magyar történelmi és kulturális értékekről, mint azok, akiknek ez kötelező tárgy volt az iskolában. Talán mert neki nem volt kötelező. Továbbá Nagymaroson megalakította az önkéntes tűzoltó- egyesületet, amelynek ő az elnöke. Ilyenről a maradottak többsége csak osztrák kirándulása során, továbbá nyugati regényekben hall.
Az Arcvonásokban egy korábbi műsor ismétlését halljuk, vendég a francia cipészmester. A riporter Felszeghy Csaba, Balazic nyilván az ő találmánya. Élvezi a beszélgetést, kíváncsisága nem korlátozódik csupán annak kiderítésére, hogy mi tetszhet egy franciának Magyarországban. E kérdésre amúgy is nehéz jól válaszolni, mivel a Dunakanyar és a nagymarosi lankák képe nem tűnik elég meggyőzőnek, az már inkább, hogy Balazic cipész azt mondja, amikor Magyarországra érkezett – a kilencvenes évek elején –, itt még minden suszter tudott cipőt készíteni. Franciaországban meg már alig páran. Balazic, aki céhmester, e címmel azt is vállalta, hogy a tudását továbbadja. Most várja a magyar tanítványokat.
Vajon milyen tanulságokat vonnak le honfitársaink a válságból? Megtanítja-e őket okosan és takarékosan élni? A minőséget a mennyiség elé helyezni? Ha igen, akkor elérkezik Balazic cipészmester ideje. Olyanok mennek majd hozzá, akik szeretik a régi jó cipőjüket, és nem feltétlenül a szegénység illatának gondolják a cipészműhely szagát, hanem valami olyannak, ahol a régi dolgok megújulnak, és hosszú időre szánt becses darabok is készülnek.
David Balazicnek amúgy a kedvenc magyar szava a hosszabbító, a cipész a suszter és a csizmadia szavakra nehezen találja meg a francia megfelelőt, mivel hogy nem is nagyon van, és folyékony okos beszédével bizonyítja, hogy a magyar nyelv nagyon-nagyon nehéz. Tizennyolc év után, a magyar feleséggel és a tűzoltó-egyesülettel együtt nem tud egyetlen magyar mondatot sem hiba nélkül elmondani. Húzzuk ki tehát magunkat, tekintsünk körül Balazic szemével, hátha észreveszünk olyan dolgokat is, amikre büszkék leszünk. Legyen ez akár a bonyolult magyar ragozás.
(Névjegy, MR1-Kossuth rádió.)
origo.hu
Magyar Péter telefont lopott: Brüsszelben meg akarják menteni
