Emlékszem: a hetvenes évek első felében a svédországi Világkupán vett részt a válogatott, és Vass Sándornak volt 1 koronája. Bedobta egy játékautomatába, és pechjére 21 koronát nyert. Pechjére – írom, mert ebből származott a kalamajka. Sándor barátunk ugyanis, amikor csak szembe jött vele egy automata, szerencsét próbált újra, és hol nyert, hol vesztett. Az edző, Faludi Mihály pedig azt látta, hogy egyik játékosa „betegesen” vonzódik a játékautomaták iránt, és kijelentette: „Vass morálisan nem válogatott játékos.” „Nekem meg nagy volt a pofám” – ismeri be most Vass Sándor. A következmény az lett, hogy az átlövő-irányító 1974 és 80 között kikerült a nemzeti gárdából.
Faludi és Vass: nem békültek meg egymással sosem. A kívülálló azt mondja: kár. „Két világ, két felfogás” – állítja az egykori játékmester ma. Aztán jött a moszkvai olimpia, és Vass újra csapattag lett. A végeredmény pedig egy negyedik hely, ami jó teljesítménynek tekinthető. Az irányító így emlékszik: „Első meccsünket a lengyelek ellen játszottuk. A második félidő közepén hat góllal vezettünk, amikor Faludi lecserélt. Kiegyenlítettek a lengyelek. Ezután az edző visszaküldött. Döntetlen maradt a vége is. Ha azt a meccset megnyerjük, mi játsszuk az olimpiai döntőt. A későbbi bajnokot, a keletnémeteket nem tudtuk megverni, döntetlent játszottunk velük, de döntetlennel ért véget a lengyel–német meccs is.”
Játékosként ez volt a hazai búcsú a sportágtól. Ami utána következett, külön fejezet Vass Sándor életében: a grazi tíz esztendő, amit élete legszebb időszakának tekint. Ő volt a harmadik magyar – a labdarúgó Bálint László és Fazekas László után –, akit a sportvezetés kiengedett külföldre. Meghálálta a meghívók bizalmát: az Elektromossal nyert három magyar bajnoki cím után hatszoros osztrák bajnok lett. Háromszor a Graz játékosaként, háromszor ugyanott edzőként. Nyolc éven keresztül osztrák szövetségi kapitány volt, egy évig a női válogatottat irányította. A Hypo Niederöstereich női csapatának mestereként 1991-ben a BEK-döntőbe juttatta az együttest.
Ha edzői módszeréről kérdezzük, röviden így válaszol: „Sokat követeltem, és nagyon kemény voltam. De lehetett velem haverkodni, az edzéseken és a mérkőzéseken azonban nem ismertem tréfát.” Az osztrák sport történetében először kvalifikálta magát csapat – Vass Sándor irányításával – az olimpiai játékokra! Ekkor már a női gárdát irányította.
Amikor még játszott, állandóan 1500 néző szurkolt nekik, de megesett, hogy a csarnokban 2500-an préselődtek össze, és ezer ember rekedt odakint, mert a bajnoki címért mérkőzött a csapat. Egyszer eltörték az orrát a meccs hevében. Levitték, ápolták, de visszament a két tamponnal, és a győztes gólt ő dobta. A főszponzor képviselője így fogadta a meccs után: „Maga bármit kérhet tőlem!” Új szellemet vitt a játékba, és csapata megváltoztatta az egész kézilabdát Ausztriában. Nem csoda, hogy előbb kapott sportkitüntetést a sógoroktól, mint idehaza.
„Egyre vagyok nagyon büszke – mondja –, hogy azok a játékosok, akik a kezem alatt voltak, mind sikeresek a magánéletben is. A sportsiker múlandó, de amit megtanultak, örök kísérőjük marad. Ugyanakkor látom, hogy nagyon sokat profitáltak a sportból.”
Visszatérve képzeletben Magyarhonba, felvetődik, mi volt Vass Sándorék titka, hiszen az a válogatott végigverte a világot. Legyőzték a legjobbakat is, Bukarestben megverték a románokat, Belgrádban a jugoszlávokat. A 190-szeres válogatott Vass szerint nagy egyéniségek alkották a csapatot, ez a titok, köztük a kapus Bartalos Béla, aztán Horváth József, a jobb szélen Fodor János, a bal szélen Kenyeres József, Kontra Zsolt, a balátlövő helyén Kovács Péter, beállósként Vass Károly, a báty.
Vass Sándor nem ápol szorosabb barátságot a válogatott egyik tagjával sem. Ezzel szemben együtt ünnepli 65. születésnapját azokkal az osztrák játékosokkal, akiknek valamikor az edzőjük volt, mert a mai napig megmaradt a kapcsolat köztük. Edző volt itthon is: egy évig a Fotex Veszprém, három és fél évig a magyar férfi válogatott mellett.
Egyenes, nyílt, szókimondó ma is, mint játékos korában. Ha valaki körmönfontan kezdi, a harmadik mondatnál megkérdezi: „Mit tehetek érted?” Vannak, akik azt tartják, a legrövidebb út a kerülő. Vass Sándor nem tartozik közéjük. Határozott, lényegre törő. Nála nincs kecmec. Ismeri az igeneket és a nemeket. Kiírhatná a szobája falára: sok beszédnek híg az alja. Irányításra, vezetésre termett, az volt játékosként és edzőként is. Hat éve a hazai kézilabda-szövetség egyik alelnöke. Ausztriában pedig példakép – negyvenéves korában hagyta abba az aktív játékot –, s ez keveseknek adatik meg.
origo.hu
Ifj. Lomnici nagy titkot árult el: ezért támogatja Orbán Viktort
