Ken Loach Mike Leigh mellett az angol filmgyártás élő legendája. Mindketten a brit társadalom élő lelkiismeretének nevezhetők, a következetes életműépítő Loachhoz pedig mindig is közel álltak a politikai üzenetek és gondolatok. A rendező legújabb filmjében, a Halál sugárútban látszólag kilép a szigetországból és egy igazán aktuális és kényes témát próbál körbejárni, történetesen a britek iraki szerepvállalását. Önmagában persze nem új keletű a téma, ám Ken Loach interpretálásában feltétlenül megérdemli a figyelmet.
Történetének főhőse két gyerekkori jó barát, akik mindketten részt vettek az iraki háborúban. Egyikük még időben kiugrott, a másik viszont később meghal a fronton. A férfi és elhunyt barátja kedvese nem nyugszik bele a hivatalos indokolásba, és nyomozásba kezdenek, hogy kiderítsék az igazságot, a katona halálának valódi körülményeit. Minél mélyebbre ásnak, annál több kényes részlet derül ki a brit katonák iraki tevékenységéről. Hivatali visszaélés, erőszak, politikai skandalum húzódik a háttérben.
A Halál sugárút tulajdonképpen két film. Az egyikben profin felskiccelt harci jelenetekből ismerhetjük meg képekben az iraki borzalmakat. A mobillal rögzített felvételek roncsolt minősége igazán élethű, mintha dokumentum-, vagy híradófilmet néznénk, ráadásul a képsorok tartalmukat tekintve is hihetők. Ezek némiképp idegenek a brit rendezőlegendától. Ezzel kerül szembe az angliai cselekményszál, amelyben az eszközökben nem válogatva igyekszik a halott férfi barátja kideríteni, mi is történt valójában Bagdadban. Ebben a részben a nyomozati szakasz mellett kidomborodnak Ken Loach szerzői filmes erényei, a politikai összeesküvés-elméletben bőven kijut kínzásból és kegyetlenségből, a szálak pedig a legfelsőbb körökbe vezetnek. A rendező a kétkedés szikráját a katona mobiltelefonjában található videofelvétellel hinti el – a brit katonák egy ártatlan iraki családot gyilkolnak meg. Ez az etikátlan jelenet sarkallja kutatásra főhősünket, s innentől kezdve a cselekményszervezésen túl folyamatosan ott lebeg a néző felett a nyomasztó morális viharfelhő. Nyilvánvaló, hogy Loach számára a történet ürügy, igazából a katonai szerepvállalás etikai kérdései érdeklik, s szereplőjén keresztül üzenget is a nagypolitikának, sommásan bűnözőknek nevezve a filmben a katonákat. Nem kíméli a politikusokat sem: az eltussolt ügy ábrázolásával nem is olyan burkoltan utal arra a kételyére, hogy hasonló ügy(ek) történhet(nek) meg a valóságban is.
A Halál sugárút vállaltan szubjektív film. Az iraki háború ellenzése mellett morális és emberi tényezőket is beemel történetébe a rendező, leszámol az iraki emberek démonizálásával egyértelmű felelőssé téve a politikusokat. A felelősség súlyát pedig a rendezővel megosztva a nézőnek is magával kell vinnie.
Loach a látszat ellenére nem tért le a maga által kijelölt útról, csak ezúttal iraki jelenetekkel fűszerezi cselekményét. Nem véletlen, hogy ha elhagynánk belőle a háborús képsorokat, akkor is teljes filmet kapnánk.
(Halál sugárút – színes, feliratos angol–spanyol–francia–olasz–bel-ga film, 109 perc, 2010. Rendező: Ken Loach. Forgalmazó: MOKÉP– Pannónia.)
origo.hu
Kiugrott a kocsiból a pirosnál, és tiszta erővel kezdte ütni felesége autóját az elhagyott pécsi férj - videó
